Kareem Abdul-Jabbar megdönthetetlennek hitt rekordja megdőlt, már LeBron James vezeti az NBA örökös pontlistáját. Kiket előzött meg James, hogyan szerezte a pontjait, kik segítették ebben, és kik veszélyeztethetik a rekordját – ezekre a kérdésekre próbálok meg választ találni.
1410 meccs alatt 10,583 lepattanó, 10,354 gólpassz, 2,179 labdaszerzés és 1065 blokk: LeBron James mindezt hozzátette a 38,390 pontjához, amivel megdöntötte Kareem Abdul-Jabbar 38,387 pontos rekordját. A Bucks és a Lakers egykori legendás centerét sem kellett félteni, 1560 meccs alatt elért 17,440 lepattanót, 5,660 gólpasszt, 1160 labdaszerzést és 3,189 blokkot is, utóbbi két statisztikát ráadásul nem is jegyezték a liga statisztikusai a pályafutása első négy évében. Az előző és a mostani rekordtartóról is elmondható, hogy nem csupán pontszerzésben nyújtott kiemelkedőt pályafutása során: Abdul-Jabbar a harmadik helyen áll a lepattanózók és a dobásblokkolók örökranglistáján is, míg James a gólpasszlistán foglalja el a negyedik, a labdaszerzők között a kilencedik helyet. Az valahol egészen lenyűgöző, hogy James a 38,390 pontja mellett további 24,239 pontot teremtett a gólpasszaival is, de az alábbiakban mégis inkább azzal foglalkoznék, hogy miként érte el ezt a 38,390 pontot.
James a hetedik játékos, aki elmondhatja magáról, hogy vezeti az NBA örökös pontlistáját. Először Joe Fulks állt ennek a listának az élére, aki begyűjtötte a liga történetének első két pontkirályi címét, és a pályafutása során elért 8,003 pontjának köszönhetően 1952-ig állt az élen. Fulks után George Mikan következett, ő 10,156 pontig jutott el, és egészen 1958-ig tartotta az első helyét, amikor Dolph Schayes letaszította a trónról. Schayes a 18,438 pontjával látszólag magasra tette a lécet, a rekordja mégis hamar megdőlt, 1964-ben Bob Pettit megelőzte őt, de az ő öröme is alig két évig tartott csak, mert 1966-ban Wilt Chamberlain felülmúlta a 20,880 pontját. Chamberlain végül közel 10,000 pontot vert az előző rekordtartóra, 31,419 ponttal a háta mögött akasztotta szögre a csukáját, és egészen 1984-ig kellett várni arra, hogy valaki megelőzze őt – ez a valaki Abdul-Jabbar volt, aki 1989-ben 38,387 ponttal fejezte be a pályafutását. James ekkor 4,5 éves volt.
A rekorddöntéséhez több tényezőnek kellett megfelelően alakulnia: az elvitathatatlan tehetség mellett jelentős szerepet játszott ebben az is, hogy az örökranglista első 10 helyezettje közül csak Kobe Bryant érkezett meg Jamesnél is fiatalabban a ligába, és emellett viszonylag kevés mérkőzést kellett kihagynia a pályafutása során. Ami a ranglista többi tagját illeti, Abdul-Jabbar és Karl Malone is elképesztő vasember volt, mindketten a mérkőzések több mint 95 százalékában csapataik rendelkezésére álltak, és az első hét közül csak Bryant hagyott ki arányaiban több meccset, mint James, de ezt bőven ellensúlyozta az, hogy ők ketten jelentősen fiatalabban kezdhették meg a pályafutásukat. Az egy örökké eldöntetlen kérdés marad, hogy mi lett volna abban az esetben, ha Abdul-Jabbar és Karl Malone fiatalabban megérkezik a ligába: több pontot érnek el, vagy sérülékenyebbek lettek volna?
Bryant elért helyezését be is határolja az, hogy a pályafutása utolsó éveiben sokat küzdött olyan sérülésekkel, amik a pályán kívül tartották őt, míg Michael Jordan helyezését és elérhetőségi rátáját azért nehéz értékelni, mert kétszer is visszavonult hosszabb időre, mielőtt a harmadik visszavonulása véglegesen (ugye tényleg véglegesen?) a pályán kívül tartotta volna őt. Nála hasonló kérdések merülnek fel, mint az előtte álló két magasembernél: ha folyamatosan játszik, akkor több pontot ér el, vagy többet lett volna sérült? Választ erre sem fogunk kapni, ahogyan azt sem tudjuk, hogy mi lett volna akkor, ha 1993-ban nem vonul vissza, mert egyaránt lehetne amellett érvelni, hogy akkor sorozatban nyolc bajnoki címet nyert volna, és amellett is, hogy annyira kiégett eddigre, hogy a harmadik után nem nyert volna újabbat, vagy legalábbis nem még hármat.
