Felettébb izgalmasan alakul eddig James Harden 2020/2021-es idénye, és nemcsak azért, mert sikerült kierőszakolnia azt, hogy a Houston Rockets elcserélje őt a Brooklyn Netshez. Harden változtatott a játékstílusán is, és az eddig ismert gátlástalan pontgép helyett sokkal inkább játékszervezőként üzemel. Ez az éles váltás nem mindennapos az NBA világában sem, úgyhogy érdemes kicsit mögé tekinteni.

Harden az előző 3 szezonban mindig pontkirály lett, míg előtte a 2016/2017-es idényben 11,2 gólpasszt átlagolva előkészítésben vezette a ligát. Idén utóbbi ismét így van, ráadásul megint 11,2 gólpasszt átlagol, ugyanakkor most nem Eric Gordon és Ryan Anderson a két legfőbb társa, hanem Kevin Durant és Kyrie Irving. Ezt a triót korábban féltették, és még valamennyire most is lehet félteni amiatt, hogy nem lesz hármuknak elegendő az egy labda, de egyelőre elég jól megoldják a dolgaikat, bár ebben az is sokat segít a Netsnek, hogy Kevin Durant lassan többet hiányzik, mint amennyiszer bevethető volt (és ezt a fantasy csapatom is megsínyli). Harden mostani játéka több kérdést is felvet, amiket érdemes is kicsit körüljárni.

Rosszul építkezett a Rockets Harden köré?

Ahogyan például a 2016/2017-es szezonban is megmutatta, Harden amellett, hogy a liga történetének egyik legjobb pontszerzője, kivételesen jó játékszervező is. Az elmúlt években Daryl Morey és a Rockets igyekezett mindig úgy variálni a csapat keretét, hogy némi terhet levegyenek sztárjuk vállairól, ugyanakkor Mike D'Antoni vezetésével olyan rendszert raktak össze, ami Harden pontszerzői képességeire volt kihegyezve, ezért inkább a játékszervezői terhekből vettek el tőle. Az utolsó 3 teljes évében így is 7,9 gólpasszt átlagolt, ami annak fényében döbbenetes, hogy 33,7 pontot is összehozott meccsenként, míg a szervezésből előbb Chris Paul, majd Russell Westbrook próbálta jobban kivenni a részét, és a jelenlegi idény elején John Wall is igyekezett hasonlóan tenni, csak azt a projektet már nem láthattuk kiteljesedni. 

Egymást váltották Houstonban az irányítók, akiknek a kezébe kellett a labda, miközben Harden személyében már adott volt nekik a liga egyik legjobb szervezője. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem valaki olyat szereztek meg mellé társnak, aki inkább a pontszerzésből tudta volna jobban kivenni a részét, és emellett beéri azzal, hogy a játékszervezés csak akkor a feladata, amikor Harden ül? Ennek több oka is lehet, és ezek közül egyaránt kézenfekvőnek tűnik, hogy Harden ezt nem akarta, ahogyan az is, hogy nem volt számukra elérhető egy ilyen típusú játékos, végtére nincsenek túl sokan a Kevin Durant, Kawhi Leonard, Paul George, Khris Middleton, Jimmy Butler vonalon, akik pontszerzésben biztosan tehermentesíteni tudták volna őt, amennyiben ezt kérik tőlük, és valószínűleg beérik azzal, hogy csak akkor kell nagyobb irányítói feladatot ellátniuk, amikor Harden nincs pályán.

Harden átvert mindenkit?

A szezon elején azzal vádolták őt, hogy szándékosan szabotálja a Rockets játékát, és nem teszi oda magát. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valóban lehet ennek igazságtartalma, ahogyan az sem festett róla túl jó képet, hogy szemmel láthatóan az ideálistól távol állt a fizikai formája decemberben, de két másik megközelítés is létezik. Elképzelhetőnek tartom, hogy tudatosan változtatott a játékstílusán, mert arra a következtetésre jutott, hogy az éveken át őt jellemző játékkal sokkal hamarabb elérheti az érdemi pályafutása végét, mivel a játéka jelentős részben abból állt, hogy faultot harcoljon ki, míg most ezzel az új játékstílussal próbálja elnyújtani a produktív évei számát. Ennek ellentmond, hogy ehhez hozzátartozna az ideális fizikai állapot is, illetve az is, hogy az első 3 meccsén a szezonban 37 pontot és 12 kiharcolt büntetőt átlagolt, majd a következő 5 meccsén lett ebből 17,4 pont és 4,8 kiharcolt büntető.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy az utolsó Houstonban lejátszott meccseit már arra használta fel, hogy felkészüljön arra a szerepre, ami aztán Brooklynban várt rá, és ugyancsak ezt sugallja, hogy a Rocketsben lejátszott 8 meccsén végül 24,8 pontot, 10,4 gólpasszt és 7,5 kiharcolt büntetőt átlagolt, míg a Netsben eddig 27 meccs alatt 25,2 pontot, 11,6 gólpasszt és 6,9 kiharcolt büntetőt. A két számsor között nincsen nagy különbség, a több gólpasszt pedig annak is be lehet tudni, hogy jobb társai vannak új csapatában. Utóbbihoz nem fér kétség, ha valamiben jók a Nets sztárjai, illetve a szintén fontos szerepet betöltő Joe Harris, az a helyzetek értékesítése.

James Harden az új Steve Nash?

