A Boston Celtics eddig szépen ment a rájátszásban, az első körben a Philadelphia 76ers csapatával mosták fel a padlót. Közben a Brooklyn Nets környékén is izgalmas dolgok történnek, a semmiből bejelentették, hogy Steve Nash lesz az új edzőjük. A 3 említett csapat közelmúltja, jelene és jövője erősen összefonódott 2013. június 27-én. Erről a szoros kötelékről, illetve a részleteiről olvashattok most.
2013. június 27-én tartották az NBA azon játékosbörzéjét, ami az előzetes várakozások alapján az elmúlt évtized leggyengébb mezőnyét vonultatta fel. Ha abból indulunk ki, hogy 7 év alatt mindössze 3 játékos lett All-Star ebből az évfolyamból, akkor helyénvalónak tűnik ez az állítás, és ezt csak tetézi, hogy ebből a 3 kosarasból egyedül Victor Oladipo kelt a lotteryben. A 27. helyen ment el Rudy Gobert, illetve a 15. pozícióban választotta ki a Milwaukee Bucks Giannis Antetokounmpot. A görög szörny azóta a liga legszűkebb elitjébe tartozik (MVP, DPOY), de ezen a napon a Bucks szurkolóin és Don Nelsonon kívül nem sok embert foglalkoztatott ez a választás, mert a draft napján két olyan cserét kötöttek, ami azóta is hatalmas hatással van 3 keleti csapatra.
2013. június 27-e alulértékelten jelentős nap az NBA történetében: ezen a napon cserélte el Sam Hinkie és a Philadelphia 76ers Jrue Holidayt Nerlens Noelre. Ez volt ez a csere, amivel elindult a „Process”. Ugyanezen a napon Kevin Garnett lemondott a no trade kitételéről, aminek köszönhetően a Boston Celtics és a Brooklyn Nets megköthette minden idők egyik legegyoldalúbb cseréjét. (Hivatalosan csak július 10-én történt meg a csere, de a részleteiről már a draft estéjén megegyeztek a csapatok.) Csak emlékeztetőül, ezek voltak a csere részletei:
- A Boston Celtics kapta: Gerald Wallace, Kris Humphries, Marshon Brooks, Kris Joseph, Keith Bogans, 2014-es első körös, 2016-os első körös, 2018-as első körös, 2017-es első körös pick swap
- A Brooklyn Nets kapta: Paul Pierce, Kevin Garnett, Jason Terry
A Nets nagyon öreg szupercsapata felsült, a Celtics meg jó ötletnek találta, hogy az újjáépítéshez szerez egy fiatal, ambíciózus edzőt, az azóta is náluk dolgozó Brad Stevenst. A 2014-es választási jogból „csak” egy James Young lett, a 2016-osból viszont már egy Jaylen Brown. 2017-ben szerencséjük is volt, a lottery után 1/1-re került a Nets, és természetesen éltek a cserejogukkal. Ezt követően jött a 76ers, akiknek mindenképpen Markelle Fultzra fájt a foga, ezért odaadták az 1/1-ért cserébe az 1/3-at (amiből Jayson Tatum lett) és egy jövőbeli első köröst, amivel még egy Romeo Langfordot is behúztak. A 2018-as választási jogot arra használták, hogy megszerezzék Kyrie Irvinget a Cavstől. A kör ott zárult be, hogy 2019 nyarán a Irving – Kevin Duranttel együtt – a Netshez igazolt.
Hinkie vezetésével tovább folytatta a középszerű csapatának a szétbombázását a 76ers, aminek a nem titkolt célja az volt, hogy javítsák a sját esélyeiket egy jó draftjogra, illetve a jobb játékosaikat érintő cserékben szintén draftjogok jelentették az ellenértéket. 2014 nyarán behúzták a draftról Joel Embiidet és Dario Saricot. 2015-ben Jahil Okaforral bővül a sor, 2016-ban viszont már nincs pozícióban Hinkie Ben Simmons kihúzásakor. A következő nyáron meghúzzák a már említett cserét a Bostonnal, majd a 2017/2018-as szezon során 6 meccs erejéig próbálkoznak azzal a James Younggal is, aki létszámfeletti lett Bostonban. 2018 őszén Bryan Colangelo helyére jött Elton Brand, aki az első szezonja során megszerzi Jimmy Butler és Tobias Harris játékjogát, hogy aztán 2019 nyarán az előbbiét elveszítse, az utóbbiét pedig túlfizesse. Bónusznak elhozza Bostonból Al Horfordot, akinek a távozásától sokan azt várják, hogy összeomlik a Celtics védekezése és csapatjátéka. Nem így történt, viszont legalább Philadelphiában sem vált be.
A Celtics és a 76ers építkezése egyaránt 2013 nyarán indult el. Jelen állás szerint a bostoni projekt áll jobban, és ennek szerintem az egyik legfőbb oka, hogy Brad Stevenst hagyták dolgozni, nem szabotálták úton-útfélen azt, hogy kihozza a maximumot a gyengébb kereteiből is, míg Philadelphiában példál Hinkie kicsit máshogy gondolkodott. (Az sem árt, hogy Brad Stevens szebb ívet ír le edzői pályafutásban, mint a szintén ígéretesen induló Brett Brown.) A két csapatban az is közös, hogy nagyon gyűjtögették a draftjogokat, és egy ideig úgy tűnt, hogy a Boston csak pazarolja azokat, lásd még: James Young, R. J. Hunter, Jordan Mickey, Guerschon Yabusele, Demetrius Jackson, hogy csak azokat a neveket említsem, akiket ezt követően húztak ki és pályára is léphettek a Celtics mezében. Mindkét csapatnál nagy volt a félelem, hogy meddig mehet ez tovább, és mikor váltják be ezeket az értékeket játékosokra, hogy ne csak kidobott draftjogok legyenek. Hinkie esetében például attól is féltek páran, hogy soha nem fogja ezt meglépni. Jut eszembe, róla bő 3 éve írtam egyet a Mezek.hu-ra, ide kattintva elolvashatjátok.