Ezen a listán egyértelműen Dirk Nowitzki az, akiről nehéz azt elképzelni, hogy miként juthatott volna jelentősen feljebb a rangsorban, elvégre a második szezonjától kezdve egészen 34 éves koráig stabilan szállította a pontokat, de ekkor elszenvedett egy komolyabb sérülést, ami után már csak egy bounce-back szezon erejéig tudta megidézni a korábbi önmagát, és végül szép lassan kialudt a lángja. Chamberlain esetében viszont nagyon is el lehet képzelni, hogy ettől magasabbra törhetett volna, elvégre ebből a mezőnyből ő érkezett meg a legidősebben a ligába, és ő is hagyta abba a legfiatalabban a játékot – azért közös pont is van Nowitzki-vel, Chamberlainnek is egyetlen komolyabb sérülése volt pályafutása során, és ő is a karrierje viszonylag kései szakaszában szenvedte azt el.
Shaquille O’Neal pályafutását – az első három szezonja után – gyakorlatilag végigkísérték a sérülések, a 19 idényéből 11-ben hagyott ki legalább 15 meccset, és a 11. szezonja volt az utolsó, amikor igazán domináns pontszerzőnek számított, ezt követően inkább volt egy stabil második opció, majd az utolsó éveire még ennél is hátrébb csúszott a hierarchiában. Arról Carmelo Anthony is tudna mesélni, hogy milyen az, amikor az ember fokozatosan egyre hátrébb csúszik a rangsorban, vele viszont ez elsődlegesen nem sérülések miatt történt meg, hanem a gyenge hatékonysága és védekezése miatt. (Itt jegyezném meg, hogy nála csak azt az időszakot vettem figyelembe annál, hogy mennyit volt elérhető, amikor volt csapata – ugyanez áll Jordanre is.) Moses Malone pedig azért nem érhetett el ennél is több pontot, mert az első két szezonjában még az ABA-ben játszott, míg az utolsó éveiben sokat volt sérült, és amikor egészséges volt, akkor is inkább csak csereként számoltak vele.
A toplista első 10 helyezettjével röviden itt is foglalkoztam:
A legjobb pontszerzők többségének megvolt a maga védjegye, amire alapozni tudta az eredményességét: Abdul-Jabbar a horogdobásával vált szinte teljesen foghatatlanná, Karl Malone az elzárás-leválás játékok mestere volt John Stockton oldalán, Jordan és Bryant is ikonikus fadeaway dobással rendelkezett, Nowitzki nem különben a felhúzott térdével, de mi James védjegye? Erre könnyen rá lehetne vágni azt is, hogy nincs neki ilyenje, ő „egyszerűen csak” szerezte a pontjait rendületlenül, és ezzel sem állítanánk valótlant, de ha jellegzetes megmozdulásokat keresünk tőle, akkor meg kell állni a zsákolásainál.
Az NBA az 1996/97-es szezontól kezdve jegyzi, hogy melyik játékos hányszor zsákolt, és James számlálója jelenleg 2,096 zsáknál jár, vagyis meccsenként közel másfél zsákolást átlagol. Hogy ez mennyire sok vagy kevés, azt kiválóan érzékelteti, hogy Vince Carter 1541 meccs alatt 941 zsákolásig jutott, Tracy McGrady 938 meccs alatt 732-ig, Jason Richardson 857 meccs alatt 669-ig, Kobe Bryant 1346 meccs alatt 1001-ig, Dwyane Wade 1054 meccs alatt 1098-ig jutott, míg a most is aktív Blake Griffin 745 meccs alatt 1094 zsákolásnál jár (ebből 784 az első négy szezonjában született). Kis játék a számokkal: James három zsákolásra van attól, hogy egyedül járjon annyinál, mint amennyit Bryant és Wade együtt ért el a pályafutása során.
