Kerberosz (Cerberus) a görög mitológiából ismert háromfejű kutya, aki az alvilágot őrzi. Mivel 3 feje van, ezért több irányból, s akár egyszerre különböző pontokon is képes harapásokat ejteni az áldozatán. Ha az egyiket valaki levágná, akkor még mindig marad kettő, ami végzetes károkat okozhat az ellenségben. Úgy tartják, hogy az NBA-ben az irányító a csapat feje (agya), s van egy csapat, aminek Kerberoszhoz hasonlóan 3 van. Az Oklahoma City Thunder nemcsak az idei szezon egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatja eddig, hanem egy új szörnyeteg megteremtője is: Chris Paul, Shai Gilgeous-Alexander és Dennis Schröder együtt a liga legfélelmetesebb triója.
Egy ideje már terveztem foglalkozni az OKC irányítóival. Először Shai Gilgeous-Alexander (a továbbiakban: SGA) miatt, aki a második évében már annak a jeleit mutatja, hogy belőle első opció lehet. Másodszor Schröder miatt, aki idén megtalálta a helyét hatodik emberként, s ebben a kategóriában az egyik legjobb jelenleg. Harmadszor pedig Paul miatt, aki úgy döntött, hogy megmutatja mindenkinek: hiába vesztett a sebességéből, a meccsek végjátékában még mindig az egyik legjobb döntéshozó. Ahogyan az a halogatással lenni szokott, egy idő után visszaüt. Néhány nappal ezelőtt az SB Nation közölt egy hosszabb írást erről a trióról. Annak nem sok értelmét látom, hogy 90%-ban ugyanazt leírjam én is, mint ők, úgyhogy inkább arra törekszem, hogy egy másik megközelítést nyújtsak velük kapcsolatban. (Így is vannak átfedések.)
Nyáron az OKC keretében nagy változások történtek. Előbb George, majd kicsivel később Westbrook is távozott. Ez önmagában arra engedett következtetni, hogy újjáépülnek, ugyanakkor egy komolyabb tankhoz túl sok jó játékossal rendelkeztek. Adams, Gallinari és Paul köré nem nagy bűvészet olyan játékot összerakni, hogy utána ne egy pofozógép legyen a csapat. Nem meglepő, hogy felmerült az is, hogy szabadulnának tőlük, mert csak akadályoznák a tankolást. Egyetlen biztos pont volt a nagy bizonytalanságban: a Thunder SGA köré fog építkezni. A fiatal hátvéd egy elfogadható első szezont hozott, ugyanakkor a számait nehéz volt megítélni, mivel a Clippersben rá hárult a legkevesebb figyelem. Többnyire abból élt, amit az ellenfél védekezése adott neki, bár a magasságát azért igyekezett kihasználni.
Paul a szerződése miatt cserélhetetlennek tűnt. Helyzetét az sem könnyítette, hogy a 2018/2019-es idényben szemmel láthatóan veszített a sebességéből. A Houstonnál töltött két év alatt olyasmit tapasztalhatott meg, amit korábban sosem: nem ő volt a támadások alfája és omegája, nem ő volt a rendszer fő működtetője, hanem James Harden. Korábban minden csapatánál CP3 volt a csapat agya, Harden mellett viszont háttérbe szorult. Szakáll tavaly 8,3 pontot átlagolt a negyedik negyedekben, míg Paul „csak” 4,1 egységet. Oklahomában ismét CP3 lehet az alfa, ismét ő lehet az agy, és ez a végjátékok során meg is látszódik. 16,7 pontjából 6,3 a negyedik negyedekben érkezik, vagyis az összes pontjának a 34,77%-a. Pozitív hozadéka is volt ugyanakkor annak a két évnek, mivel láthatóan sokkal könnyebben elfogadja, hogy nem mindig az ő kezében van a labda.
SGA nagyon sokat tanulhat tőle. Az első évében kevés szervezői feladatot kapott, s most is úgy tűnik, hogy nem ez lesz a legfőbb erőssége a jövőben. Várhatóan ő egy pontszerzést előnyben részesítő irányító lesz, ugyanakkor így is nagyon fontos, hogy javuljon a passzkészsége. Azt nem tudom, hogy Paul milyen mentor, de ő a liga (egyik) legjobb passzolója. SGA már abból is rengeteget tanulhat, hogy minden meccsen és edzésen azt figyelheti, hogy különböző szituációkban milyen döntést hoz a minden hájjal megkent csapattársa. Eközben azt is láthatja, hogy küzd a győzelemért, s egy fiatal játékos esetében jót szokott tenni a győztes kultúra, a győztes mentalitás. (Más kérdés, hogy CP3 fő motivációja szerintem az lehet, hogy el akarja adni magát egy bajnoki címre áhítozó csapatnak, s nem egy valószínűsíthető első körös kiesés a jelenlegi csapatával.)
