Várhatóan Luka Doncic és Trae Young teljes pályafutását végig fogja kísérni az a narratíva, hogy a 2018-as drafton egymásra cserélték el őket, és szüntelenül jönnek majd az összevetések, hogy a Dallas Mavericks vagy az Atlanta Hawks járt-e jobban, illetve melyikük a jobb játékos. Az alábbiakban pontosan egy ilyen összehasonlítást olvashattok, ugyanakkor ez csak egy eszköz jelen esetben, mivel nem róluk, pontosabban nemcsak róluk szeretnék elmélkedni, hanem a játékszervezésről, illetve annak a mérhetőségéről.
A 6 legáltalánosabb statisztikai mutatóból (pont, lepattanó, gólpassz, labdaszerzés, dobásblokkolás, eladott labda) mindössze kettőt mértek már a liga legelső szezonjában is: a teljesen evidensnek számító pontot, illetve a gólpasszt. Ez önmagában megteremtette az alapot annak a mítosznak, hogy a játékszervezési készség csak a gólpasszok számában mérhető, és egészen 1973-ig semmilyen súlyozó tényező nem állt rendelkezésre, úgyhogy az archív felvételek állandó fürkészésén túl csakis a gólpasszátlagokra és a feljegyzésekre hagyatkozhatunk azt illetően, hogy kik voltak a liga legjobb játékszervezői az 1973/1974-es idény előtt. Ebben a szezonban a kor statisztikusai megajándékoztak minket egy nagy vívmánnyal: az eladott labda kategóriájával. Eddig a pontig evidensnek tűnhetett, hogy egy 8 gólpasszt átlagoló kosaras jobb játékszervező, mint egy 6 gólpasszt hozó, de ha az előbbi eladott 5 labdát, míg utóbbi csak 2 körül, akkor máris nem olyan egyszerű a képlet.
Csak a gólpasszokkal és az eladott labdákkal is rengeteg mindent ki lehet fejezni. Vegyük például Luka Doncic és Trae Young esetét. 1973-ig csak annyit láttunk volna a számaikból, hogy Doncic 8,8, míg Young 9,3 gólpasszt átlagolt. Erre azt lehetett volna mondani, hogy a Hawks irányítója kicsit jobb játékszervező. Talán lett volna olyan, aki megjegyzi azt az apróságot, hogy Doncic 33,6 perc alatt hozott 8,8 gólpasszt, míg Young 35,3 alatt 9,3-et, de nem biztos, hogy ez a piciny változó sokakat érdekelt volna akkoriban. Az azonos játékpercre kivetített statisztikák segítenek közelebb hozni két játékos mutatóit, de ez még mindig nem küszöböli ki azt a hibát, hogy más stílusú csapatokban, esetleg más szerepben játszanak az összehasonlított kosarasok. A 100 támadásra kivetített adatok valamelyest orvosolják az előbbi hibafaktort, de azzal nem tud kalkulálni, hogy milyen szerepe van az egyénnek a csapatán belül. Ennek a problémának a kivesézését tegyük félre a következő cikkig, hogy spóroljunk kicsit a változókkal. Ezt azért is tehetjük meg, mert nagy körvonalakban hasonló játékos Doncic és Young: csapatukból rájuk hárul a legnagyobb figyelem, ponterősen kosárlabdáznak, előszeretettel támaszkodnak a triplájukra, önzetlen passzolók, ugyanakkor általában a kezükben marad a labda, amikor szoros helyzetben kell vállalni, és az ellenfeleik is erre számítanak.
A gólpasszok példája után már nem meglepő, de az eladott labdák terén sem egyértelmű a különbség: amíg Doncic „csak” 4,3 alkalommal szórta el a játékszert az elmúlt idényben, addig Young 4,8-szer. 100 labdabirtoklásra vetítve viszont már azt látjuk, hogy 0,5 helyett csak 0,2 a különbség a 2 játékos között. Egy időben sokszor lehetett találkozni azzal a gondolkodásmóddal, hogy a szervezésben mutatott hasznosságot azzal fejezték ki, hogy a gólpasszok számából kivonták az eladott labdák mennyiségét. Nem mondom, hogy ez rossz módszer, mert a kép árnyalására tulajdonképpen alkalmas, de sokkal természetesebbnek tűnik az, ha a gólpasszok számát elosztjuk az eladott labdák mennyiségével, hogy megtudjuk, milyen idő- és eseményközönként kell számítani egy eladott labdára valakitől. A kivonást azért sem preferálom, mert ez ismételten negatív képet festhet a különböző szerepkörben tetszelgő játékosokról. Például Ricky Rubio csak 2,7 eladott labdát átlagolt a 8,8 gólpassza mellett, de mégsem egyszerű őt összehasonlítani mai két hősünkkel.
A következő kérdés, ami felmerül: minden gólpassz ugyanannyit ér? Egy extrapassz a sarokba, egy 3 az 1 elleni gyorsindítás kijátszása és egy kifacsart helyzetből a gyűrű alá a centernek bevarázsolt passz ugyanolyan értékes? És az első negyed közepén kiosztott gólpassz a 47. percben adottal? Számszakilag mindegyik értéke 1, de a csapat számára különböző értékkel bírnak, ahogyan az sem mindegy, hogy egy játékos a passzával egy teljesen üres helyzetet teremtett, vagy a passz címzettje egy bravúrdobással csinált egy előkészítést a társnak. Sokféleképpen súlyozni lehet a gólpasszokat, és én most az időbeliség mellett tettem le a voksom. Doncic és Young is sokkal kevesebb gólpasszt átlagol a 4. negyedekben, ami részben a pontszerzői feladatuknak, részben a több eladott labdájuknak köszönhető. Doncic kicsit kevesebb gólpasszt ad, viszont Young sokkal többször szórja el a játékszert a mérkőzés ezen periódusában, és ebből következik Doncic jobb gólpassz/eladott labda mutatója is.
A játékszervezői készséget úgy is érdemes vizsgálni, hogy az egyén milyen hatással van a csapat labdajáratására. Jelen példa szerint megállapítható, hogy Doncic nélkül arányaiban kevesebb eladott labda jut egy dallasi gólpasszra, mint vele, míg Young esetében ez fordítva történik. Itt jön viszont a képbe egy rendszerszintű különbség, ugyanis Doncic játszatásakor 1,81-os gólpassz/eladott labda mutatót tud hozni a Mavericks, ami sokkal jobb a Youngot is bevető Hawks 1,6-es mutatójánál. Arra utaló jelek is vannak, hogy stílusszinten a Hawks kevésbé érzi meg Young hiányát, mert vele és nélküle is szinte ugyanolyan arányban előzi meg gólpassz a kosarakat, míg Doncic esetében az látható, hogy amikor nincs pályán, többször előzi meg előkészítés a kosarakat.
Egy pillantást megér az is, hogy a 4. negyedekben miként alakul a Mavericks és a Hawks labdajáratása a két játékossal a pályán, illetve nélkülük. A gólpassz/eladott labda mutató mindkettejük esetében jelentősen alacsonyabb tartományba esett a teljes meccses mutatókhoz képest, a tendenciákban viszont nincs különbség. Doncic nélkül jobban jár a labda, Young nélkül rosszabbul, de Doncic 4. negyedes gólpassz/eladott labda mutatója jobb, mint riválisáé. A 4. negyedben jobban kijön, hogy a Hawksnál Youngnak kell sokszor egyedül megoldania a támadásokat, ezért nem meglepő, hogy amikor a pályán van, arányaiban kevesebbszer előzi meg gólpassz a kosarakat. A Mavsnél ez egyébként is így volt, de azért itt is látszódik, hogy mi a helyzet. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy Young 8,9 perc alatt 8,7 pontot átlagolt a negyedik negyedekben, és ezzel vezette a ligát. Doncic csak 7,2 percet töltött ebben a játékrészben a pályán, és 5,7-es átlagot hozott. 100 labdabirtoklásra vetítve Young 44,8, Doncic 37,9 pontot átlagolt a 4. negyedekben.
A kreálás fokmérője lehet, hogy egy csapat miként dob egy játékossal a pályán, illetve olyankor, amikor az illető nincsen fent. A pályán töltött időszakot kétféléképpen is meg lehet közelíteni: csak a mindenkori másik 4 játékos mutatóját vesszük figyelembe, vagy pedig a vizsgált kosaras mutatóját is bevesszük a buliba. Mindkettőből izgalmas következtetéseket lehet levonni, de én most az utóbbit választottam, mivel így mindkét minta 5 játékos teljesítményét mutatja meg, illetve azt is feltételezhetjük, hogy rendszerszinten is ahhoz igazodik egy csapat támadójátéka, hogy milyen jellemzőkkel (passzkészség, befejezési hajlandóság és hatékonyság) rendelkezik a szervezőjük.
Doncic és Young sem éppen a legkönnyebb triplákat vállalja általában, és mindketten sokszor próbálkoznak, ezért nem meglepő, hogy Doncic (31,6%) és Young (36,1%) egyéni triplamutatója is egybevág a csapatuk azon mutatójával, amit velük a pályán tudnak felmutatni. Doncic nélkül javul a Mavericks triplázása, míg Young nélkül romlik a Hawksé. A Mavs pontszerzési összhatékonysága ugyanakkor jobb olyankor, amikor Doncic játszik, és ez a mutató felülmúlja azt is, amit a Hawks tud hozni olyankor, amikor Young is pályán van.
A 4. negyedekben pocsék a Mavericks triplázása és összhatékonysága is olyankor, amikor Luka Doncic pályán van. A 4. negyedekben majdnem elfogadható a Hawks triplázása és viszonylag jó az összhatékonysága olyankor, amikor Trae Young pályán van. Ez az egy kép alapján azt is lehetne gondolni, hogy Young a legfontosabb időszakban sokkal jobb, mint Doncic. Ahelyett, hogy ezt az állítást elfogadnám vagy megcáfolnám, tennék még egy utolsó kitérőt. Az elmúlt bekezdések arra épültek fel, hogy miként működik egy csapat valakivel, illetve valaki nélkül. Azt viszont ki kell emelni, hogy nem Doncic kritikája, hogy a Mavericksnek van egy olyan rendszere, ami a szlovén nélkül is tud hosszabb-rövidebb ideig működni, ahogyan az sem mindent kizáróan Young érdeme, hogy a Hawks sokkal jobb vele. Ne legyen az érv Young mellett, hogy a csapata nem tudott egy épkézláb támadást hívni nélküle a pályán. Az viszont legyen az ő érdeme, hogy vele a pályán jól nézett ki a Hawks. A Mavericks ligaelső támadójátéka pedig ugyanúgy Luka Doncic érdeme is, hiába volt nélküle hatékonyabb a csapata a 4. negyedekben.
Egy tényezőről még nem esett szó, mégpedig a szemtesztről. A megfigyelésen alapuló véleménykialakítás az NBA-ben sokszor az analitikus gondolkodás ellen irányul, ugyanakkor azt gondolom, hogy ennek nem kellene így lennie, sőt, a kettőnek ki kellene egészítenie egymást. Az egyéni megfigyelések azért is jók, mert többnyire nincs két teljesen egybevágó vélemény, ha akarunk, nüansznyi különbséget bármelyik két hasonló vélemény között is lehet találni. És az a helyzet ezekkel a véleményekkel, hogy nagyon nehéz szubjektív maradni.
Én például azon a véleményen vagyok, hogy Luka Doncic köré inkább lehet bajnoki címre esélyes csapatot építeni, mint Trae Young köré. Doncic játékát egyébként is jobban kedvelem, és így a tudatalattim amellett érvelne inkább, hogy ő a jobb játékszervező is. Ez ugyanakkor nem helyes, mert nem ezért kellene ezt állítom, hanem azért, mert így van. Abban viszont nem vagyok biztos még most sem, hogy ez az igazság, mert az eddig felhozott adatok alapján meg tudnám magam győzni az ellenkezőjéről is. Az emberi agy működése is érdekes ebben az összevetésben, mert utoljára arról tettem említést, hogy Young pozitív hatással van a Hawksra a 4. negyedekben, miközben Doncic nélkül pontosabban célzott a Mavericks ugyanebben a játékrészben, és ez alapján késztetést érzek arra, hogy meggyőzzem magam arról, hogy Young a jobb játékszervező, noha a korábbi bekezdések alapján inkább Doncic felé húznék.
Kíváncsi vagyok, hogy a cikk olvasói között merre billen a mérleg nyelve, ezért búcsúzóul egy szavazást biggyesztek ide:
Legközelebb kicsit mélyebbre ásunk, további adatok figyelembe vétele mellett az elmúlt néhány év legjobb játékszervezői kerülnek terítékre. Többek között arra próbálunk választ találni, hogy Kyle Lowry, Russell Westbrook vagy John Wall gólpasszai érnek többet.
Adatok forrásai: nba.com/stats, basketball-reference
Kép forrása: republicworld.com
