James Jones alig két éve lett a Phoenix Suns ideiglenes általános igazgatója, miután 2018. október 8-án Ryan McDonough lapátra került. Noha Jones ekkor nem egyedül kapta meg a felelősséget, hanem Trevor Bukstein párjaként, mégis mindenki számára egyértelmű volt, hogy az egykori triplaspecialistáé az utolsó szó. 2019. április 11-én aztán megkapta a teljes bizalmat is, és lekerült a pozíciója elől az „ideiglenes” jelző. Rövid idő is elég volt neki, hogy sokaknak markáns véleménye alakuljon ki róla, mivel minimum megkérdőjelezhető döntések sorát hozta, amik mellett néha talán túlságosan is eltörpültek azok a húzások, amik bejöttek. 2020 augustusában előbb a csapat, majd novemberben a GM is villantott egy nagyot, úgyhogy fel kell tenni a kérdést: most akkor James Jones jó GM vagy sem?
Jones munkássága Phoenixben azzal kezdődött, hogy 2018. október 15-én kihajította a tehetségesnek tűnő Shaquille Harrisont, valamint a nyáron megszerzett Darrell Arthurt is a 15-ös keret kialakítása jegyében. Utóbbi esete azért is érdekes, mert a nyáron Ryan McDonough még egy második köröst is adott érte Jared Dudley mellett. Sokatmondó viszont, hogy azóta sem játszott Arthur a ligában, noha előtte évekig megbízható cseremagas volt. Harrison azóta mutatott szép dolgokat Chicagoban, de nem tűnik úgy, hogy egy kiegészítőnél több lesz majd belőle. Október 16-án Davon Reed is repült, hogy a helyére le tudják igazolni Jamal Crawfordot. Reed azóta sem tudott megragadni a ligában, míg Crawford veterán jelenlétet, illetve némi meglepetésre szervezőkészséget (18,9 perc alatt 3,6 gólpassz) hozott a csapathoz.
2018. november 4-én húzta meg Jones az első olyan lépését, ami miatt negatív irányba mozdult a megítélése: szabadlistára tette azt a Tyson Chandlert, aki tökéletes mentornak tűnt Deandre Ayton mellé, illetve még 36 évesen is hellyel-közzel pozitív értékkel rendelkező játékosnak tűnt. Jonest rengetegen megvádolták azzal, hogy csak egykori csapattársának, LeBron Jamesnek akart segíteni, mivel a Lakersnek égető szüksége volt egy védekezni és lepattanózni tudó centerre, de cserélni nehezen tudtak volna Chandlerért a szerződése miatt. A képet némileg árnyalja, hogy ennek a húzásnak köszönhetően lett helye a rotációban Richaun Holmesnak, aki ugyan nem közelíti meg azt a szintet, amit Chandler tudott hozni a legszebb napjain, de sokkal inkább övé volt a jövő. Megint más kérdés, hogy 2019 nyarán Holmes eligazolt, majd már Sacramentoban nőtte ki magát kezdő centerré.
Egy-két kisebb mozzanat után (Isaiah Canaan szabadlistára rakása) egy újabb nagyobb jelentőségű lépést tett Jones, cserélt a Washington Wizards csapatával. Az idősödő Trevor Arizáért cserébe érkezett a 23 éves Kelly Oubre Jr., aki rögtön a csapat második-harmadik opciója lett támadásban, és kivirágzott ahhoz képest, amit előtte a Wizardsnál mutatott. Szintén a cserében érkezett Austin Rivers is, de őt egyből kitette a Suns. Csak hangosan gondolkodom, de lehet, hogy ki lehetett volna belőle hozni egy második köröst, ha bevonnak egy 3. csapatot is a cserébe. A legjobb játékost így is a Suns kapta, ráadásul Oubre korban is sokkal jobban illeszkedett a Booker–Ayton pároshoz, mint a távozó Ariza.
2019. február 6-án egy nem túl jelentős, de említést érdemlő cserét lépett meg a Suns. A rossz szerződésen lévő Ryan Anderson Miamiba költözött, akiért cserébe a Heat a rossz szerződésen lévő Tyler Johnsont, valamint Wayne Ellingtont postázta. Johnson azon képessége, hogy le tudja ütni a labdát, illetve Ellington kinti dobása is azonnali erősítést jelentett volna az ekkor már pályán tarthatatlan Andersonért cserébe, ugyanakkor Ellington rögtön repült is. Rivershez hasonlóan belőle is simán ki lehetett volna hozni egy második köröst, így viszont ellenérték nélkül távozott. A legszomorúbb az egészben, hogy hármójuk közül talán ő a leghasznosabb játékos a jelenkori NBA trendjei alapján.