Kerberosz harmadik fejéről eddig nem esett szó, pedig Schröder pályaútja sem hétköznapi: az Atlanta 3 éven keresztül építette őt Teague mögött, majd 2 – felemásra sikerült – idényen keresztül megkapta a kezdő irányító posztját. Tavaly nyáron Trae Young miatt kukázták, és így ismét visszakerült a kispadra. (Ha úgy vesszük, az OKC is kukázott valakit azzal a cserével...) Első szezonja nem sikerült rosszul, ha a pocsék (50,8-es TS%) hatékonyságát nem számítjuk. Mivel a pontszerzés volt az egyik fő feladata, ezért ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A nyári történések után az ő helyzete is bizonytalanná vált, de végül ő is maradt. Úgy tűnik, hogy eddig meghálálja a bizalmat, mert az Oklahoma akkor a legjobb, amikor ő pályán van. Nemcsak a hatékonysága javult fel (56,1-es TS%), hanem a csapatvédekezésre is pozitív hatással van a jelenléte. Az előző években ez sem volt mindig igaz.
A Thunder 5 legjobb, legalább 300 percet együtt pályán töltő duójában van egy közös pont: Dennis Schröder. Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy bárkivel van fent, jobbá teszi őt és a csapatát is. Az ilyen statisztikát sokkal inkább Paultól várná az ember, de mégis a német irányító az, akinek ennyire mindegy, hogy kivel van fent. Hogyha ennyire jó hatással van a csapatára, ha ekkora hatással van, akkor fel kell tenni a kérdést: kaphatja ő a legjobb hatodik embernek járó díjat? Ez az elismerés Lou Williams felségterülete volt az elmúlt években, s látszólag a legnagyobb kihívója is házon belülről érkezett (Montrezl Harrell). Rajtuk kívül – csak a box score statisztikákat nézve – még Derrick Rose és Goran Dragic neve merülhet fel. (Nagyon messzire kalandoznék, ha most összevetném a statsztikáikat, úgyhogy ezt meghagyom egy másik alkalomra.)
NET Rating alapján SGA hatása a legkisebb az OKC játékára. (Milyen magyaros lett ez a mondat...) Amikor ő nincs pályán, akkor is pozitív tartományban van a csapat, de ez inkább a másik két játékos érdeme, mintsem SGA kritikája. Schröder jelenléte itt is megmutatkozik, ahogyan – kisebb mértékben – CP3-é is. Hármújukat mégis fölöslegesnek érzem összehasonlítani, mert ők nem egymás helyettesei, hanem kiegészítői. Gilgeous-Alexander a pontszerzésért felel, Paul az irányításért és a végjátékok menedzselésért, míg Schröder kettejük között valahol félúton helyezkedik el. A közöttük meglévő egyensúly akkor látszódik a legjobban, amikor mindannyian a pályán vannak. Ilyenkor a Thunder szinte megállíthatatlan.
Ha már Harrell szóba került, ő tagja a liga legjobb olyan triójának, ami legalább 200 percet együtt játszott a szezon során. A Clippers sora után tutális az OKC-dominancia: a következő 5 legjobb trióból 4 az ő játékosaiból áll össze. Ezen sorok közül is kiemelkedik az, amikor az irányítók játszanak egyszerre. 100 labdabirtoklás alatt 29 pontot vernek az aktuális ellenfélre olyankor, amikor Paul, Gilgeous-Alexander és Schröder is fent van. A ligában 584 olyan trió van, akik legalább 200 percet együtt játszottak, s ezek közül ez a második legjobb. Hogyha 250 percre változtatnánk ezt a limitet, akkor a Thunder triójához a legközelebb a Jazz lenne, akik 19,5-ös NET Ratinggel rendelkeznek. Ez barátok közt is 9,5-del kevesebb, mint az OKC esetében. (Az a mintavétel is még 427 elemből állna, ami még mindig impozáns.)
Oklahoma Kerberosza egyelőre fantasztikusan teljesít. 3 irányítóval játszani nagyon bátor dolog, nem véletlenül ritka jelenség ez az NBA-ben. Néhány éve a Phoenix próbálkozott ezzel, de az a kísérlet kudarcba fulladt. Ezt leszámítva csak a Dallas szokott rövidebb időszakokra hasonló felállást alkalmazni, illetve idén a Pelicans is felküldött néhány hasonló ötöst. Az utóbbi többnyire szintén félresikerült próbálkozások sorát hozta. Paul, Gilgeous-Alexander és Schröder vezetésével a Thunder mégis rájátszást érő helyen áll, s jelenleg nem látszódik, hogy mi változtatna ezen. Amíg együtt maradnak, addig nagyon nehéz lesz levágni mindhárom fejét az alvilág örzőjének.
Kép forrása: HoopsHype
Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference (a 2020. január 12-én lejátszott meccsekig bezárólag)