Nem vagyok túl nagy híve a különböző korszakokban játszó kosarasok összehasonlításának, ugyanakkor Harden és Nash pályafutásai között túlságosan is szoros a kapocs ahhoz, hogy az esetükben mégis releváns legyen ez. Az összekötőpont Mike D'Antoni, aki előbb Steve Nash köré épített elképesztően szórakoztató támadójátékot Phoenixben, aminek az lett az eredménye, hogy a kanadai irányító kétszeres MVP lett, majd Houstonban ehhez egy vödörnyi analitikát is hozzákeverve Hardenből hozott ki több MVP-szintű szezont is, és segítette őt is hozzá egy ilyen díjhoz. Utóbbi állomáshelyén mindössze annyi változott, hogy a többség számára ez már nem volt szórakoztató, és ami a houstoni drukkereknek még ettől is fájdalmasabb, nem is volt sikeresebb, mint D'Antoni arizonai regnálása.

Az elmúlt években D'Antoni és Nash is többször elmondta, hogy a Seven Second or Less Sunsnak gyorsabban kellett volna játszania, illetve több triplát kellett volna vállalniuk, alacsonyabb szerkezetre kellett volna váltaniuk, és akkor minden bizonnyal nagyobb sikereket is elérhettek volna. Magáról is úgy gondolja Nash, hogy sokkal több triplát kellett volna vállalnia, csak ehhez túlságosan is konzervatív volt. Nem tartották elég fontosnak az analitikát, és most már úgy érzi, hogy nagyon lassan játszottak. D'Antoni Houstonban már ennek tudatában vette szárnyai alá Hardent, és már azzal elérte azt, hogy összehasonlítsák a két játékosát, hogy mindkettejüket ő készítette fel meccsről-meccsre, és mindketten a kezei alatt érték el az egyéni legjobbjukat. A párhuzam ugyanakkor itt véget is ért, mert összehasonlíthatatlanul más játékuk volt, részben a korszakok közötti hatalmas különbségeknek is, de most úgy tűnik, hogy mégis érdemes leporolni ezt az összevetést. 

Nash a második MVP-szezonjában, illetve az azt következő évben hozta statisztikailag a legjobbját, és 100 labdabirtoklásra nézve a számai nem is álltak olyan távol Harden jelenlegi mutatóitól. Nem meglepő, hogy utóbbi még az új formájában is több pontot átlagol, ahogyan az sem, hogy Nash a gólpasszok terén felülmúlta jelenlegi játékosát, de a legnagyobb különbség pont abban van, amiről Nash is beszélt korábban: több triplát kellett volna vállalnia. A különbségek azért valamennyire megmaradtak, de ha azt nézzük, hogy Harden honnan jutott oda, hogy egyáltalán felmerüljön ez az összevetés, akkor azt hiszem, hogy szemet lehet hunyni efölött.

Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy Nash a második Phoenixben töltött időszaka alatt milyen tempót diktált a csapatával a ligához képest, de itt azért azt is érdemes megjegyezni, hogy csak abban a két évben volt az övék a leggyorsabb kosárlabda ebben a periódusban, amikor a multikulti irányító MVP lett. Az is megfigyelhető, hogy ahogy idősödött, egyre lassabb lett a Suns játéka, ugyanakkor messze a ligaátlag fölött voltak még az utolsó éveiben is. Lehetne azt mondani, hogy rossz korszakban került az NBA-be, mert manapság teljesen más játékos válhatna belőle, akinek a pontátlagain is sokkal jobban elámulnának az emberek, mint így visszatekintve, ugyanakkor Nash pont az egyik előidézője ennek a mai ligának (D'Antoni mellett), és igazából azt sem tudjuk, hogy miként tudott volna adaptálódni a mai tempóhoz. Jók ezek a viták, hogy ki mire lett volna képes egy másik korszakban, de választ erre nem igazán kaphatunk, csak egy-egy kivételesen hosszú és eredményes pályafutás esetén.

Nash utolsó Sunsban töltött éveiben a liga átlagos sebessége többé-kevésbé stagnált, majd a 2013/2014-es idényben állt be igazán nagy változás, amikor a ligaátlag 92-ről 93,9-re ugrott, és ezt követően folyamatosan növekedett, majd egy ponton a 100-as határt is sikerült átlépni. Idén ez a folyamat némileg visszafordulni látszik, amiben bizonyosan közrejátszik, hogy nem szokványos szezont darálnak le a csapatok, és nem lenne meglepő, ha ezt a 99,5-et sem tudnák tartani a csapatok, mert általában az a jellemző, hogy az idény elején mindenki gyorsabban játszik, mint a második felében.

Tökéletes házasság?

James Harden új edzője Steve Nash, és egyelőre úgy tűnik, hogy működik ez a párosítás, kapcsolatuk fölött pedig D'Antoni másodedzőként tartja a gyertyát. Nash edzői kvalitásairól igazán sokat szerintem leghamarabb a rájátszásban tudhatunk meg, addig a tehetség is el fogja vinni a Brooklynt, de amit eddig láthattunk, az nagyon biztató a csapat drukkerei számára. Harden boldogan vállalja az előkészítő szerepét, látszólag Irving is boldog, és Durant is csak azért lehet morcos, mert tud játszani. A Nets védekezése egy egészen más tészta lesz, amit valahogy össze kell gyúrnia Nashnek és csapatának már az alapszakaszban is, de ezzel kapcsolatban is kezdenek látszani pozitívumok, míg támadásban így is sokkal több fegyverük lehet, mint amennyi valaha is volt Nash vagy D'Antoni kezében Phoenixben, illetve Houstonban. Amennyiben nem áll össze a hátsó alakzatuk, akkor is érdekes gondolatkísérlet lesz, hogy a történelmien jónak ígérkező támadásuk többet jelent-e, mint az, hogy most nincsen se Shawn Marion, se P.J. Tucker és Clint Capela által vezetett védekezés.

Adatok forrásai: basketball-reference.com, nba.com/stats

Kép forrása: WorldNewsEra