Miután Luka Doncic lejátszotta a 100. alapszakaszmeccsét az NBA-ben, összehasonlítottam a három legáltalánosabb statisztikai mutatóban (pont, lepattanó, gólpassz) hozott teljesítményét néhány másik játékos első 100 meccsével. Mivel anno nagyon élveztem ezzel foglalkozni, ezért elhatároztam, hogy a 200. meccse után ismét összevetem néhány mutatóját más olyan játékosok számaival, akik a ligába kerülésük után hozzá hasonlóan azonnal meghatározó játékossá tudtak válni. Az alapszakasz kezdetén eljött a nagy nap, Luka lejátszotta a 200. meccsét, úgyhogy végre lehet ismét értelmetlen összehasonlításokat tenni. Főbb szerepekben LeBron James, Michael Jordan, Larry Bird, Magic Johnson, Grant Hill, Dwyane Wade, no és persze a szlovén szívtipró.
Szűk két évvel ezelőtt foglalkoztam Luka Doncic első 100 meccsével. Akkor a mutatóit LeBron James, Magic Johnson, Larry Bird és Oscar Robertson számaival hasonlítottam össze – az akkori mezőnyből elköszöntem Robertsontól, aki mindenki másnál sokkal régebben érte el a statisztikáit, ugyanakkor beszállt a buliba Michael Jordan, Grant Hill és Dwyane Wade is. Doncic számait olyan játékosokkal érdemes összevetni, akik hozzá hasonlóan a pontszerzés mellett a lepattanózásban és az előkészítésben is jók voltak már az NBA-s pályafutásuk korai szakaszában is, és minden itt szereplő játékosról elmondható, hogy pályafutása ezen periódusában legalább 5-5 lepattanót és gólpasszt átlagolt, ráadásul Johnsont leszámítva mindannyian 20 pont felett is termeltek.
Azt, hogy miért meccsszám alapján hasonlítom össze a játékosokat, kifejtettem a 100-as cikkben is, és ennek az oka most is ugyanez:
Különböző korszakok játékosait sosem könnyű összehasonlítani. Egyik gyakori módszer, hogy 100 támadásra vetített adatokat használnak ehhez, ami kiszűri valamennyire a játék sebességében lévő különbségeket. Egy aktív kosarast visszavonult játékosokkal szintén nehéz összevetni, mert a kor és a ligában töltött szezonok sorszáma alapján is meg lehet ezt tenni. (Utóbbi bonyolultabbnak hangzik, mint amire gondoltam: arra utalok ezzel, hogy „X” és „Y” esetében is ugyanazt a szezont vetik össze, például a harmadikat.) Ez sem tökéletes megoldás, mert nem veszi figyelembe, hogy hány meccsett hagytak ki a játékosok. 45 találkozón keresztül 20 pontot átlagolni nem annyira impozáns, mint 75 meccsen át.
Miután bizarr módon magamat idéztem, fontosnak tartom azt is elmondani, hogy azért sem valamilyen pace adjusted számokat, hanem tényleges box score mutatókat vettem alapul, mivel az All-time ranglisták sem tesznek különbséget a különböző korszakokban elért statisztikák között, és itt gyorsan le is zárom a felvezetést, mielőtt egy újabb angol kikejezést használnék ebben a mondatban.
Jordant nem igazságos szerepeltetni ezen az ábrán, ugyanakkor a piros csík megmutatja azt is, hogy pályafutása korai szakaszában mennyivel kiemelkedőbb pontszerzőnek számított, mint bárki más erről a listáról. Érdekes, hogy időszakos kilengéseket leszámítva nagyon hasonlóan alakult Doncic és James ponttermése, és az is látványos, hogy Wade mikor kapcsolt nagyobb tempóra. Hill és Bird vonala is sokáig párhuzamost alkot, bár a Celtics legendája azért fokozatosan el tudott szakadni.
Lepattanózásban hasonló mértékben emelkedett ki pályafutása elején Bird, mint ahogyan a pontszerzésnél Jordan, ráadásul egyszer sem törik meg zöld vonal negatív irányba, míg Jordan, Hill és Doncic pályafutása elején is eljött egy olyan pont, ahonnan kezdve visszaesett a lepattanózásuk a vizsgált időszakon belül. James, Wade és Johnson esetében a kiegyensúlyozottság érdemel kiemelést, mert nem javultak jelentősen lepattanózásban ebben az időszakban, de a kezdetekben mutatott teljesítményükhöz képest nem is estek vissza.
Doncic az első 75 meccse alapján nem tudott kiemelkedni a többiek közül előkészítésben, ugyanakkor ezt követően kilőtt és üldözőbe vette Johnsont. Noha a Lakers legendája így is kiemelkedik, az azért nem hangzik rosszul, hogy Doncic a pályafutása elején jobban meg tudta őt közelíteni, mint mondjuk James. Jordan esetében szintén érdekes, hogy mi történik a 75. meccs után, a súlyos sérüléssel nehezített második idényében úgy tért vissza a szezon hajrájában, hogy utána közel sem foglalkozott annyit a játékszervezéssel, mint addig, és ez a tendencia ki is tartott a 200. mérkőzéséig is. Itt is akad egy szépen egymásra találó páros, ebben az esetben Hill és Wade vonalai írnak le nagyon hasonló ívet.
Pontszerzési hatékonyságban még annyira sem szerencsés különböző korszakokból érkező játékosokat összehasonlítani, mint box score számok esetében, ugyanakkor az lenyűgöző, hogy Johnson mennyire hatékony pontszerző tudott lenni az NBA-s pályafutása elején, és ennek az értékéből az sem vesz el sokat, hogy a hét játékos közül ő átlagolta a legkevesebb pontot az első 200 meccsén. James és Wade, illetve Bird és Johnson görbéit is könnyű lenne összehasonlítani, elvégre ugyanabban az időszakban játszották ezek a párosok az első 200 meccsüket, ugyanakkor eltérő szituációkban találták magukat az első éveikben, így ezt mégsem szerencsés megtenni. Doncic egyébként ebben sem vall szégyent, ugyanakkor az ő számainál illik megemlíteni, hogy abban a korszakban játszik, amikor ligaszinten is történelmi magasságban van ez a hatékonysági mutató. Az azért nem hangzik rosszul, hogy az első 200 meccsén centire ugyanolyan hatékony pontszerzőnek bizonyult, mint Michael Jordan, de azért 5,5 ponttal kevesebbet átlagolt nála.
Noha az előző ábrákból ki is lehet számolni, de azért álljon itt a kiválasztottak átlaga is a három statisztikai mutatóban, így talán jobban kivehető, hogy melyikük miben volt jobb, illetve kevésbé jó az első 200 meccsén. Doncic pontszerzésben Jameshez van a legközelebb, lepattanózásban Hill számaihoz hozott nagyon hasonlót, míg gólpasszokban Johnson számaihoz áll a legközelebb, ugyanakkor tőle is elég messze áll.
Egy rövid kitérő erejéig elkanyarodnék a tárgytól, és szót ejtenék arról a narratíváról, hogy Grant Hill volt a LeBron James előtti LeBron James, amit az első 200 meccs statisztikái valamennyire alá is támasztanak, ugyanakkor legalább ugyanennyi hasonlóságot lehet találni Hill és Dwyane Wade mutatói között is, illetve annyira Larry Bird korai számaitól sem ütnek el az ő statisztikái. Hill olyan helyzetből szerencsés helyzetbe pottyant a ligába, hogy volt a Pistonsban egy veterán Joe Dumars, illetve egy tehetséges Allan Houston, így nem is kellett akkora terheket cipelnie pontszerzésben, mint Jamesnek, ugyanakkor olyan hálás helyzetbe már nem került, mint Wade, aki a második idényétől kezdve Shaquille O'Neal mellett játszhatott.
Ugyan a meccsszámot vettem összehasonlítási alapnak, fontos említést tenni arról is, hogy melyik játékos milyen idősen érte el ezt a 200 meccses határt. James messze a legfiatalabban érte el ezt a mérföldkövet, több mint másfél évvel fiatalabban, mint Doncic – érdekesség, hogy a 100 meccses határnál csak kicsivel több mint egy év volt köztük, de ehhez hozzájárult az is, hogy a szlovén két rövidített szezonban is játszott, és így is egyetlen meccs hiányzott neki a határszám eléréséhez a harmadik szezonja végén, ami újabb hónapokat jelentett így közöttük. A többiek mind sokkal idősebben kerültek a ligába is, mint ők, így értelemszerűen a 200 meccset is idősebben tudták elérni.
Érdekes azt is megnézni, hogy az egyes kategóriákban hányadik „legjobb” Doncic: a lepattanózást leszámítva minden másban második, noha a TS%-ban csak holtversenyben, a korban pedig nincs olyan szempontból érdem, hogy nem ő tehetett arról, hogy Jamest leszámítva a többiek jelentősen idősebben értek el a ligába, illetve a 200. meccsükig. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a 100 meccses összevetéshez képest mellőzött Oscar Robertson pontban, lepattanóban és gólpasszban is csont nélkül előzné a Dallas Mavericks üdvöskéjét. (Bizarr módon sokáig tartott, mire először leírtam, hogy melyik csapatban is játszik a cikk főszereplője...)
Azt sem szabad elfelejteni, hogy Johnson és Bird is bajnoknak mondhatta már magát addigra, mire elérte ezt a meccsszámot az alapszakaszban, míg Wade abban a szezonban ért fel először a csúcsra, amelyikben a 200. meccsét is játszotta. Ilyen szempontból jobb összehasonlítási alap lehet a korban hozzá legközelebb álló James erről a listáról, aki a 200. meccse elérésekor még egyetlen meccset sem játszott a rájátszásban, ellenben a harmadik szezonjában, amikor meglett neki ez a szám, nemcsak bejutott oda, hanem ment is egy kört a Cleveland Cavaliersszel. Doncic hozzá hasonlóan két párharcon van túl a rájátszásban, ugyanakkor két különböző évből.
100 meccs után azt a megállapítást lehetett tenni, hogy Magic Johnson árnyékát üldözi Doncic, leszámítva azt, hogy sokkal ponterősebb nála. 200 meccs után sem változott ez sokat, lepattanózásban ugyan kezd Johnsontól elmaradni valamennyire, de gólpasszokban továbbra sem kezdett el tágabbra nyílni kettejük között az olló, míg pontszerzésben Jamesszel mutatnak komoly hasonlóságot. Noha nem lehet tudni, mit hoz számára a jövő, elvégre Hill és Wade is végezhetett volna jelentősen előrébb az All-time ranglistákon, mint ahová végül befutottak, de ha elkerülik őt a sérülések, és idősebb korában sem indul nagyon komoly hanyatlásnak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy egy napon a pályafutása végefelé beléphet akár a 30,000 pontos, 10,000 lepattanós, 10,000 gólpasszos klubba is – ez a varrószakkör egyelőre még nem létezik, de LeBron James hamarosan megalapítja majd, és ha elég hosszú lesz a pályafutása, akkor talán Russell Westbrook is csatlakozhat hozzá, bár az esetében ez azért már meredek lenne. Ha nem a legfelső végletekben gondolkodunk, akkor is el lehet Doncictól képzelni (el lehet tőle várni?) egy 20,000/7,000/7,000-s karrierszámsort, és ez a klub sem lenne kevésbé exkluzív, ott jelenleg James, Westbrook és Robertson tag. Bármi is történjen a jövőben, Doncic statisztikailag 200 meccs alapján is felveszi a versenyt a legjobbakkal, és ezt nem lehet elvenni tőle.
Kiemelt kép: Jerome Miron (USA Today Sports)
Adatok forrásai: basketball-reference, statmuse
