Az NBA legértékesebb játékosának járó díjával van egy nagy probléma: nincs pontosan definiálva, hogy milyen szempontrendszer alapján kell odaítélni. Az a vélekedés széles körben elfogadott, hogy a győztesnek nagyszerű egyéni statisztikákat kell hoznia, miközben a csapata is a liga legjobbjai közé tartozik. Egy-egy kirívó esetet leszámítva ez minden MVP-ről elmondható. (A néhány kivételnél jellemzően az egyik íratlan kitétel kompenzálta a másiakat.) A 2019/2020-as idény azért is izgalmas, mert kicsivel a szezon fele után még nagyon sok játékosról el lehet képzelni, hogy megkapja ezt az elismerést.

Kobe Bryant páratlan pályafutásáról bő egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb cikksorozatot. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel közel a teljes életútját összefoglalom, s nemcsak az első felét. Tragédia, hogy ilyen korán elveszítette őt az NBA és a sporttársadalom. Az ő emléke előtt tisztelegve most átdolgozva újraközlöm ezeket az írásokat, hogy közösen tudjunk rá emlékezni. Az új bejegyzéseket mindig 8:24-kor teszem közzé a blogon. Kronológiai sorrendben haladok, a harmadik részben a korai NBA-pályafutásáról olvashattok.

Kobe Bryant páratlan pályafutásáról bő egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb cikksorozatot. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel közel a teljes életútját összefoglalom, s nemcsak az első felét. Tragédia, hogy ilyen korán elveszítette őt az NBA és a sporttársadalom. Az ő emléke előtt tisztelegve most átdolgozva újraközlöm ezeket az írásokat, hogy közösen tudjunk rá emlékezni. Az új bejegyzéseket mindig 8:24-kor teszem közzé a blogon. Kronológiai sorrendben haladok, a második részben az első cipőszerződéséről és a draftolása körülményeiről olvashattok.

Kobe Bryant páratlan pályafutásáról bő egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb cikksorozatot. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel közel a teljes életútját összefoglalom, s nemcsak az első felét. Tragédia, hogy ilyen korán elveszítette őt az NBA és a sporttársadalom. Az ő emléke előtt tisztelegve most átdolgozva újraközlöm ezeket az írásokat, hogy közösen tudjunk rá emlékezni. Az új bejegyzéseket mindig 8:24-kor teszem közzé a blogon. Kronológiai sorrendben haladok, az első részben a gyerekkoráról olvashattok.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Elmentél. Itt hagytál minket. Nem találom a szavakat. Csak azt az egyet mondja meg valaki, hogy miért? Miért most? Miért ilyen korán? Az emlékek szakadatlanul jönnek elő. Nincs ez így rendjén. Most arról kellene beszélnünk, hogy egy másik játékos lehagyott téged a pontlistán, és te örültél ennek. Örültél, hiszen ő is annak a csapatnak a sikereiért harcol, amelyikért te is küzdöttél 20 éven keresztül. De nem, ez most nem számít. Nem számít semmilyen statisztika, csak az, hogy már nem vagy velünk.

Zion Williamson bemutatkozott az NBA-ben. Óriási a felhajtás körülötte, ami érthető is, mivel nemcsak egy „hétköznapi” 1/1-es játékos, hanem olyan adottságokkal is rendelkezik, amilyenekkel senki korábban a liga történetében. Arra a nyers erőre, ami benne lakozik, nagyon veszélyes csapatot lehet felépíteni, s optimistán nézve ezt csak egyetlen tényező gátolhatja meg. Nem, nem egy súlyos sérülés, mivel tényleg igyekszem optimistán nézni, hanem ahogy a címből is ki lehetett találni, Alvin Gentry ez a tényező. 

Megfigyelésem szerint a San Antonio Spurs legtöbb rajongója azt szeretné, hogy a szeretett csapatuk kötelezze el magát az újjáépítés mellett. Ehhez elengedhetetlen lenne, hogy elcseréljék a veterán magot, különösen az Aldridge–DeRozan duót, mert velük nem lehet se tankolni, se komolyabb sikerekért harcolni. A következő sorokban felmérem, hogy szerintem kik és miért lehetnének (reális) cserepartnerek.

Kerberosz (Cerberus) a görög mitológiából ismert háromfejű kutya, aki az alvilágot őrzi. Mivel 3 feje van, ezért több irányból, s akár egyszerre különböző pontokon is képes harapásokat ejteni az áldozatán. Ha az egyiket valaki levágná, akkor még mindig marad kettő, ami végzetes károkat okozhat az ellenségben. Úgy tartják, hogy az NBA-ben az irányító a csapat feje (agya), s van egy csapat, aminek Kerberoszhoz hasonlóan 3 van. Az Oklahoma City Thunder nemcsak az idei szezon egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatja eddig, hanem egy új szörnyeteg megteremtője is: Chris Paul, Shai Gilgeous-Alexander és Dennis Schröder együtt a liga legfélelmetesebb triója.

Markelle Fultz profi pályafutása nagyon nehezen indult. 1/1-es választottként óriási elvárásokkal kellett szembesülnie, miközben egy rejtélyes sérülés is hátráltatta. Ez nemcsak az általános teljesítményére volt kihatással, hanem a dobómozdulatára is. Noha az NBA előtt sem számított igazi nehéztüzérnek, de az egyetemen elfogadható hatékonysággal triplázott, ráadásul a nehezebb dobásokba is rendszerint beleállt. Sem ebből, sem az elképesztő atletikai képességéből nem láttunk eddig sokat, ugyanakkor idén végre folyamatosan játszik, helyenként egész elfogadhatóan.

Az NBA tele van statisztikai anomáliákkal. Ha elég sokáig keresnénk, akkor valószínűleg minden játékos esetében felfedezhetnénk valamilyen furcsaságot. Ezeknek egy bizonyos szint után nincs is értelmük, például azzal talán már fölösleges lenne foglalkozni, hogy mennyire feküdte meg a kedd esti taco LeBron James gyomrát. Van azonban egy olyan jelenség, ami már az előző idényben is foglalkoztatott engem, s többé-kevésbé idén is felütötte a fejét: Nikola Jokic gyengén teljesít novemberben. Tényleg így lenne? Tényleg nem jön a Joker egy leosztásnál sem?