Nominatív determinizmusnak hívják azt az elméletet, ami szerint egy személy neve szerepet játszhat az illető sorsa alakulásában. Közel sem újkeletű dologról van szó, a latin Nomen est omen kifejezés is azt hivatott kifejezni, hogy a név előjelzi az ember sorsát, vagy legalábbis beszédes azt illetően. Általános tévhit, hogy a Nomen est omen jelentése annyit tesz, hogy a név kötelez, mivel erre egy másik kifejezést használ a latin: Noblesse oblige. Ez azt hivatott kifejezni, hogy a nemesi cím (név) kötelezettségekkel, elvárásokkal is jár. És ez hogy jön ide? Marcus Smart esetében határozottan megvalósul a nominatív determinizmus, nála okosabb, intelligensebb védőt nem sokat lehet találni az NBA-ben.
Marcus Smart egy enigma, hogy még egy idegen szót behozzak. A Basketball-Reference összeveti minden játékos szezononkénti Win Share mutatóját, és ez által megpróbálja meghatározni, hogy egy kosarasnak kihez hasonlított a leginkább a játékra gyakorolt hatása. Az első 6 idénye az alábbi 6 játékos első 6 szezonjához hasonlított legalább 90%-ban: Chucky Atkins, Rodney Stuckey, Bimbo Coles, Tyreke Evans, Chris Ford, Jeremy Lin. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem egyikük sem jut eszembe, ha Smarthoz hasonló játékost akarnék mondani. A Basketball-Reference védelmére legyen mondva, hogy más játékos sem igazán, és ez nem azért van, mert Eddy Curry óta Smart a legfarizmatikusabb személyiség a ligában.
Smart a 2014-es draftról került be a ligába, és azóta is a Boston Celtics meghatározó játékosa. Eredendően irányító, de nem az a klasszikus játékszervező, sokkal inkább a védekezése miatt szeretik őt a Celtics szurkolói. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt a szervezőkészsége is némileg alulértékelt. Pályafutása első 4 évében joggal nevezték őt fakezűnek is, 4,2 triplakísérletből 29,3%-kal volt képes csak tüzelni. Az elmúlt 2 szezonban szintet lépett ezen a téren, és ebben az időszakban 5,3 kísérletből 35,5%-kal dobott.
Az alábbiakban az elmúlt 5 szezonjában bemutatott tendenciákat vizsgálom meg, hasonló módszerrel, mint azt tettem korábban Ben Simmons esetében is. Smart első szezonját azért hagytam ki, mert a felhasznált adatok között több olyan is van, ami még nem volt elérhető a 2014/2015-ös idényben. Két esetben a 2015/2016-os szezon adatai sincsenek meg, de ezt majd jelzem az adott ábránál is.
Marcus Smart tipikusan olyan számokat hoz játékszervezésben, ami egy „második számú szervezőtől” (secondary playmaker) elvárható. Ezt erősíti az is, hogy az előző szezonban a 4,9-es gólpasszátlagával a 39. helyen zárt a liga vonatkozó rangsorában, ugyanakkor abban a speciális helyzetbe került, hogy ezzel is vezette csapatát – Kemba Walker 4,8-et, Gordon Hayward 4,1-et átlagolt hasonló percátlag mellett. Hayward ugyan távozott a 2020/2021-es idény előtt, viszont már a rájátszásban is látszott, hogy Jayson Tatum fog nagyobb feladatot kapni szervezésben, ahol 17 meccsen 5 gólpasszt átlagolt, megelőzve Smartot is, és ezért nem is várok nagyobb változást a hátvéd számaiban. Ugyanezt mondatja az is, hogy az előző szezonokban hozzávetőlegesen stagnáltak a mutatói, egyedül a 2018/2019-es idényben volt egy kis visszaesése, de az is (részben) a kevesebb játékidő miatt. Kiemelendő még, hogy a gólpasszaihoz mérten nem ad el sok labdát.
Passzok és labdaérintések számában is egy második számú szervező mutatóit hozza, és ezen a téren is megfigyelhető, hogy az elmúlt években – a 2018/2019-es idényt leszámítva – nem változott a szerepe. Az előző szezonban Kemba Walker és Jayson Tatum után ő adta csapatából a 3. legtöbb passzt meccsenként, a ligában pedig az 52. helyen zárt a 43-as átlagával. A labdaérintések számában is hasonló a helyzet, bár ezen a téren sok olyan játékos előzi, aki a pontszerzésben (is) domináns, a 65. pozíciót csípte meg ezen a téren az előző szezonban. Ez is megmutatja, hogy komoly szerepe van a Celtics támadójátékában.
Leginkább a labdabirtoklásai összidején és a USG% mutatóján látszódik meg, hogy az egyes években milyen szerepet töltött, tölthetett be a Celtics támadójátékában. A 2015/2016-os idényben Isaiah Thomas és Evan Turner is kivette a kezéből a labdát, míg egy évvel később Turner távozott, így az visszakerült valamennyire hozzá. A 2018/2019-es számai visszaesésének okai is itt rejlenek, mert az egy évvel korábban is adott Kyrie Irving mellett Terry Rozier is nagyobb szerepet követelt, ahogyan a sérüléséből felépülő Gordon Hayward is. A sok labdadomináns játékos miatt nemcsak Smart, hanem Al Horford számai is sérültek, és ő talán emiatt is távozhatott egy éve.
Korábban már esett róla szó, hogy az elmúlt két évben elfogadható hatékonysággal triplázott Smart, viszont azt is érdemes megemlíteni, hogy ebben a két évben teljesen eltérő módon volt hatékony. Amíg a 2018/2019-es szezonban a catch and shoot helyzeteit értékesítette jó hatékonysággal, addig az előző idényben egy új fegyvert talált magának, a pullup triplát. Korábban stabilan 1 körüli átlagot hozott ebből meccsenként, a 2019/2020-as szezonban viszont 2,5 kísérletből dobott 40,1%-kal. Erre mindenképpen érdemes lesz figyelni, hogy meg tudja-e ismételni ezeket a mutatókat, esetleg tud-e a vállalások számán emelni, vagy csak egyszeri alkalom volt tőle. A 2015/2016-os szezonban – kisebb minta mellett – már megmutatta, hogy be tudja dobni a pullup hármast, és az is biztató lehet, hogy az azt követő visszaesés után minden évben javítani tudott a hatékonyságán.
Kritikus pont Smart triplázásában, hogy a tiszta (a legközelebbi védő 4-6 láb távolságra van), illetve a teljesen tiszta (a legközelebbi védő több mint 6 lábra van) helyzeteit értékesíteni tudja. A tiszta helyzeteit egyetlen kiemelkedő évet leszámítva hasonló hatékonysággal dobta, és érdekes módon abban az évben tudott javítani a pontosságán, amikor valamennyire kikerült a kezéből a labda. Nekem ez is azt mutatja, hogy képes alkalmazkodni a különböző szerepekhez, igyekszik mindig megtalálni, hogy mivel lehet csapata számára a leghasznosabb. Szintén érdekes jelenség, hogy – az előző szezont leszámítva – rendre jobban célzott a tiszta helyzetekből, mint a teljesen tiszta szituációkból. Kicsit olyan, mintha megzavarná őt, hogy egyáltalán nem lépnek ki rá. Üdvözítő viszont, hogy utóbbi kategóriában töretlenül fejlődik az évek során, és már eljutott egy vállalható szintre.
Disclaimer: a 2015/2016-os szezonból nem elérhető a labdába nyúlások száma, illetve a megmentett elveszett labdák száma, ezért szerepel 0 mindkét rovátkában.
Smart kiegyensúlyozottan jó egyéni számokat hoz védekezésben, miközben nem üt be túlságosan sok személyi hibát. Faultokban és labdaszerzésekben is stabilan hozza a hasonló számokat minden évben, és így tesz a labdába nyúlások terén is, bár pont az előző szezonban hozta az eddigi legjobbját. Az elveszett labdák visszaszerzében ugyanígy tavaly teljesített a legjobban, önfeláldozó játékával is segíti a Celtics védekezését. Ide tartozik az is, hogy az elmúlt 4 szezonban összesen 62 támadóhibát harcolt ki, ami a 7. legtöbb volt ebben az időszakban.
Smart védekezésben hozott számai úgy kerülnek megfelelő kontextusba, ha összevetjük őket a liga védekezésben legjobbnak tartott hátvédjeivel. Szembeötlő, hogy a 4 kategória egyikében sem ő a legjobb, de a 6 játékos közül mindig az első 3 között szerepel. Az is megfigyelhető, hogy többnyire Ben Simmons és Jrue Holiday előzi meg őt, illetve veszi fel vele leginkább a versenyt. Labdába nyúlások számában a „senki földjén” van, Simmons és Holiday messze előtte, a többiek messze lemaradva tőle.
Csak az előző két ábra alapján is le lehetne vonni azt a következtetést, hogy Smart a legjobb, legsokoldalúbb védők közé tartozik, mivel évek óta hasonló mutatói vannak, és ezekből kiragadva az előző szezonban hozott számai megállják a helyüket a többi kiemelkedő(nek tartott) védővel való összevetésben.
Az NBA többféle számadatot is közöl arról, hogy miként védekezik egy-egy játékos az ellenfelével szemben. A fenti statisztika, ha jól értelmezem, azt mutatja meg, hogy hány alkalommal volt a játékos a fő védő a dobójátékos ellen, ugyanakkor nem teljesen egyezik meg azzal, hogy ki volt a dobóhoz legközelebbi védő. A lényeg úgyis inkább a mennyiségben és a tendenciákban van. Az elmúlt 4 évben nem volt jelentős különbség abban, hogy mennyi dobás ellen védekezett, viszont azt érdemes megjegyezni, hogy az eddig is kritikusnak tűnő 2018/2019-es szezonban visszaesett a hatékonysága, magához képest rossz számokat hozott. A kontraszt azért is nagy, mert egy évvel korábban fantasztikus, 41,4%-os mutatót rakott le az asztalra. Bizakodásra adhat okot, hogy tavaly ismét inkább ehhez közelített, ráadásul úgy, hogy több dobással szemben védekezett.
Smart ebben az összevetésben ha nem is vérzik el, de a mezőny végén kullog. Nem olyan hatalmas a lemaradása, ráadásul 3 riválisánál is több dobás ellen védekezett. A 2017/2018-as idényben megmutatta már, hogy képes felvenni a versenyt ilyen számokkal is (41,4%), és az biztató lehet, hogy tavaly ismét közelített ehhez, de talán még így is kicsit több kellene tőle ezen a téren. Itt mutatkozik meg az is, hogy Gary Harris miért olyan fontos a Denver Nuggets csapatának, ahogyan az is, hogy milyen hatalmas munkát végzett Jrue Holiday azért, hogy legalább lélegeztetőgépen tartsa a Pelicans külső védekezését.
A teljesség kedvéért érdemes azt is megnézni, hogy miként céloztak ezen játékosok ellenfelei olyankor, amikor ők voltak a dobóhoz legközelebbi védők. Hogy legyen némi móka abban, hogy majdnem ugyanolyan számokat mutatok ismét, behoztam a képbe a triplák elleni védekezést is. Amikor Smart mellől próbálkoztak az ellenfelek, mindössze 33,1%-kal dobtak kintről, és ennél alacsonyabb mutatót csak Eric Bledsoe tudott felmutatni. Eme statisztika alapján összességében sem a mezőny végén kullog, sőt, csak Beverley és Bledsoe zárt nála is jobb számokkal, miközben mindkettejüknél több dobással nézett farkasszemet Smart. Ha jó színben szeretnénk őt feltüntetni, akkor ezt a statisztikát érdemes használni, ha rosszban, akkor inkább az előzőt.