Miután véget ért a 2018/2019-es idény, Jones úgy döntött, hogy új edző után néz, ezzel kezdi meg a csapat felfrissítését. Igor Kokoskov egy év után távozott, a helyét pedig a New Orleans Hornets/Pelicans korábbi vezetőedzője, Monty Williams vette át 2019. május 3-án. A valódi ámokfutás nyáron következett, legalábbis akkor annak tűnt. Kezdődött minden azzal, hogy a draft éjszakáján leesett hozzájuk 1/6-ra az a Jarrett Culver, aki az egyik legnagyobb potenciállal rendelkezett az egész draftosztályban. Őt azon nyomban elcserélték a Minnesotához, cserébe pedig érkezett Dario Saric és az 1/10-es draftjog. Utóbbival kiválasztották Cameron Johnsont, aki egyrészt 3 évvel idősebb volt Culvernél, másrészt sokkal kisebb potenciált mutatott. Egy évből nem érdemes még sok következtetést levonni, de egyelőre úgy tűnik, hogy Johnson tud dobni (39%-os triplamutató 4,8 kísérletből), míg Culver nagyon nem (29,9%-os triplamutató 3,5 kísérletből), és ezen kívül is jobb játékosnak tűnik Cameron Johnson. Saric egy teljesen vállalható mindenes szerepét tölti be, aki 20+ percekre használható.
2019. július 6-án történt meg az az ügylet, ami a legtöbbeknél kiverte a biztosítékot, ugyanis egy 3 csapatos cserében távozott T. J. Warren és KZ Okpala, míg a Suns csak készpénzt kapott vissza. (Warren a Pacershez került, Okpala a Heathez, és a Heat 3 második köröst is küldött Indianaba.) Warren megbízhatóan hozta a 18 pontjait, amikor egészséges volt, és ezért cserébe átlag 12,5 milliót keresett csak. A Suns azért akart ennyire szabadulni az amúgy kiváló szerződésétől, mert szerették volna leigazolni Ricky Rubiot. A spanyol irányító jött is végül, és rögtön nagy hatást gyakorolt a Suns és Devin Booker játékára is. Rubio érkezése után egy csapatnál sem járt olyan jól a labda, mint náluk: 27,2-es gólpasszátlagukkal vezették a ligát, míg a kosaraik 66,1%-át előzte meg gólpassz, ami a 2. legjobb volt. Ez ugyanakkor nem változtat azon, hogy Warren önmagában súlyosan áron alul ment el.
Egy kisebb volumenű csere keretében egy 2020-as első körösért megszerezték még a 2019-es 1/24-es választási jogot is, amiből Ty Jerome lett. Jerome mellett érkezett hozzájuk Aron Baynes is, aki – Deandre Ayton későbbi eltiltása alatt – megmutatta, hogy nagyon szépen szét tudja húzni a pályát, miközben hátul szorgasan gyűjti a lepattanókat. 1,4 bedobott tripla 35,1%-kal több mint elégséges egy nem túl labdaigényes centertől. Megint más kérdés, hogy egy évvel később ingyen távozott.
A Rubio-projekt jegyében 2019. július 7-én is nyélbe ütöttek egy cserét. Josh Jackson, De'Anthony Melton és 2 második körös draftjog Memphisbe került, míg a Suns megkapta Jevon Carter és Kyle Korver kettősét. Carter szépen kinőtte magát egy védekezésspecialista csereirányítóvá, míg Korver azonnal repült. Nem akarok az önismétlés mocsarába gázolni, de minden idők egyik legjobb triplázója talán megért volna egy második köröst valakinek, ha Jones egy kicsit türelmesebb. Josh Jackson mutatott szép dolgokat Memphisben, ugyanakkor egy év után nem marasztalták, nem úgy Meltont, aki a napokban írt alá egy 4 éves, 35 millió dolláros szerződést. Egyelőre úgy tűnik, hogy messze ő volt a legnagyobb érték ebben a cserében, és még így is 2 második köröst kellett adni azért, hogy a Memphis átvegye – az amúgy tehetséges, csak nem mintaapa – Jackson szerződését.
