Az NBA tele van statisztikai anomáliákkal. Ha elég sokáig keresnénk, akkor valószínűleg minden játékos esetében felfedezhetnénk valamilyen furcsaságot. Ezeknek egy bizonyos szint után nincs is értelmük, például azzal talán már fölösleges lenne foglalkozni, hogy mennyire feküdte meg a kedd esti taco LeBron James gyomrát. Van azonban egy olyan jelenség, ami már az előző idényben is foglalkoztatott engem, s többé-kevésbé idén is felütötte a fejét: Nikola Jokic gyengén teljesít novemberben. Tényleg így lenne? Tényleg nem jön a Joker egy leosztásnál sem?
Jokic minden szezont látszólag ugyanúgy kezd: a kevés októberi meccsen csillog, novemberben bezuhan, majd decemberben lehozza a legjobb hónapját. Ezt önmagában statisztikákkal sem kellene alátámasztani, mert aki rendszeresen követi a Denver meccseit, az a szemteszt alapján is ugyanezt mondaná. Novemberben nemcsak a számai esnek vissza, hanem az az érzés is eluralkodik a nézőn, hogy egyszerűen passzív, nem is akar részt venni a támadások felépítésében. Az alábbiakban végigmegyek a főbb statisztikai mutatóin havi bontásban, s visszamegyek egészen a második szezonjáig, amikor elkezdett domináns teljesítményt nyújtani, és rámutatok arra, hogy mennyiben tévesek azok a gondolatok, amik ebben a bekezdésben szerepelnek.
Az idei szezonban félig-meddig megdőlni látszik a teória azon része, hogy októberben még jó teljesítményt szokott nyújtani Jokic, ugyanis ez most nem volt igaz. (Ebben közrejátszhatott a fárasztó világbajnokság is.) Az előző 3 évben mindig helytálló volt ez, ráaádsul a felvetés azon része, hogy decemberben feljebb kapcsol, mindegyik szezonban megállja a helyét. A legkisebb ugrás is 4 pontos növekedést jelentett az átlagában (2017/2018), de tavaly például ennél is impozánsabb volt a fejlődés mértéke, 7 pont. A 2016/2017-es idény még ennél is erősebb a puszta számok alapján, de ez volt az az időszak, amikor előbb kikerült a Denver kezdőjéből, majd utána kiszorította onnan Nurkic-ot és berobbant a köztudatba, vagyis a játékpercek jelentősebb változása miatt torzultak az adatok.
Lepattanózásban hagyományosan jól kezd Joker, magasról pedig könnyebb esni. Ami különös ebben a szegmensben, hogy decemberben nincsen egy egyértelmű tendencia arra, hogy miként változik az átlaga az előző hónaphoz képest, mindkét irányba kétszer mozdult el a lepattanóinak a mennyisége. Itt megdőlni látszik az az elképzelés, hogy decemberben mindenben jobban teljesít, mint novemberben.
Ha a lepattanózásnál kétségessé vált ez a teória, akkor a gólpasszoknál hatványozottan ez a helyzet. A játék ezen részében már a visszaesés is csak egyszer történik meg novemberben, vagyis úgy tűnik, hogy csak a pontszerzésből vesz vissza, a játék szervezéséből ugyanúgy kiveszi a részét. Decemberben, vagyis amikor ismét sok pontot szokott szerezni, ugyanúgy megmaradnak a gólpasszai, sőt, többnyire még növekszik is az átlaga. Ugyan még jópár statisztika hátra van, de már ennyiből is arra lehet következtetni, hogy ez az időszak valójában arról szól, hogy összerakja a játékát, aminek decemberre lesz látványos az eredménye.
Noha a gólpasszai nem esnek vissza, az eladott labdáinak a száma viszont minimalizálódik. Ez részben összefügg azzal, hogy ilyenkor kevésbé törekszik a pontszerzésre, ugyanakkor azt az elképzelést is erősíti, hogy a november mindig arról szól, hogy a többieket játékba hozza. Decemberben ismét jobban odafigyel a saját pontátlagára is, ami ismét több eladott labdát eredményez. Érdemes megfigyelni, hogy idén a legkiegyensúlyozottabb ebben, ami annak is köszönhető, hogy a Denver keretében nem volt sok változás a nyáron.