Érdekes lenne egy összehasonlítás MJ-vel, de hivatalos adatok csak a pályafutása utolsó éveiről vannak, így Alexa adataira támaszkodhatunk csak, aki úgy tudja, hogy Jordan 1072 meccs alatt 2,273 zsákolásig jutott, én pedig nem merek vitatkozni Jeff Bezos szerelemgyerekével. James sok magasemberrel is felveszi a versenyt zsákolások terén, Tim Duncan 1392 meccs alatt 1145-ig jutott, Kevin Garnett 1382 meccsen 1344-ig, Shaq viszont már más tészta, ő az 1996/97-es szezontól számolva is eljutott 2,626 zsákolásig 912 meccsen, és akkor ebben még nincs is benne a Magicben lejátszott 295 meccse. Most is vannak olyanok a ligában, akiket kis túlzással csak arra használnak támadásban, hogy zsákoljanak, közülük DeAndre Jordan 1013 meccs alatt 2,353-at zsákolt, Andre Drummond 759 meccs alatt 1312-t, míg Rudy Gobert 658 meccsen 1758 zsáknál jár, de nem is hozzájuk érdemes mérni LeBront.
James a 2016/17-es idényben volt a legaktívabb ebből a szempontból, ekkor 145 zsákolással lepte meg a szurkolóit, ebben a szezonban az összes mezőnykísérletének a 11,2 százaléka zsákolási kísérlet volt. Ez az idény mégis vízválasztónak bizonyult, ezt követően már jelentősen kevesebbet kezdett zsákolni, és különösen a Lakershez igazolása óta vett vissza a zsákolásokkal, Los Angelesben „csak” a dobásai 6,8 százalékát teszik ki ezek – azért így is 359 tömésnél jár aranysárga-lilában.
A sok zsákolás abból is következik, hogy James rengeteget támadja a gyűrűt, és az összes dobásának a 38,45 százalékát a festék védett területén belülről ereszti el, vagyis a gyűrűtől legfeljebb 4 láb (1,25 méter) távolságra. Ez a pályafutása során 10,700 dobást jelent ebből a közelségből, és ezekből 7,702 kosarat ért el, vagyis 71,98 százalékkal dob innen és több mint 15,000 pontot szerzett csak erről a területről – Anthony Davis és Kyrie Irving a teljes pályafutását nézve, minden dobását figyelembe véve jár 15,000 pont körül 11, illetve 12 szezon alatt, és akkor még nem számoltuk azt sem, hogy hányszor fejezett be faulttal együtt a gyűrű közelében James.
A festék támadása mellett a középtávoli dobások is meghatározzák James ponttermését, a kísérleteinek több mint a negyede a legkevésbé hatékonynak tartott dobásfajtából eresztette el, ugyanakkor a kosarainak csak az ötödét eredményezték ezek. Mivel többnyire a kezében volt a labda, csak ritkán volt lehetősége arra, hogy saroktriplát vállaljon, középről viszont már egy jól látható mennyiséget engedett el, és összességében csak eljutott már 2,237 hárompontosig, amivel a kilencedik helyet foglalja el az NBA vonatkozó örökranglistáján – ez azért nem rossz egy olyan játékostól, aki a kosarainak mindössze 15,9 százalékát éri el a triplavonalon túlról, az örökranglistát 3,302 hármassal vezető Stephen Curry esetében ez a ráta 45,6 százalék.
James csapatváltásai mentén azt is meg lehet figyelni, hogy miként változott a dobásainak az eloszlása. Szépen kirajzolódik, hogy a középtávoli dobásokra egyre kevésbé támaszkodik a karrierje előrehaladtával. Ez leginkább az első clevelandi időszakában számított kiemelkedően fontos fegyverének, az első hét szezonjában még a dobásai 34 százaléka középtávoli volt, míg Lakers-mezben arányaiban megfeleződött, hogy mennyit vállal ezekből. A triplákkal épp fordított a helyzet, jelentősen többet vállal kintről, miközben a dobásainak több mint a felét változatlanul a festéken belülről ereszti el.
Egy pillanatra érdemes kitérni a szerzett kosarak helyére is, aminél az tűnik a leginkább lenyűgözőnek, hogy a második clevelandi időszakában a kosarai 68,25 százalékát a festéken belülről érte el. Nagy általánosságban – nem meglepő módon – hasonló trendek figyelhetők meg itt is, mint a vállalásoknál, úgyhogy ezt nem is ragoznám tovább.
Amit nem mutattak meg a korábbi adatok, azok a büntetők, ugyanakkor ezeket sem szabad elhanyagolni, mert James 8,047 pontot szerzett a vonalról – hogyha valakiben felmerülne, hogy Jamesnek azért volt könnyebb több pontot szereznie, mert több triplát dobott, akkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy Karl Malone 9,787, Moses Malone 8,531, Bryant 8,378 büntetőt dobott be pályafutása során, tehát ők többé-kevésbé vissza tudtak volna szerezni valamennyi „jogtalan előnyt” Jamestől a büntetővonalról. Abdul-Jabbarhoz viszonyítva valóban helytálló, hogy James sokkal több pontot ért el a büntetővonalról és triplából is, cserébe a center közel 500 dobással többet vállalt el mezőnyből a rekordjáig vezető úton, és közel 1800 kosárral többet is szerzett, ami azért nem gyenge, de itt lehet aduként használni, hogy más poszton és más korszakban játszottak.
A fenti grafikon ugyanakkor nem ezekről szól, hanem arról, hogy pályafutása jelenlegi szakaszára hogyan kezdett el nagyobb szerepet vállalni James játékában a tripladobás a büntetődobáshoz képest. Valahol logikus is, ha egy játékos dobásaira arányosan kevesebb büntető jut olyankor, amikor többet vállal a triplavonal mögül, de ebben az esetben lehet érvelni a logika ellen is. A kettővel ezelőtti ábrán az figyelhető meg, hogy James gyakorlatilag ugyanolyan arányban vállal a festékből Los Angelesben, mint tette azt a Heat színeiben, ráadásul a Lakers játékosaként meccsenként 1,1 dobással többet is vállal a festékből, mint tette azt Miamiban, mégis 1,6 büntetővel kevesebbet dobhat meccsenként 2018 óta, mint amennyit 2010 és 2014 között vállalhatott. Itt egy újabb megválaszolhatatlan kérdés, ami remélhetőleg mindenkinek Brian Windhorst hangján csendül fel a fejében: ez azért van, mert régen a kelleténél több fújást kapott meg, vagy azért, mert most a jogosnál kevesebbet?
James kevesebb büntetőt és több triplát dob pályafutása jelen szakaszában, egy valami viszont változatlan: átlagon felüli pontszerző. Ebben önmagában nincs nagy szenzáció, elvégre valahol ez az apropója annak, hogy most mindenki róla beszél, de az azért nem semmi, hogy egyedül újoncként maradt el hatékonyságban a ligaátlagtól. Szembeötlő, hogy James abban az időszakban volt a legnagyobb mértékben a liga fölött (hatékonyságban), amikor a Heat játékosa volt, ebben a négy évben 62,2 százalékos True Shootinggal szerezte a pontjait, és ebben talán közrejátszhatott az is, hogy itt milyen társai voltak.
James tipikusan az a játékos, akinek általában nincs arra szüksége, hogy kiszolgálják, de azért nem árt meg egy játékosnak sem, ha valaki képes neki helyzetet teremteni. Mások passzaira leginkább a pályafutása elején, illetve a mostani szakaszában támaszkodott (nem merem azt írni, hogy a végén, mert ki tudja?), viszont kétségkívül nem ezekben az években volt a legsikeresebb. Az nagyon szépen megmutatkozik, hogy a Heat miként állt össze az évek előrehaladtával, évről-évre arányaiban több és több gólpasszt jegyezhettek fel James kosarai előtt Miamiban, ahogyan a Clevelandben nyert bajnoki címe idején is megfigyelhető egy kiugrás, viszont a másik végletet a Los Angelesben megnyert bajnoki címe képezi, egyetlen másik szezonban sem támaszkodott olyan kis mértékben a társak gólpasszaira az alapszakaszban, mint abban.
Senki se próbálja meg leolvasni ezt a grafikont a nevek szintjén, nem éri meg a fáradtságot, a lényeg annyi, hogy miként csökken a kék oszlopok magassága, illetve milyen ívben húzódik a narancssárga csík.
James 14,053 kosárból 5,224-et előzött meg gólpassz (37,2 százalékos ráta), és talán nem meglepő, hogy Dwyane Wade szolgálta ki őt a legtöbbször. Az egykori kiváló dobóhátvéd 361 alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe, őt Eric Snow (292), Mario Chalmers (271), Mo Williams (228), Kevin Love (225) és Kyrie Irving (209) követi a sorban, senki más nem adott 200 gólpassznál többet neki. James jelenlegi csapattársai közül kiemelkedik Russell Westbrook, aki nem egész két idény alatt is eljuttatott hozzá 171 gólpasszt, és ez abban is megmutatkozik, hogy az irányító Lakershez kerülése óta az örökös pontkirály kosarainak jelentősen nagyobb hányadát előzik meg gólpasszok, mint az azt megelőző években.
Ha a gólpasszok eloszlását bemutató ábrát megfigyeljük, akkor látszólag szépen kirajzolódik a Pareto-elv, James csapattársainak egy nagyon kis hányada felelt a neki adott gólpasszok nagyon nagy hányadáért, de a 80/20 szabály nem érvényesül tökéletesen, a felső 20 százalék „csak” a gólpasszai 73 százalékáért felelt. Jamesnek 148 különböző játékos adott legalább egy gólpasszt pályafutása során, de ha azokat is figyelembe vesszük, akikkel játszott ugyan együtt, de egyetlen gólpasszt sem osztottak ki neki, akkor már 209 játékosból áll a minta, és ennek a felső 20 százalékáról már valóban elmondható, hogy a kapott gólpasszainak a 80 százalékáért felel (egészen pontosan 81,35 százalékáért).
Veszélyes lehet bárki is James rekordjára?
A jelenleg is aktív játékosok közül Kevin Durantet kell először megemlíteni, mint aki sokáig nagyon jó eséllyel pályázott arra, hogy egy napon az NBA történetének a legjobb pontszerzőjévé váljon, de őt ebben (minden bizonnyal) megakadályozták a sérülések. Jelen sorok írásakor Durant 26,684 pontnál és 270 kihagyott meccsnél jár, ráadásul most is sérült. Az egész pályafutását nézve csak a meccsek 78,3 százalékán tudott csapata rendelkezésére állni, amivel mindenkitől elmarad a pontlista első 10 helyezettje közül. Értelmetlen, de érdekes játék a számokkal, hogy 90 százalékos pályára lépési rátával és a 27,3 pontos karrierátlagával számolva bő 6,000 ponttal járhatna előrébb, vagyis valahol Bryant és Jordan között kellene helyet foglalnia a pontlista ötödik helyén.
A fiatalabb játékosok közül Luka Doncic esetében látom arra a legnagyobb esélyt, hogy egy napon belépjen az első 10 közé a pontlistán, az ő 27,4 pontos karrierátlaga egy tizeddel felül is múlja Durant karrierátlagát, és egyelőre a meccsek 85 százalékán játszik is. Számoljunk egy kicsit: ha a mostani szezonon túl még 15 idényen keresztül hozza a karrierátlagát évenként 70 meccsen játszva, akkor nagyjából eljuthat odáig, ahol Abdul-Jabbar megállt. Ez mind szép és jó elméletben, de Doncic pár hete pont ezzel a témával kapcsolatban mondta el, hogy kizárt dolog, hogy ő még 15 évet lehúzzon az NBA-ben, nem fog ehhez elég ideig játszani – láttunk már olyat, hogy valaki A-t mond, és mégis B-t csinál, szóval ne zárjuk ki teljesen annak a lehetőségét, hogy lehúz még ennyit az NBA-ben. Ez még amúgy a kisebb bibi, mert ha Doncic még 15 éven keresztül játszik átlag 70 meccset, és hozza ezt a karrierátlagot, akkor is Abdul-Jabbart érheti utol, és nem Jamest.
James rekordjával az a helyzet, hogy azt szinte biztosra vehetjük, hogy rá fog erre pakolni pár ezer pontot. Tegyük fel, hogy James idén a Lakers hátralévő 27 meccséből még 21 alkalommal lép pályára, és ezeken hozza a 30 pontos szezonátlagát, akkor az idény végére meglehet neki a 39,000 pontos határ. Az nem tűnik vakmerő feltételezésnek, hogy a 2022/23-as szezont követően még két idényt le fog húzni a ligában, elvégre kimondott célja, hogy valamilyen formában (csapattársként vagy ellenfélként) pályára léphessen a fiával is az NBA-ben. Az azért látható, hogy az elmúlt években egyre több meccset hagy ki, ezért ne azzal számoljunk, hogy a pályafutása során a meccsek hány százalékán volt bevethető, hanem egy visszafogott 60-60 meccsel erre a két évre. Tegyük fel, hogy jövőre csak 25, míg két év múlva csak 20 pontot fog átlagolni: ez még 2,700 pont, de ha nagyon alábecsültem volna őt, akkor ebből lehet 3,000 is, szóval a 2024/25-ös szezon végén akár 42,000 pontnál is járhat a visszavonulásakor – ha egyáltalán visszavonul ekkor.
Mindez csak amiatt érdekes, mert már azt is nagyon nehéz elképzelni, hogy valaki elér annyi pontig, mint ahol Abdul-Jabbar áll (ne feledjük, évtizedeken keresztül megdönthetetlennek tartotta ezt a legtöbb NBA-rajongó), és akkor még kiderülhet, hogy pesszimista voltam minden becslésemmel, James kettő helyett játszik még négy teljes szezont kiemelkedő ponttermést szállítva, és meg sem áll 45,000 pontig.
Ebbe belegondolni is félelmetes…
Adatok forrása: NBA.com/stats, Basketball-Reference.com
Kiemelt kép: Los Angeles Lakers YouTube