A nyáron azért így is bőven húzott jókat Jones. Oubre kapott egy 2 éves, 30 milliós hosszabbítást, ráadásul csökkenő fizetéssel, ami a 2020-as szabadügynökpiacra növelte a mozgásteret. Frank Kaminskynél is bepróbálkoztak olcsóért, aki szintén hasznos tudott lenni, főleg Ayton eltiltása idején. Cheick Diallo leigazolása sem rondított bele a képbe, ő tipikusan az a fajta játékos, akivel érdemes próbálkozni. És a drafton el nem kelő Jalen Lecque is kapott egy 4 éves szerződést, aminek annak ellenére is lett jelentősége, hogy csak 5 alkalommal lépett pályára. A következő hónapok csendesebben teltek, majd 2020. február 10-én Tyler Johnson útilaput kapott. A pótlás csak a buborékra érkezett meg, mégpedig Cameron Payne személyében, aki a 2020/2021-es idényre is szerződést kapott. No nem rögtön garantáltat, de a buborékban nyújtott teljesítményével (22,9 perc alatt, 10,9 pont, 3,9 lepattanó, 3 gólpassz, 1,9 bedobott tripla) rászolgált arra, hogy az legyen.
2020. november 16-án a Phoenix Suns megszerezte Chris Pault. Az ellenérték az oly nehezen leigazolt Ricky Rubio, a jó szerződésen lévő Kelly Oubre Jr., Ty Jerome és Jalen Lecque voltak, nomeg egy 2022-es első körös draftjog. Paul mellett még érkezett Abdel Nader is. Noha ez a dolgok kifordítása némileg, de 2 év alatt Trevor Arizából, Josh Jacksonból, De'Anthony Meltonból, T. J. Warrenből és egy első körösből lett egy Chris Paulja (és egy Abdel Naderje) a Sunsnak. Ez így sem hangzik rosszul, de inkább maradjunk annál, hogy a tényleges cseréhez mérten értékeljük ezt a húzást. Paul vészesen közelít a 36. születésnapjához, ezzel korban messzemenően nem illik a 24 éves Booker és a 22 éves Ayton mellé. Paul az elmúlt évek során rendre összeszedett valamilyen kisebb-nagyobb sérülést olyankor, amikor túl nagy terhelést kapott. A másik serpenyőben viszont ott van, hogy Paul bárhova ment, amíg ő játszott, egy elit csapat volt a pályán, és a körülötte lévők jobban teljesítettek, mint nélküle. Az előző szezonban is top 10-es játékos volt, és ezt nem csak az mondatja, hogy bekerült a liga 2. ötösébe, és nem is csak az, hogy a 7. helyen zárt az MVP-szavazáson. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a fiatalokkal azt kell éreztetni, hogy sikeresek akarnak lenni, nehogy eszükbe jusson cserét kérni. (Ez egyelőre főleg Booker esetében veszélyforrás.) Paul megszerzése pontosan ezt teszi.
A Paul-csere fényében is érdemes azt vizsgálni, hogy miket lépett a Suns és Jones az elmúlt napokban. A draftról érkezett Jalen Smith. Meg kell valljam, fogalmam sincs, hogy milyen prospect, mert nem vagyok otthon az egyetemi játékosokat illetően, de amiket olvastam, azok alapján Baynes szerepét veheti át rövidebb távon, egy triplázni is tudó atletikus magasember. 3 évre, 27 millióért marad Dario Saric, ami szerintem egy teljesen korrekt ár érte, és Paul mellett még több kijöhet belőle, mert a játékintelligenciája miatt valószínűleg jól meg fogja magát értetni az irányítóval. Jevon Carter is maradt, ő egy 2 éves, 11,5 milliós szerződést kapott, ami szintén nem rossz szerintem.
Jae Crowder leigazolása szintén abba az irányba mutat, hogy azonnal sikeresek akarnak lenni, mert ő a védekezésével és a küzdeni tudásával tehet hozzá sokat, emellett a jobb napjain a triplát is bedobja. 3 évre kapott 30 milliót, és részben neki kell pótolnia a távozó Oubre perceit, mégpedig úgy, hogy közben kevesebb labdát használ el. Langston Galloway és E'Twaun Moore is a hátvédrotációt hivatott mélyíteni, előbbi 39,9%-kal dobott be 2 triplát meccsenként a mögöttünk hagyott idényben, utóbbi pedig a teljes pályafutása alatt 39%-os átlagot hoz kintről. Galloway 3 évre kapott 21 milliót, míg Moore 1 évre 4,2-et. Utóbbi szerintem egy vállalható kockázat, Galloway esetében viszont kicsit hosszúnak érzem ezt a szerződést, de majd az idő eldönti, hogy tényleg az lesz-e. Damian Jones pedig olyan igazolás, mint egy évvel korábban Cheick Diallo volt: lehet vele bátran próbálkozni.
A sok igazolás közepette kicsit radar alatt maradt (legalábbis számomra biztosan), hogy a 2018-as drafton 31. helyen elkelő Elie Okobo szabadlistára került. 2 év alatt nem váltotta meg ugyan a világot, de így is picit gyorsnak érzem ezt a döntést. Az is igaz viszont, hogy minden mozzanat abba az irányba mutatott, hogy azonnal jobb akar lenni a csapat, és ebbe nem feltétlenül fér bele egy projektjátékos, illetve a fejlesztendő fiatalok sorában sem ő állt az első helyeken. Ez tényleg csak egy aprócska mozzanat, és csak azért emeltem ki, hogy ez se hiányozzon innen.
Mindez 2 év termése, amit a Suns csinált James Jones kinevezése óta. A 2018/2019-es szezonban a csapat legtöbbet használt ötösében De'Anthony Melton, Devin Booker, Mikal Bridges, T. J. Warren és Deandre Ayton kapott helyet. Komoly szerepet kapott még Trevor Ariza, az érte megszerzett Kelly Oubre Jr., Josh Jackson, Richaun Holmes, Jamal Crawford, Elie Okobo és Dragan Bender. A tervek szerint a következő szezonban Chris Paul nevével kezdődik a csapat összeállítása, és a Booker–Bridges–Ayton trió mellé beugorhat oda Cameron Johnson, Dario Saric vagy Jae Crowder is. Komoly szerepet kaphat Langston Galloway, E'Twaun Moore és Jevon Carter is, és az idei drafton kiválasztott Jalen Smithről sem szabad megfeledkezni. Cameron Payne is megtalálhatja itt a számításait. Mélységben talán nincs olyan nagy különbség a két keret között, de erősségben annál inkább, bár ezzel nem mondok sokat, mivel jött Chris Paul.
Idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, mire lehet elég James Jones mostani ténykedése. Amellett, hogy korábban voltak rossz döntései, olyan dolgokat is meglépett, amik lehetővé tették azt, hogy most megerősítse a keretet. Minden olyan játékost ő szerzett meg, akit odaadtak Paulért. A sokat emlegetett hibái közül szerintem Chandler szabadlistára helyezése kicsit túl van értékelve, ugyanakkor 3 hasonló kaliberű lépést is meghúzott azóta. (Rivers, Ellington és Korver kirakása.) Ez, valamint a Rubio megszerzése előtti két cseréje is azt mutatja nekem leginkább, hogy kapkod, nem elég türelmes. Egy újonc GM esetében ezt nem feltétlenül gondolom olyan ordas nagy hibának, mégha a Pacers és a Grizzlies is csúnyán lehúzta őt összességében. Azt is a számlájára kell írni, hogy ezek a hibák nem hatottak ki arra, hogy miként tevékenykedett a 2020-as piacon. A kapkodásból a sebesség megmaradt, és gyorsan nyélbe ütötte a Paul-cserét. Az is árulkodó lehet a munkájáról, hogy Sam Presti úgy cserélte el Pault, hogy a játékossal közösen kerestek neki csapatot, és így is a Sunsra esett a választása. Lehet azt mondani, hogy a csapatban rejlő potenciál miatt döntött így, de Paul olyasfajta játékosnak tűnt az elmúlt 15 évben, aki nem szeret diszfunkcionális csapatmenedzsment alatt játszani.
Most akkor James Jones jó GM vagy sem? Vitathatalan, hogy elkövetett hibákat, ahogyan azt sem lehet kétségbe vonni, hogy voltak jó húzásai is. Abban biztos vagyok, hogy túl hamar lett elkönyvelve alkalmatlan szakembernek. Abban is biztos vagyok, hogy Chris Paul megszerzése miatt még nem kell neki szobrot emelni a PHX Arena előtt. (Most tudtam meg, hogy pár hete így hívják a csarnokukat.) Számomra összességében inkább pozitívnak tűnik a ténykedése, mert a hibái egy részét be lehet tudni a tanulási folyamatnak, míg azok az igazolásai, cseréi, amiknek az volt a célja, hogy erősítse a csapatot, többnyire jól sültek el. Ha ez a második tételmondat egy év múlva is megállja a helyét, akkor nyugodtabb szívvel lehet kimondani, hogy James Jones összességében egy jó GM. Most elégedjünk meg annyival, hogy messze nem ő a legrosszabb szakember a ligában.
Kép forrása: The Arizona Republic
Adatok forrásai: basketball-reference, stats.nba.com