Az előző 3 évben tendencia volt, hogy novemberben kevesebb dobást vállal Jokic, de ha benézünk a számok mögé, akkor már nem tűnik annyira relevánsnak ez a megállapítás sem. A már említett 2016/2017-es szezonban ez egy természetes jelenség volt, mivel ideiglenesen a kispadra szorult, míg az azt követő két idényben is csak 1,2-1,2 kísérlettel csökkent az átlaga. Idén – a vizsgált időszak alatt először – nőtt a meccsenkénti dobásszáma, amit szintén arra lehet visszavezetni, hogy a Denver keretében és játékában nem volt nagy átalakulás. Ennek a másik oka az lehetett, hogy megpróbált tudatosan agresszív maradni, hogy kijöjjön ebből az időszakból.
Amiben talán a legjobban megmutatkozik ez a vélt vagy valós passzivitás, az a kiharcolt büntetők száma. Jokic ugyan közel sem egy átlagos NBA-center, de egy kezdő középjátékostól nagyon kevés a meccsenként kiharcolt 2-3 büntetődobás, amit rendre előad novemberben. Sosem volt az a játékos, aki nagyon sokszor odaért volna a vonalra, de az előző két évében bőven 4 fölött volt a szezonátlaga. Ez sem valami sok, de a novemberi 2,2 mellett annak tűnik. Ha egy valamiben fejlődnie kellene, akkor az szerintem ez az, a büntetők kiharcolása. (Mindeközben a 2020-as évet úgy kezdte, hogy 3 meccs alatt 31 alkalommal állhatott oda dobni.)
A nagyon visszaeső pontátlag, illetve a kisebb mértékben változó dobásszám együttesen abba az irányba mutat, hogy a legfőbb probléma a hatékonysággal van. Ebben egymás után 3 idényben is masszív visszaesést mutat, bár a védelmére legyen mondva, hogy tavaly és tavalyelőtt is magasról indult. A 2018/2019-es idényben így is drasztikus volt a változás, 15%-os csökkenés bármilyen mutatóban az lenne. Idén ez azért lehetett elméletben még fájdalmasabb, mert közben 2,4 dobással többet vállalt el, nem tartotta magát ahhoz, hogy visszább vegyen. Ezt lehetne negatívumként is megítélni, ugyanakkor két ok is van arra, hogy ne így tegyek: egyrészt a Denver így is nyerte a meccseket, másrészt pedig ez is azt mutatja, hogy Jokic tenni akar az ellen, hogy az idény ezen szakaszában rosszul teljesítsen. (Számomra is abszurd pozitívumként értékelni azt, hogy valaki a gyenge hatékonyságot több dobással próbálja kompenzálni...)
Az iménti állítás – nem meglepő módon – abban is megmutatkozik, hogy ebben a gyengébb időszakában is nagyobb szerepet kapott a támadások befejezésében, mint a korábbi években. Ebben Malone keze is benne lehet, mivel végső soron az ő érdeke is, hogy a legjobb játékosa kilábaljon a rossz formájából. A korábbi években ezt inkább úgy próbálták elérni, hogy rábízták az időre, hogy majd valamikor elkezd jobban teljesíteni, idén viszont látszólag többet is tettek ennél. Azt, hogy ennek hosszabb távon milyen hatásai lesznek, most még nehéz megítélni, mivel csak a „szokásos” decembert láthattuk Jokic-tól, de a rájátszásban akár még kifizetődő lehet az a hozzáállás, hogy a nehezebb pillanatokban is megpróbál a csapata élére állni. Ha akkor előjön a pakliból a Joker, akkor Denverben senki sem fogja bánni a szürkébb novemberi estéket.
Egy kérdés megválaszolása maradt hátra: kell-e nagyobb jelentőséget tulajdonítani annak, hogy Jokic pontátlaga és hatékonysága alacsony szintet üt meg novemberben? Szerintem nem, mert a Denver összességében így is jól szokott teljesíteni, illetve Jokic is fel szokott javulni az év végére. A játékszervezéssel és a lepattanózással ráadásul addig sincs nagyobb problémája. Ha a következő években is csak ennyi baj lesz a játékával, akkor azzal szerintem mindenki együtt tud élni. (Legfeljebb néhány fantasy-tulaj húzza kicsit a száját.) Ha ez az időszak hosszabbra nyúlik, esetleg a rájátszásban ismét felüti a fejét, akkor el lehet kezdeni aggódni, de addig inkább csak élvezzük a játékát.
Kép forrása: Slam Online
Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference
