Luka Doncic váratlanul hamar lett az NBA egyik legmeghatározóbb játékosa. Képzettsége, sokoldalúsága szinte páratlan, statisztikáit pedig csak a liga történetének legjobbjaihoz lehet mérni. Nem ritka, hogy előkerülnek olyan összehasonlítások, hogy LeBron James újoncként elért számai mennyire egybevágnak Doncic mutatóival. Magic Johnson és Larry Bird neve is gyakran felmerül, ha valakihez hasonlítani próbálják a Dallas fiatal irányítóját, illetve a dobáskiválasztás miatt James Harden neve is sokszor előjön. Utóbbival ugyan nem foglalkozom most, de a többi említett legenda mutatóival összevetettem azt, hogy Doncic milyen számokat hozott pályafutása első 100 meccsén az NBA-ben.
Különböző korszakok játékosait sosem könnyű összehasonlítani. Egyik gyakori módszer, hogy 100 támadásra vetített adatokat használnak ehhez, ami kiszűri valamennyire a játék sebességében lévő különbségeket. Egy aktív kosarast visszavonult játékosokkal szintén nehéz összevetni, mert a kor és a ligában töltött szezonok sorszáma alapján is meg lehet ezt tenni. (Utóbbi bonyolultabbnak hangzik, mint amire gondoltam: arra utalok ezzel, hogy „X” és „Y” esetében is ugyanazt a szezont vetik össze, például a harmadikat.) Ez sem tökéletes megoldás, mert nem veszi figyelembe, hogy hány meccsett hagytak ki a játékosok. 45 találkozón keresztül 20 pontot átlagolni nem annyira impozáns, mint 75 meccsen át.
Ezen tényezők miatt is döntöttem úgy, hogy lejátszott meccsszám alapján készítem el a saját összevetésemet. A minta 100 meccsből áll, mivel Doncic a napokban érte el ezt a kerek határszámot. Így előnybe kerülnek azok, akik a második szezonjukból több meccset hoznak ebbe a mintába, de teljesen igazságos szempontrendszert nem lehet felállítani. A másik kritériumom, hogy nem a 100 támadásra vetített adatokat használom, hanem a tényleges box score adatokat. Ennek egyszerű a magyarázata: az NBA történeti (all-time) statisztikai ranglistái is ezeket az adatokat tartalmazzák, és így ezek segíthetnek belőni azt is, hogy a többi játékos adatai alapján milyen messzire juthat Luka.
Az első dolog, ami kitűnik ezekből az adatokból, hogy életkor alapján egyik legendához sem tudtam volna hasonlítani Doncicot. LeBron James gyakorlatilag 1 évvel fiatalabban érte el a 100 lejátszott meccset, míg Magic Johnson majd' 1 évvel idősebben. Larry Bird és Oscar Robertson sokkal-sokkal idősebben kerülte el a centenáriumi meccsszámot, és ez rámutat arra, hogy sokszor miért nem szerencsés azokat az all-time ranglistákat nézni, amik összegeket tartalmaznak, s nem átlagokat: akik idősebben kerültek a ligába, azok hátrányból indulnak ezeken a listákon. (Ez is kétélű vita, mert azt sosem lehet tudni, hogy milyen pályafutása lett volna például Birdnek vagy Robertsonnak akkor, ha 18-19 évesen kerülnek a ligába. Lehet, hogy akkor sosem futják be azt a pályaívet, amit végül hoztak.)
Egy kis játék a számokkal: Doncic egyik kategóriában sincs a „vert mezőnyben” az első 100 meccs alapján. Ebben a táblázatban mindenki annyi pontot kapott, ahányadik legjobb az egymás közötti összevetésben az egyes kategóriákban, vagyis a legalacsonyabb szám a legjobb, a legmagasabb pedig a legrosszabb mindenhol. Doncic összességében a második helyet éri el, és ez akkor is igaz lenne, ha az életkort nem veszem figyelembe. Ez alapján elmondható, hogy a 3 fő statisztikai kategóriában, valamint a hatékonyságban együttesen Luka Doncic első 100 meccse jobb volt, mint a James–Magic–Bird trió bármelyikének az első 100 meccse. Oscar Robertson egy külön kategóriát képvisel, és ez a következő ábrákon is szembeötlő lesz.
Az első 40 meccsig közel ugyanannyi pontot szerzett Doncic, James, Magic és Bird. Ezt követően megmutatkozik, hogy Magic sokkal inkább játékszervező volt, mint pontgép, s az ő vonala szépen lassan távolodik a többiekétől. Körülbelül a 75. meccsnél Doncic is kezd elszakadni a csoporttól, de ő ezt a másik irányba teszi meg: innentől kezdve ő több pontot szerez, mint James és Bird a pályafutásuknak ugyanezen szakaszában. Ők ketten gyakorlatilag végig együtt mennek. Oscar Robertson a 3. meccsétől kezdve több pontot hozott, mint virtuális riválisai. (Vele innentől kevésbé foglalkozom, mert unalmas lenne mindenhova leírni, és főleg nektek olvasni, hogy ő mindenhol kiemelkedik.)
Az 5 delikvens közül Doncic kezdte a legrosszabbul az NBA-s pályafutását, az ő görgő pontátlaga indul a legalacsonyabbról. (A cikkben szereplő ilyen típusú ábrákon az látható, hogy bizonyos meccsszám után milyen átlaguk volt a játékosoknak.) A rossz kezdés csak pillanatnyi volt, mivel a pontátlaga hamar beállt Johnson és Bird szintjére. Az is megfigyelhető, hogy összességében James kezdte a legkisebb pontátlaggal a pályafutását, az első 20 meccs után 16-17 pont körül termelt, míg a többiek 19 környékén mozogtak. A 20. meccs után elindult felfelé, míg a másik 3 játékos egyszerre került leszállóágba. Klasszisukat bizonyítja, hogy ebből mindannyian hamar kilábaltak, noha egy újoncnak azt sem lehetne a szemére vetni, ha akár 15-20 meccsig is hullámvölgyben van. Náluk ilyen később sincs, Magic alacsonyabb pontátlagát pedig egyszerűen lehet azzal magyarázni, hogy eddigre érzett rá arra, hogy milyen arányban törekedjen a pontszerzésre, illetve az előkészítésre.
Lepattanózásban az első meccstől kezdve előrébb járt a Bird–Robertson duó, mint a többiek. A 80. lejátszott mérkőzés környékéig együtt is maradtak, ezután viszont Bird leszakadt kicsit. A 20. és a 25. meccs kötózötti időszakban kezdett el „lemorzsolódni” James, míg a Doncic–Magic kettős hasonló tendenciában haladt előre, mint Bird és Robertson, csak kicsit kevesebb lepattanóval. Doncic – a pontokhoz hasonlóan – itt is jól jön ki a végére az összehasonlításból.
Az első néhány meccs alatt nagyon hektikus a görgő lepattanóátlag, s a pontátlaghoz hasonlóan itt is körülbelül 25 meccsre volt szükség arra, hogy beálljanak valamilyen szintre a játékosok. Ezt követően Robertson teljesítménye hullámzik a legjobban, de nála a mélypont is csak annyit jelent, hogy Bird időszakosan elé tudott kerülni. Doncic átlaga a 35. meccsét követően nagyobb megtorpanás nélkül folyamatosan növekszik, ami még ebben az összehasonlításban is egyedülálló. Noha ezzel sem közelíti meg a két kiemelkedő egyént, de a fejlődése állandónak tűnik ebben a játékelemben, ráadásul nála sosem lesz elvárás, hogy domináljon ebben a kategóriában. (Ez mondjuk a többiek esetében is igaz volt, egyedül talán Birdtől volt elvárt a sok lepattanó.)
Doncic az előkészítésben kezdett a leglassabban a ligába kerülése után. Az első 30 meccse alapján „csak” Larry Bird számait érte el, aki ugyan nagyszerű játékszervező volt az egész pályafutása során, de nála ez kevésbé mutatkozott meg a box score számaiban. 30 meccs után Doncic ellépett tőle, majd a szlovén újabb 30 mérkőzés alatt beérte Jamest is. Sok idő ahhoz sem kellett, hogy lehagyja a fiatal LeBron mutatóit, és ha ezt a tendenciát folytatja, akkor felérhet Magic magasságába is. Újabb 100 meccs után talán ezt lesz majd a legérdekesebb megvizsgálni, mivel a többiek sem stagnáltak a második százas alatt, és ugyanez várható a szlovén irányítótól is.
A kicsi minta és a „kezdeti nehézségek” itt is megmutatkoznak mindenkinél, viszont ebben a kategóriában elég volt 10 meccs arra, hogy mindenki beálljon valamilyen szintre. Ezt követően Bird, James és Magic is viszonylag kiegyensúlyozottan teljesít, s az időszakos visszaesések is olyanok, amik teljesen természetesek egy fiatal játékszervezőnél. A legnagyobb kilengéseket Oscar Robertson mutatta be az első 100 meccse során a gólpasszok terén. Doncic számaiban egy nagyobb ugrás figyelhető meg a 25. meccse környékén, majd az itt elért szintről a 40. meccse után elindult még feljebb. Ez a javulás viszont már – a lepattanózásban is megfigyelt – folyamatosság és egyenletesség jegyében zajlott, zajlik. Ugyanúgy lehagyta Bird átlagát, utólérte és elkerülte James mutatóit, s közelít Magic számaihoz.
Intermezzo: a figyelmes olvasók észrevehették, hogy ezen az ábrán nem szerepel Oscar Robertson neve. A még figyelmesebbek arra is felfigyeltek, hogy a cikk elején tárgyalt táblázatban az ő TS%-adatai mellett szerepel egy csillag. A két dolog összefügg. A TS% számolásához szükség van a szerzett pontok, a mezőnykísérletek és a büntetőkísérletek számára. A görgő TS% számításához arra is szükség van, hogy ez meccsekre lebontva is elérhető legyen, és ez Robertson esetében nincs így. Az első szezonjában elég sok olyan meccs van, aminek a box score adatai nem tartalmazzák a mezőnykísérletek és a büntetők számát, így nem lehet kiszámolni az ő görgő hatékonysági mutatóját sem.
Ami igazán különössé teszi ezt a statisztikai mizériát, hogy az egész szezonra vonatkozó adatok megvannak, vagyis valahol elérhető lehet az is, hogy egy-egy meccsen hány kísérlete volt mezőnyből/büntetőből. Ezért tudjuk kiszámolni azt is, hogy 100 meccs után 55,71 volt ez a mutatója. Érdekesség az érdekességben: az sem egyedi, hogy az adatok a stats.nba.com és a Basketball Reference oldalai közül csak az egyiken van fent, és ez a hiányosság mindkét irányba megfigyelhető. Ez a kettősség igaz a többi box score statisztikára is, sőt, Magic és Bird idejében is visszaköszönnek még a hiányos statisztikai lapok. Intermezzo vége.
Könnyű elfelejteni, de LeBron James nem volt hatékony pontszerző a pályafutása elején. (Védelmére legyen mondva, hogy messze ő játszott a leggyengébb csapatban a vizsgált játékosok közül. Ezzel a tényezővel nem foglalkoztam a cikk során, de erről sem szabad megfeledkezni.) A többiek minimum egy kategóriával felette állnak az első 100 meccs alapján. Doncic egy rövid időszakot leszámítva Bird és Magic között helyezkedett el. A rövid kivételt jelentő időszak az első szezonja végéről eredeztethető, amikor a szemteszt alapján is elfáradt az NBA darálójában. A második szezonja elején ismét Bird elé ugrott, és ismét elkezdte megközelíteni Magic hatékonyságát. Johnson is megérne egy esettanulmányt, mivel nála meg mindig a játékszervezést emelik ki, de a pontjait is nagyon hatékonyan szerezte.
Úgy tűnik, hogy Doncic statisztikailag Magic árnyékát üldözi, azzal a nagy különbséggel, hogy pontszerzésben már most sokkal dominánsabb, mint elődje valaha. Itt érdemes újra megjegyezni, hogy Luka majdnem 1 évvel fiatalabban érte el a 100 lejátszott mérkőzést, ugyanakkor a Lakers legendája már az első szezonja végén bajnok és döntő-MVP lett, vagyis nem csak a számai voltak különlegesek. A többiek is sokat fejlődtek még a vizsgált időszakuk után, de egyelőre nem látni azt, hogy miért ne történhetne meg ez Doncic esetében is. Azt pedig már senki sem veheti el tőle, hogy az első 100 meccsén statisztikailag a legnagyobb legendákkal is felvette a versenyt.
Kép forrása: CBS Sports
Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference
