Az NBA történetének legmeghatározóbb centerei közül kettő szinte teljesen uralta a '60-as éveket. Wilt Chamberlain főleg az elképesztő statisztikáival emelkedett ki, míg Bill Russell a fantasztikus védekezésével. Russell és a Boston Celtics nagyon sok borsot tört Chamberlain és a liga többi részének az orra alá ebben az időszakban, de azért Wilt is odapörkölt néha Billnek. Párosuk tökéletesen példázza, hogy miért olyan nehéz összehasonlítani két játékost, és miért olyan nehéz eldönteni, hogy két játékos közül ki is a jobb, jelentsen ez bármit. Az alábbiakban nem is erre vállalkozom, hanem csak arra keresem a választ, hogy mennyire nehezítették meg egymás életét a pályán.
Bill Russell és Wilt Chamberlain pályafutásával, eredménylistájával könyveket lehetne megtölteni, úgyhogy már-már tiszteletlenség, hogy egyetlen bekezdésben próbálom összefoglalni ezt. Russell 13 évet töltött a ligában, mindet a Boston Celtics csapatánál. 11 bajnoki címet nyert, az utolsó kettőnél ráadásul ő volt a Celtics edzője is. 5 alkalommal lett ő az MVP, 12 alkalommal volt All-Star, 11-szer került be valameilyik All-NBA csapatba. Egyedül a pályafutása utolsó évében került be az All-Defensive első csapatba, mivel az volt az első év, amikor azt kihirdették. 963 meccs alatt 14,522 pontot és 21,620 lepattanót szerzett. Chamberlain 14 évet játszott a ligában, ami alatt megfordult a Philadelphia/San Francisco Warriors csapatában, a Philadelphia 76ersben és a Los Angeles Lakersben. 2 bajnoki címet nyert, egyet a 76ersszel, egyet a Lakersszel. 4 alkalommal lett MVP, és Wes Unseld előtt ő volt az egyetlen, aki újoncként nyerte el ezt az elismerést. 13 All-Star gálán vett részt, 10 alkalommal került be a liga egyik ötösébe, 2 szezonban pedig All-Defensive csapattag lett. 1045 meccs alatt 31,419 pontot és 23,924 lepattanót ért el. Ezen a két játékoson kívül senki más nem ért el még csak 18,000 lepattanót sem.
Nem akarok poéngyilkos lenni, de a bevezető végén említett felvetésre, hogy mennyire nehezítették meg egymás dolgát, egyetlen szóval is lehetne válaszolni: NAGYON. Még mielőtt belemennénk bármiféle statisztikai összevetésbe, érdemes megjegyezni, hogy a vizsgált időszakban, vagyis az 1959/1960-as szezon kezdete és az 1968/1969-es szezon vége között lejátszott 10 döntő mindegyikében valamelyikük bajnoki címnek örülhetett. A képet némileg árnyalja, hogy 9 alkalommal Russell és a Boston Celtics ünnepelhetett, míg Chamberlain csak egyszer ért fel a csúcsra ebben az időszakban. A rájátszásban is bőven boldogították egymást, 8 alkalommal találkoztak a felek, de ne szaladjunk ennyire előre. Az alapszakaszban 94 meccset játszottak egymás ellen, és bizony ott is bőven megnehezítették a másik dolgát.
Az alábbi összehasonlításokat érdemes némi fenntartással kezelni, mivel az NBA nem állt ekkoriban túl jól a védekezés minőségét jelző statisztikákkal. Emiatt a két játékos védekezéséről az alapján vonhatnék le bármiféle következtetést, hogy mennyiben tért el a teljesítményük a másik ellen játszott meccseken ahhoz képest, hogy mit hoztak a liga többi része ellen. Ez tipikus „kis minta” kontra „nagy minta” összevetés, mind az éves bontások, mind pedig az összesített adatok tekintetében. További torzító tényező, hogy ebből az időszakból nem elérhető, hogy az egyes meccseken ki hány percet játszott, csak a szezonátlagokat közlik nagyrészt a statisztikai oldalak, ezért mindenütt a tényleges box score számokat kellett használnom. (Ez azért nem akkora gond, Russell 43, Chamberlain 46,6 percet átlagolt ebben a 10 évben, nem volt köztük olyan hatalmas különbség.) Mindezek fényében: a közölt adatok, táblázatok, kiemelt részletek sokkal inkább érdekességként szolgálnak, mintsem egy mélyelemzés alapjának.
Amellett, hogy bízom abban, hogy az alábbiakban talál a kedves olvasó statisztikai finomságokat, számomra is hasznos lehet néhány adat a The Real MVP sorozat következő részeihez.
Russellt sosem a pontszerző képessége miatt szerették igazán, két tendencia ugyanakkor megfigyelhető, hogy miként változott a teljesítménye Chamberlain ellen. Sokkal agresszívabb volt, több mint 3 dobással vállalt ellene többet, ugyanakkor úgy tűnik, hogy Chamberlain sokkal jobban tudta őt limitálni az alapszakaszban, mint a liga többi része. Ez megmutatkozik a kevesebb engedélyezett büntetőben és a kisebb pontátlagban is.
Pályafutása elején azért Russell is komoly veszélyt jelentett, ha pontot kellett szerezni, és Chamberlain első két évében még felül is tudta múlni az átlagos teljesítményét ezen a téren. Az 1961/1962-es szezontól kezdve ugyanakkor mindig kevesebb pontot átlagolt riválisa ellen, mint a liga többi részével szemben.
Döbbenetes az a különbség, ami Russell hatékonyságában felfedezhető Chamberlain, illetve a liga többi része ellen az alapszakaszban. 8%-kal dobott rosszabbul mezőnyből ellene, és ami igazán érdekes szerintem, hogy a büntetőket is 2,5%-kal rosszabbul dobta Wilt csapatai ellen. Ebből akár olyan következtetést is le lehet vonni, hogy Chamberlain valamennyire bele tudott mászni a fejébe. Másik, talán racionálisabb megfejtés lehet erre, hogy egyszerűen fizikálisan és mentálisan is megterhelőbb volt ellene játszani, mint mások ellen, és ez kihatással lehetett a koncentrációs készségére is.
Russell viszonylag kiegyensúlyozottan szerezte a pontjait az évek során, hatékonyságában nem voltak óriási kilengése a „liga” ellen. Kivételt jelent ez alól a Chamberlain elleni 1966/1967-es 9 meccs, amiken 47,09-os TS% mellett szerezte a pontjait, ami üde színfolt volt ahhoz képest, hogy az 1961/1962-es szezon után rendre csökkent ez a mutatója.
Chamberlain bő 5 ponttal átlagolt kevesebbet Russell ellen, mint bármelyik más riválissal szemben. Ebben közrejátszott az is, hogy közel 2 dobással kevesebbet vállalt ellene, illetve a büntetővonalra is valamivel kevesebbszer tudott odaérni. A liga történetének egyik legagresszívabb támadójátékosa nem tudott ugyanolyan agresszív lenni Russell ellen, mint általában.
Egyedül újoncként átlagolt több pontot Chamberlain a bostoni riválisa ellen, mint a liga többi részével szemben. Az 1961/1962-es idényben, amikor máig élő rekordot jelentő 50,36 pontot átlagolt, több mint 12 ponttal hozott kevesebbet a Russell ellen játszott meccseken, mint az összes többin. 1,53 pontot rontott a szezonátlagán a Boston ellen játszott 10 meccsen. Az ezt követő idényekben is masszívan a szezonátlaga alatt maradt a Boston elleni összecsapásokon.
Ha nem is olyan mértékben, mint a másik irányban, de Chamberlain hatékonysága is sokat romlott a Russell elleni meccseken. Wilt esetében is megfigyelhető, hogy a büntetőket gyengébben dobta a Boston elleni alapszakaszmeccseken, és Russellhez hasonlóan ő is körülbelül 2,5%-ot esett vissza ebben a mutatóban. Az okok itt is hasonlóak lehettek, Russell is belemászhatott egy kicsit a fejébe, illetve ebben az irányban is helytálló, hogy Chamberlain nem találkozott más olyan játékossal, aki ekkora kihívások elé állította volna őt fizikálisan és mentálisan is.
Chamberlain egyedül az 1962/1963-as idényben tudta jobb hatékonysággal szerezni a pontjait Russell ellen, mint a liga többi részével szemben. Az olló hol kisebb, hol nagyobb volt, viszont az 1964/1965-ös idény után mindig 5% fölött volt a különbség. Az is érdekes viszont, hogy a későbbi szezonokban a liga többi része ellen hatékonyabb volt, mint a korai éveiben.
Noha az is érdekes, hogy mire mentek egymással az alapszakaszban, a valódi izgalmak a rájátszásban történnek, és ez nem volt másképp Bill és Wilt idejében sem. 49 mérkőzést játszottak egymás ellen a rájátszásban, és ezek után Russell 29, míg Chamberlain 20 alkalommal örülhetett. Érdekesség, hogy abban a 10 évben, amíg mindketten aktív játékosok voltak, 8 szezonban is találkoztak egymással. Tán ennél is érdekesebb, hogy Chamberlain ebben a 10 évben 98 meccset játszott a rájátszásban, vagyis minden második összecsapásán Russell állt vele szemben. Mivel Russell sikeresebb volt a szezon ezen részében, az sem meglepő, hogy ő sokkal több meccset játszott, 135-öt. Ez azt jelenti, hogy ő a meccsei 36,3%-át játszotta Chamberlain ellen ebben a 10 rájátszásban.
Russell gyakorlatilag centire ugyananyi dobást vállalt ellenféltől függetlenül. Chamberlain ellen ugyanakkor kevesebb kosár született a dobásai után, illetve kevesebbszer ért oda a büntetővonalra is, és ez a pontátlagán is megmutatkozott.
Miután kevesebb kosarat szerzett ugyanannyi dobásból, teljesen logikus az is, hogy Russell hatékonysága romlott Chamberlain ellen ahhoz képest, amit mások ellen mutatott. Az viszont szembeötlő, hogy az alapszakasszal ellentétben a rájátszásban nem esett vissza érdemben a büntetőszázaléka Chamberlain csapatai ellen. Összességében is sokkal jobban célzott a vonalról, mint az alapszakaszban.
Ahogyan az alapszakaszban, úgy a rájátszásban is kevesebb dobást vállalt Chamberlain Russell ellen, és valamivel kevesebb kosarat is szerzett. Büntetőket viszont többször harcolt ki a Boston elleni meccseken, mint más riválisokkal szemben, de összességében így is kevesebb pontot átlagolt ellenük.
Ha volt Chamberlainnek egy nagy gyengéje, akkor az a büntetőzés, ugyanakkor a rájátszásban mindig jobban koncentrált a Boston ellen, mint más meccseken. Összességében viszont így is gyengébben célzott a vonalról, mint az alapszakaszban. Mezőnyből majd 2,5%-kal dobott rosszabbul Russell ellen, és az összhatékonysága is gyengébb volt ellene, mint másokkal szemben.
Russell messze akkor átlagolta a legtöbb pontot ebben a 10 évben, amikor nem Chamberlain ellen játszott a rájátszásban, minden más esetben 14-15 pont között hozott. Chamberlain vele szemben akkor élt igazán, amikor nem Russell ellen játszott az alapszakaszban. A rájátszásra közel 8 pontot veszített az átlagából a „többiek” ellen, míg amikor Russell állt vele szemben, akkor még nagyobb mértékben romlottak az átlagai. A Celtics centere ellen 5 ponttal átlagolt kevesebbet az alapszakaszban, és több mint 4 ponttal kevesebbet a rájátszásban. Aközött viszont nem volt nagy különbség, hogy a rájátszásban ki ellen játszott Chamberlain, legalábbis erre utalnak a 27,18-os és a 25,71-os átlagok.
Russell hatékonysága kategóriákat javult a rájátszásban mind Chamberlain, mind pedig az összes többi riválissal szemben. Chamberlain felemás utat tett meg ezen a téren, mert Russell ellen hatékonyabban szerezte a pontjait a rájátszásban, mások ellen viszont romlott a TS%-e az alapszakaszhoz képest.
A lepattanózás az egyik olyan játékelem, amiben különösebb fenntartások nélkül össze lehet hasonlítani a két játékost. Az NBA történetében senki sem szedett náluk több lecsorgót, és egymás ellen is bőszen kapkodták le az elhibázott dobások után a labdákat. Chamberlain összességében még Russellhez képest is egy szinttel dominánsabb volt, de az egymás elleni rájátszásbeli találkozókon ezt nem tudta érvényesíteni, sőt. Russell a rájátszásban olyannyira fel tudta venni a versenyt Chamberlainnel, hogy az egymás elleni meccseken több lepattanót átlagolt.
A lepattanózás mellett a játékszervezési készség a másik olyan elem, amiben könnyedén össze lehet hasonlítani a két játékost, és ebben bizony Russell volt a jobb minden kritérium alapján. A Celtics centere az alapszakaszban ellenféltől függetlenül 4,5 gólpassz körül hozott (Wilt ellen kicsit kevesebbet, mások ellen kicsit többet), míg a rájátszásban 5 körül átlagolt. Chamberlain esetében viszont nem alapszakaszbeli kontra rájátszásbeli különbségek voltak, hanem az ellenfelektől függöt az átlaga. Russell ellen 4 környékén mozgott, az alapszakaszban még alatta is, míg másokkal szemben 4,6 gólpassz környékén termelt az alapszakaszban és a rájátszásban is. Ezek alapján azt lehet mondani, hogy Russell elvett valamennyit a passzjátékából is, míg ő nem tudta ezen a téren limitálni riválisát.
Hosszasan lehetne még folytatni a sort, de így is megmutatkozik, hogy mindkét játékos piszok módon megnehezítette a másik dolgát a pályán. Statisztikailag összességében Wilt Chamberlain mutatói csorbultak jobban, de ez önmagában talán nem is akkora meglepetés, mert más volt a csapaton belül betöltött szerepük, és ezáltal máshogy is oszlott el az a figyelem, amit ketten kaptak az ellenfelektől. Ahogyan az elején is írtam, nem arra szerettem volna választ találni, hogy melyikük lehetett a jobb, hanem arra voltam kíváncsi, hogy melyikük nehezítette meg inkább a másik dolgát. Ami az alapszakaszt illeti, nem érzek nagy különbséget ezen a téren, mindketten megérezték a másik jelenlétét a pályán, viszont a rájátszásban talán Russell jobban megnehezítette Chamberlain dolgát, mint fordítva.
Indexkép forrása: The Athletic
Adatok forrásai: basketball-reference.com, stathead.com
