10 év telt el a Los Angeles Lakers legutóbbi bajnoki címe óta. Az aranysárga-lilák szurkolóinak kisebb örökkévalóságnak tűnhetett ez az időszak, főleg annak fényében, hogy ez magába foglalt egy 6 éves olyan periódust is, amikor rájátszásba sem jutott a Lakers. Utóbbi a csapat történetében példátlan, ugyanakkor NBA-s mércével mérve már nem is olyan hosszú ez a 6 év, ahogyan az a 10 év sem számít annyira soknak, ami eltelt két bajnoki cím között.
A Los Angeles Lakers, pontosabban akkor még Minneapolis Lakers az 1948/1949-es idény elején csatlakozott az NBA elődjének számító BAA-hez. Az első idényben rögtön bajnoki címet ünnepelhettek George Mikan vezérletével, majd a következő 5 idényben további 4 alkalommal bizonyultak a liga legjobbjainak. 1954-ben Mikan visszavonult, majd ezt követően sokáig nem örülhettek újabb sikernek a Lakersnél. 1958-ban történt meg először, hogy a rájátszásról is lemaradt a csapat, cserébe viszont az első helyen draftolhatták Elgin Baylort. Hiába parádézott a csapatban Baylor és Jerry West is a következő bő évtizedben, a Boston Celtics rendre túl nagy falatnak bizonyult, sőt, többször az is előfordult, hogy a döntőig sem jutottak el. Végül 1972-ben, már Wilt Chamberlainnel a fedélzeten szakadt meg a bajnoki cím nélküli időszak, vagyis 18 évet kellett várniuk akkor a csapat szurkolóinak.
A '70-es évekre nagyrészt rányomta a bélyegét az újjáépítés, miután West és Chamberlain is kiöregedett és visszavonult. 1975-ben rájuk mosolygott a szerencse, ugyanis Kareem Abdul-Jabbar úgy döntött, hogy a továbbiakban nem szeretne a Milwaukee Bucks játékosa maradni, ezért „megkérte” a vezetőséget, hogy lehetőség szerint cseréljék a New York Knickshez vagy a Los Angeles Lakershez. Ezekben az években az „egy fecske nem csinál nyarat” tétel uralkodott a csapatnál, ugyanis a Kareem előtti utolsó évhez hasonlóan a center első Los Angeles-i idényében is lemaradtak a rájátszásról. Ami korábban egyszer fordult elő, ekkor egymás után kétszer is. A következő évek legjelentősebb momentumának bizonyult, hogy Gail Goodrich 1976 nyarán a Utah Jazzhez igazolt, amiért cserébe a Lakers komoly kompenzációt kapott – többek között egy 1979-es első körös draftjogot, amiből végül Magic Johnson lett.
Johnson érkezése elhozta az újabb aranykorszakot, 8 év szárazság után a következő 9 évben 5 bajnoki címet nyertek. 1977 és 1993 között mindig rájátszásba jutottak, noha 1989-ben Abdul-Jabbar, két évre rá pedig Johnson is visszavonult. 1994-re már csak James Worthy maradt a Showtime Lakers sztárjai közül, de az idény végén ő is visszavonult. A következő két évben egy megfiatalított csapattal ismét rájátszásba jutottak, de 1996 nyarán gondolkodás nélkül robbantották a keretet azért, hogy leigazolhassák Shaquille O'Nealt, illetve örömmel cserélték el a szépen fejlődő Vlade Divacot Kobe Bryantért cserébe. Ahogyan mondani szokás, a többi már történelem, 2004-ig mindig úgy indultak neki a szezonnak, hogy az esélyesek közé tartoztak, 2000 és 2002 között pedig 3 bajnoki cím is összejött. 1988 után 12 év telt el a következő bajnoki címig.
2004 nyarán elvesztette O'Nealt a Lakers, és ezután a rájátszásról is lemaradtak a következő idényben. A 2005/2006-os szezontól kezdve viszont ismét 8 éven át ott voltak, majd amikor a 2007/2008-as idény közepén megszerezték Pau Gasolt, ismét beléptek a bajnokesélyes csapatok társaságába. 2009-ben és 2010-ben egyaránt bajnok lett a Lakers, és a következő két idénynek is úgy vágtak neki, hogy a végső győzelem volt a cél. 2012-ben próbálták ehhez megerősíteni a csapatot, Dwight Howard megszerzésétől hasonló hatást vártak, mint amit a korábbi évtizedekben megszerzett sztárcenterektől kaptak. Végül Howard (és Steve Nash) megszerzése nem hozta el a várt sikereket, sőt, minden teher Kobe Bryant nyakába zuhant. A 2012/2013-as szezonban gyakorlatilag egyedül cipelte be a rájátszásba a csapatot, de az ideáig vezető út végén súlyos sérülést szenvedett, ami után a teste már nem engedte tovább, hogy ugyanaz a játékos legyen, mint azelőtt.
2013-ig mindössze 5 alkalommal fordult elő, hogy a Lakers lemaradt a rájátszásról, és mindössze egyszer esett meg, hogy egymást követő idényekben hiányozzanak onnan. 2014 és 2019 között zsinórban 6 alkalommal kezdődött meg nélkülük a szezon érdemi része. A csapat történetének 5 legrosszabb győzelmi százalékkal végződő idényéből 4 ebben a 6 éves periódusban született. A 2013/2014-es idényben az okozta az egyetlen örömöt a szurkolóknak, hogy Mike D'Antoni néhány hónapig elhitette a világgal, hogy Kendall Marshall hasonló passzkészségű irányító, mint Steve Nash. A 2014/2015-ös idényben Jordan Clarksonnak lehetett szurkolni, hogy sztárjátékos fejlődjön belőle. A 2015/2016-os idényben még rátett erre egy lapátot, de ez az év Kobe Bryant búcsújáról szólt. A 2016/2017-es idény arról szólt, hogy mennyi jég van D'Angelo Russell ereiben, illetve arról, hogy ki gondolta azt, hogy ki kell tömni Luol Deng és Timofey Mozgov kettősét. A 2017/2018-as idény a kármentésről és Lonzo Ball apjáról szólt.
2018 nyarán LeBron James úgy döntött, hogy Los Angelesbe igazol. Hogy ekkor pontosan mire gondolt, azt valószínűleg csak ő tudja, mert sportszakmai szempontokat nézve nem tűnt racionálisnak ez a döntés. Egy sérülésekkel tarkított első szezon után, amikor a Lakers sorozatban 6. alkalommal is lemaradt a rájátszásról, ismét szebb idők jöttek Los Angeles arany-lila szegletére. Megszerezték Anthony Davist és egy csapásra bajnokesélyesek lettek, azzal a kis különbséggel, hogy mégsem annyira. Egyedül Kyle Kuzma rendelkezett szerződéssel az előző évi csapatból, hogy aztán még 4 fontos kiegészítőt vissza tudjanak igazolni abból a csapatból, majd további harcedzett – és sokszor lesajnált – veteránokkal töltsék fel a keretet. A szabadügynökpiac sztárigazolása Danny Green lett végül, aki nagyon nem tartozik az első vonalas sztárok közé, ugyanakkor látatlanul is tökéletes kiegészítőnek tűnt James és Davis mellé. A csapatépítés a lehető legjobban sült el. A Lakers nemcsak megszakította a rájátszásmentes időszakát, de rögtön bajnoki címig is menetelt.
2010-ben bajnok lett a Los Angeles Lakers. 10 évvel később, 2020-ban ismét bajnok lett a Los Angeles Lakers. A csapat történetében közel sem ez volt a leghosszabb időszak, ami két bajnoki cím között eltelt, egyszer 18, egyszer pedig 12 évet kellett várni egy bajnoki címre. Ez az időszak azért érződhetett még hosszabbnak – amellett, hogy a legtöbb jelenlegi szurkoló nem élte meg a 18 éven át tartó bajnoki cím nélküli periódust –, mert 6 éven át a rájátszás közelébe sem került a Lakers, ami korábban példátlan volt a csapatnál. Nem volt teljesen egyedi ez a hullámvölgy a csapat történetében, mert a számok néha csalókák, legalábbis a történelmi kontexon keresztül mindenképp. A tételmondatunk a következő:
Az NBA hőskorában sokkal könnyebb volt bejutni a rájátszásba, mint manapság.
1956 és 1961 között egymást követő 6 idényben zárt negatív mérleggel a Lakers, de csak egyszer maradtak le a rájátszásról, mivel akkoriban 8 csapat volt a ligában, és közülük 6 bejutott. 1967-ben 10 csapatból 8 rájátszásba került. Ahogyan a csapatok száma emelkedett, úgy nőtt az is, hogy hány csapat kerül be a rájátszásba, de a két szám közel sem egyenesen arányosan mozgott. Egy rövid időre még a jelenleginél is kisebb arányban kerültek be a csapatok, de többségében inkább ennek az ellenkezője volt igaz. 1984-ben emelték fel 16 csapatra a rájátszás mezőnyét, de akkor csak 23 csapat versenyzett ezekért a pozíciókért, ma viszont 30. Több a csapat, de arányaiban kevesebb a hely a rájátszásban. Ez egyáltalán nem baj, és ez nem változtat azon, hogy 6 pocsék szezont futott a Lakers, ugyanakkor ez némileg árnyalja ezt a helyzetet, ahogyan azt is, hogy az 1948/1949-es és a 2012/2013-as szezon között csak 5 alkalommal maradt le a rájátszásról a Lakers. A 11 kihagyott rájátszás viszont így is példátlanul alacsony a ligában.
Sikerességben egyedül a Boston Celtics mérhető a Los Angeles Lakershez. A Celtics 17 alkalommal maradt le a rájátszásról (egy szezonnal kezdtek előbb a ligában riválisuknál), és az ezredforduló környékén ők is átélhettek egy 6 éves periódust rájátszás nélkül. 1986 után nekik 22 évet kellett várni egy újabb bajnoki címre, azóta pedig ismét 12 éve ketyeg náluk az óra. Az NBA harmadik legeredményesebb csapata a Warriors 6 bajnoki címmel. Ők a 74 szezonjuk alatt 35 alkalommal jutottak be a rájátszásba, 1994 és 2013 között a We believe Warriors volt az egyetlen, amelyik rájátszásba tudott jutni 2007-ben. 1975 után 40 évet vártak a következő bajnoki címükre. A szintén 6 bajnokságot nyerő Chicago Bulls egy 8 éves periódust leszámítva még csak döntőbe sem jutott. 54 szezonjukból 19 alkalommal a rájátszásba sem jutottak be. Michael Jordan második visszavonulása (1998) után 6 évig nem is álmodhattak rájátszásról.
Az 5 bajnoki címig jutó San Antonio Spurs az 53 szezonja során csak 5 alkalommal maradt le a rájátszásról, egymást követő szezonokban ráadásul egyszer sem, de náluk pont a következő években jöhet egy hosszabb újjáépülési folyamat. 2014-ben bajnokok voltak, de jelenleg nem úgy néz ki, hogy a közeljövőben újra felérhetnek a csúcsra. A 3 bajnokságot nyerő Philadelphia 76ers a 71 szezonja során 21 alkalommal maradt le a rájátszásról, a '90-es években zsinórban 7 alkalommal, míg a „The Process” jegyében újabb 5 egymást követő idényben. A csapat szurkolói 1983 óta várnak az újabb bajnoki címre. A Detroit Pistons 72 év alatt 31 alkalommal maradt le, benne két 6 éves sorozattal. Az elmúlt 11 szezonból csak kétszer élték meg az első kör élményét, 2004 óta várnak az újabb bajnoki címre. A mindössze 32 évet a ligában töltő – és ezalatt 6 döntőt és 3 bajnoki címet is elérő – Miami Heat a Lakershez hasonlóan 11 rájátszást mulasztott, csak sokkal kevesebb idő alatt. (Mentségükre legyen mondva, hogy az első 7 évükben jött ebből 5, amikor majdnem a nulláról kellett felépíteniük egy csapatot.)
A sort még bőven lehetne folytatni, de 3 gyors példával rövidre zárnám ezt a felsorolást:
- A Minnesota Timberwolves 2004 óta egyszer járt a rájátszásban.
- A New York Knicks az elmúlt 19 évben 4 alkalommal jutott rájátszásba és 1973 óta várnak az újabb bajnoki címre.
- A Sacramento Kings 2006-ban járt legutóbb rájátszásban, újabb bajnoki címre pedig 1951 óta várnak.
Mi a tanulság? A kontextus sokat számít. A Lakersnek sikeresség szempontjából borzasztó volt a legutóbbi két bajnoki cím között eltelt időszak, miközben más csapatoknál közel sem példátlan egy ilyen, vagy akár még rosszabb periódus. 9 egymást követő rossz szezon, ami valójában csak 6, nem a legnagyobb szenzáció az NBA világában. Los Angelesben mégis annak hatott, mert az aranysárga-lilák korábban nem tapasztalták ezt a saját bőrükön. A bajnoki cím utáni hosszabb vágyakozási idő nem volt ismeretlen, de a rájátszás üldözése igen. 2020-ban viszont ismét egy sokkal ismerősebb érzéssel lettek gazdagok: bajnokok lettek.
Kép: Sportie LA
Adatok forrása: basketball-reference