Az elmúlt 7 év rövid összegzése után ideje rátérnem arra, ami igazán foglalkoztat, és ami miatt ez a cikk is megszületik: az idő nagyon tudja befolyásolni egy-egy korábbi esemény alakulását. Érzem én, ezzel nem mondtam semmi újat, megpróbálom inkább a konkrét példámon keresztül szemléltetni, hogy jelen esetben mire gondolok.
A Nets–Celtics üzletet minden idők egyik legrosszabb/leginkább egyoldalú cseréjének tartják. A draft után az első fél évben az volt a fő narratíva, hogy Billy King hülyére vette a Bostont. Azóta konszenzus van arról, hogy Danny Ainge húzta le pofátlanul a Nets csapatát. Eközben Sam Hinkie mártír lett egy szebb jövő megteremtéséért, máglyára akarták vetni, kisebbfajta boszorkányüldözés zajlott ellene, Ainge viszont mennybe ment. Miután Hinkie távozott, egyre többen felismerték a valódi zsenijét. Ezen sokat segített az is, hogy a Colangelo-klán váltotta őt, akik után pedig Elton Brand következett.
A Nets is váltásra szánta el magát, Billy King helyett érkezett Sean Marks (és Trajan Langdon). Ez a duó szisztematikus munkával elkezdett olyan játékosokat szerezni, akiket a) nem mert más draftolni a sérülékenységük miatt (Rondae Hollis-Jefferson, Caris LeVert), b) az első NBA-s csapatában megbukott (Joe Harris, Spencer Dinwiddie), c) jött vele egy olyan játékos is, aki számukra tényleges érték volt (Mozgov–Russell). Emellett a már csak fél évig szerződésen lévő Bojan Bogdanovicért megkaparintották azt a draftjogot, amiből Jarrett Allen lett. A 76erstől átvették Jahil Okafor és Nick Stauskas szerződését, akikkel egyrészt szintén próbálkozhattak, másrészt kaptak melléjük egy második köröst is, amivel Nicolas Claxtont sikerült kiválasztani. Az okos építkezés kifizetődött, Kevin Durant és Kyrie Irving is felfigyelt arra, hogy érdemes ehhez a csapathoz igazolni, mert úgy néznek ki, mint akik tudják, hogy mit csinálnak.
A Nets és a 76ers példája azt mutatja, hogy bármekkora ökrök is vezetnek egy csapatot, kemény munkával a legnagyobb károkat is helyre lehet hozni. Ha viszont a zsenik helyét kevésbé éles elmék veszik át, akkor a kemény munkával felépített dolgok is leomolhatnak. Lehet, hogy a Nets és a Celtics cseréje volt az NBA történetének a legrosszabb cseréje, de egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a csere kevesebb kárt okozott hosszú távon, mint a Philadelphia 76ers vezetősége az elmúlt néhány évben. Mindkét csapat ugyanazon a napon lépett egy új útra, indultak el egy másmilyen jövő felé. Ha ránézünk a Nets keretére, akkor azt látjuk, hogy van náluk két sztár (akik nem a legélesebb kések a fiókban) és sok hasznos kiegészítő, akiket akár egy harmadik sztárra is be lehet váltani.
Ha a 76ers keretét nézzük, akkor náluk is megvan a két sztár, viszont Tobias Harris erősen túlfizetett a teljesítményéhez képest, Horford pedig pláne, és a nagyobb baj, hogy csapatként sem működtek jól együtt. Elég egyértelműnek látszik, hogy ez az irány nem jó, viszont Harris és Horford elcserélése is bravúr lenne. Közben pedig ott van még egy Josh Richardson is a keretükben, akinek méltatlanul kis szerep jut a többiek mellett, viszont 2021 nyarán kiléphet a szerződéséből. Jimmy Butler pótlását hellyel-közzel meg tudták még vele oldani az alapszakaszban (darabra biztosan), viszont ha ő is lép, akkor szintén csak abban bízhatnak, hogy egy sign&trade keretein belül csurran-cseppen nekik valami, mert pénzük máshogy nem lesz.
Csak hogy valami reménysugarat adó gondolattal köszönjem meg a figyelmet a 76ers szurkolóinak: gondoljatok arra, hogy pár éve a Nets milyen helyzetben volt, és abból is volt kiút. A Philly is megtalálhatja a helyes utat a jelenlegi helyzetéből. A Nets szurkolói eközben izgatottan várhatják a következő szezont, hogy mire fut ki a Steve Nash-projekt az Irving–Durant kettőssel. A Celtics szurkolói pedig azon gondolkodhatnak, hogy a valódi „Process” Bostonban zajlott le, és még most is zajlik, mert az útjuk még mindig fölfelé vezet, és lehet, hogy csak a csúcson ér véget.