Annyi és annyi fejlett statisztikai mutató igyekszik kifejezni egy játékos teljesítményét, hogy még csak számon tartani is nehéz ezeket. Mindenki másra esküszik, hogy melyik a legkifejezőbb, úgyhogy többet is összegyűjtöttem. Az ON/OFF Defensive Rating különbség némi magyarázatot igényel, bár talán kitalálható: ez az érték úgy jött ki, hogy a játékos Defensive Ratingjéből kivontam azt a Defensive Ratinget, amit akkor hozott a csapata, amikor ő nem volt pályán. Amennyiben negatív tartományba kerül ez az érték, az azt jelenti, hogy rosszabb lett nélküle a csapatvédekezés, míg amikor pozitívba, akkor jobb. A 2018/2019-es szezon itt is érdekes, ugyanis egyedül ekkor mutat pozitív értéket a Defensive Rating különbség, viszont Smart ebben a szezonban hozta a legmagasabb értéket DBPM-ben és DPS-ben is. A különböző statisztikák alapján a 2019/2020-as idényben olyan komplexitást mutatott, mint korábban még nem, összességében minden statisztika szerette őt valamennyire tavaly.
Egyik fejlett statisztikában sem emelkedett ki a legjobbak közül, de az is elmondható, hogy egyikben sem volt Smart a leggyengébb. Kicsit érdemes itt kitérni a többiekre is. Patrick Beverley esetében eléggé vitatott, hogy valójában milyen védő, de a számai alapján úgy tűnik, hogy kiváló szezont hozott tavaly. Gary Harris kicsit radar alatt mozog a köztudatban, de senki sem volt akkora hatással a csapatvédekezésre a Defensive Rating alapján az itt felsorolt játékosok közül, mint ő. Ebben Jrue Holiday közelítette meg leginkább, akinek a számai csalókák lehetnek, ha össze akarnánk vetni az érte elcserélt Eric Bledsoe mutatóival, mert utóbbi rendszerszinten a liga legjobb alapszakasz-védekezésében ért el kiváló számokat, míg Holiday esetében ez nem volt adott.
És itt érdemes kitérni az ilyen összehasonlítások rákfenéjére: rendszer- és készségszinten is különböző csapatok játékosait annyira szerencsés összevetni, mint az almát és a körtét. Egy rothadó alma és egy üde, friss körte között könnyű meglátni a különbségeket, jelen kontextusban könnyű megmondani, hogy ki a jobb védő, de két egészséges gyümölcs közül csak az alapján lehet dönteni, hogy mire van inkább szüksége a szervezetnek (csapatnak). Éppen ezért nem is mennék bele abba, hogy Smart hányadik legjobb védő a ligában vagy az itt felsoroltak közül, és megmaradnék annál az eddig is ismert ténynél, hogy az egyik legjobb. Védekezéséről annyit még el kell mondani, hogy szinte nincs olyan eleme a játék ezen szegmensének, amiben ne lenne kiváló, és ehhez bizony hatalmas játékintelligencia is kell. A labdaszerzések, a labdába nyúlások, a kiharcolt támadófaultok mind azt mutatják, hogy egy kiemelkedően okos kosaras. Ezt mondjuk el is lehet várni egy olyan játékostól, akit minden kommentátor, szakíró Smartnak hív.
Kép forrása: Getty Images/ NBC Sports
Adatok forrásai: stats.nba.com; basketball-reference; projects.fivethirtyeight.com; bball-index.com; pbpstats.com; nbamath.com; és természetesen a Wikipédia, mert anélkül nem tudtam volna megírni a bevezetőt.
