2012 nyarán talán senki sem gondolta, hogy a Toronto Raptors a csapat történetének a(z egyik) legmeghatározóbb játékosát szerezte meg, amikor Gary Forbes-t, valamint egy jövőbeli első körös draftjogot a Houston Rocketshez postázták Kyle Lowry játékjogáért cserébe. Noha eleinte úgy tűnt, hogy nem lesz túlságosan hosszú életű ez a házasság, végül 9 évig tartott, aminek a fénypontja egy bajnoki cím lett, és Lowry annyira összenőtt a Raptorsszal, hogy teljesen idegenül hat őt most a Miami Heat mezében látni.
Disclaimer (TL;DR): hosszú ideje tervezek már azzal foglalkozni, hogy Kyle Lowry mekkora hatást gyakorolt erre a csapatra a megérkezése óta. Az egész úgy kezdődött, hogy Rédai Gábor (Szia, Gábor!) küldött egy szemkipattintó statisztikát arról, hogy a Raptors mennyivel jobban dobja a triplákat csapatszinten vele a pályán, mint nélküle. Ez annyira megtetszett, hogy rögtön elkezdtem egy cikkhez az anyaggyűjtést, hogy ezeket a számait összehasonlítsam más játékosok mutatóival. Ami azt illeti, ez 2019. december 3-án történt, és azóta sem született ebből cikk, csak egy átláthatatlan adathalmazzal megtöltött Excel-táblázat, amit egy idő után már meg sem mertem nyitni, mert féltem tőle, hogy elveszek benne. Azóta folyamatosan ott motoszkált a fejemben, hogy valamilyen módon csak kellene valamit kezdeni ezzel a témával, ugyanakkor azt be kellett látnom, hogy egy sokkal egyszerűbb megközelítést kell alkalmaznom, mint amivel eredetileg próbálkozni akartam. Anno kiválogattam úgy 10-11 játékost, akikkel össze akartam hasonlítani Lowry legalább 8-10 mutatóját (pontos számot egyik esetben sem tudok mondani, mert mint mondtam, félek megnyitni azt a táblázatot), de ezt végül elvetettem. Ehelyett született az alábbi cikk, ami kimondottan Lowry-centrikus lett, és nem akarja megváltani a világot, csak megmutatni azt, hogy valóban a legjobbak közé tartozott ebben a 9 évben.
Elég hamar rájöttem arra, hogy Lowry hiába nem hozott annyira kiemelkedő box score statisztikákat, mint néhány másik sztár, összehasonlítási alapot mégsem könnyű találni hozzá. Végül olyan irányítókat válogattam ki, akik többé-kevésbé hasonló szerepet töltöttek be a csapataikban, azaz Lowryhoz hasonlóan fontos szerepet kaptak a játékszervezés mellett a pontszerzésben is, ugyanakkor jellemzően nem ők voltak a csapatuk legfőbb pontszerzői. Néhány esetben ez így is megdől, ugyanakkor mégis úgy találtam a leginkább értelmesnek elkészíteni ezeket a sokszor igencsak csalóka összehasonlításokat, hogy azokban Lowry mellett Russell Westbrook, Mike Conley, Jrue Holiday, John Wall és Chris Paul szerepel még, míg a korábbiakhoz képest külünböző okokból elvetettem LeBron James, James Harden, Stephen Curry, Damian Lillard, Jeff Teague és Ricky Rubio szerepeltetését is (a felsorolás végére éles lett a váltás) . Közös a végül kiválasztott játékosokban, hogy Lowry Raptorshoz kerülésekor is már kezdő szerepet töltöttek be az akkori csapatukban, és jellemzően 16-24 pont között, illetve 6 gólpassz fölött átlagoltak a legtöbb szezonjukban. Az csupán érdekesség, hogy mindannyiukat könnyedén össze tudnánk kapcsolni egy-egy csapattal, de ebben a 9 évben kivétel nélkül mindannyian legalább egy másik csapat mezét is magukra öltötték, míg Lowry a Raptors játékosa maradt egészen 2021 nyaráig. Disclaimer vége.
Először is megválaszolnám azt a kérdést, ami mindenkit foglalkoztat a felvezető bekezdés elolvasása óta: ki az a Gary Forbes? Nos, ő mindössze két szezont játszott az NBA-ben, a 2010/11-es idényben 63 alkalommal jutott szóhoz a Denver Nuggetsben, ahol 12,6 perc alatt 5,2 pontot átlagolt, majd a következő szezonra igazolt a Raptorshoz, ahol 48 meccsen átlag 14,9 percet játszott, ami alatt 6,6 pontot tett be a közösbe. Azt követően, hogy elcserélték őt, már nem játszott többet a ligában, a Rockets az új idény kezdete előtt szabadlistára tette őt. Az első körös draftjog már egy érdekesebb történet, a Rockets ugyanis többek között azt is felhasználta 2012 októberében arra, hogy megszerezze James Hardent az Oklahoma City Thundertől, akik aztán 2013-ban Steven Adams kiválasztására lőtték el ezt a cetlit.
Lowry úgy érkezett meg Torontóba, hogy addigra már 6 szezont lehúzott a ligában, és Houstonban már ki tudta harcolni, hogy kezdő irányítóként számoljanak vele. Ott az utolsó két szezonjában 13,8 pontot és 6,6 gólpasszt átlagolt, illetve 4,5 kísérletből 37,5%-kal dobta a triplát, ugyanakkor azt nem lehetett tudni, hogy képes lehet-e ennél nagyobb szerepet is magára vállalni. Ehhez képest az első Raptorsban tölött szezonja nem sült el túlságosan jól, 11,6 pontot, 6,4 gólpasszt és 4,1 kísérletből 36,1%-os triplázást hozott, és ami ennél is nagyobb gondnak tűnt, hogy nem alakított ki gyakorlatilag semmilyen kapcsolatot sem a csapat fiatal sztárjával, DeMar DeRozannal. Utóbbi évekkel később Adrian Wojnarowskinak mesélt arról, hogy nem is nagyon beszéltek egymással az első közös évükben, és úgy tényleg nem egyszerű sikeres csapatot építeni, ha a csapat kezdő hátvédpárosa nem kommunikál egymással. A Raptors nem is érte el a rájátszást, 34-48-as mérlegükkel 4 meccsel maradtak le a 8. Milwaukee Buckstól.
A Raptors nem kezdte jól a 2013/14-es szezont sem, 18 meccs után 6-12-re álltak, és ekkor úgy döntöttek, hogy felkavarják az állóvizet. Elcserélték az addig 19,4 pontot átlagoló Rudy Gayt a Sacramento Kingshez Quincy Acy és Aaron Gray társaságában Chuck Hayes, Patrick Patterson, John Salmons és Greivis Vásquez játékjogaiért. A Raptors itt nem állt volna meg, a következő napokban komoly tárgyalásokat folyatttak arról a New York Knicksszel, hogy Raymond Feltonért, Metta World Peace-ért és egy 2018-as első körös draftjogért odaadják Lowryt. A Knicks nem akarta adni a draftjogot, ugyanakkor az alternatívaként kért Iman Shumpertet még annyira sem, így mégis inkább a draftjoggal mehetett volna át ez a csere. A felek gyakorlatilag meg is egyeztek, ugyanakkor a már említett Wojnarowski írta meg, hogy James Dolan tulajdonos megvétózta az egészet, nem akart azok után ismét Masai Ujirivel üzletelni, hogy a Nuggets vezetőjeként milyen csomagot harcolt ki Carmelo Anthonyért cserébe, majd már a Raptors fejeként komolyan lehúzta őket Andrea Bargnaniért is – ezekkel a cserékkel, illetve az utóéletükkel külön is foglalkoztam ebben a cikkben.
A csere meghiúsult, Lowry maradt a Raptorsban, a csapat pedig egy csapásra 540 fokos fordulatot vett (a 360-nal nem mentek volna sokra...), és végül 48-34-es mérleggel megnyerték a divíziójukat. Az irányító azonnal megtáltosodott Gay elcserélése után: az első 18 meccsen 14,3 pontot és 6,6 gólpasszt átlagolt, míg azt követően 19 pontot és 7,7 gólpasszt. Ebben az idényben belépett a liga legjobb irányítói közé, és mi sem bizonyítja jobban, hogy ez nem egyszezonos fellángolás volt, hogy a következő 6 évben kivétel nélkül meghívták az All-Star gálára, és a 2020/21-es szezonban is csak az őt, valamint a csapatot is sújtó sérüléshullám miatt, valamint az abból következő gyengébb csapatmérleg miatt maradt le arról.
A Raptors stabil résztvevője lett a rájátszásnak, ugyanakkor ott egy komoly tanulófázison kellett átesniük: 2014-ben és 2015-ben is az első kör jelentette a végállomást, előbb a Brooklyn Nets szupernek szánt csapatától estek ki 3-2-es előnyből, majd a Washington Wizards intézte el őket söpréssel. A 2015/16-os idényben viszont már összejött a továbbjutás, egészen a keleti döntőig meneteltek, egyaránt 4-3-ra nyerni tudtak az Indiana Pacers és a Miami Heat ellen is, viszont a Cleveland Cavaliers ellen hiába egyenlítettek 0-2-ről, az utolsó két meccset 38, illetve 26 ponttal bukták el. LeBron Jamesék a következő két szezonban is megálljt parancsoltak nekik, mindkétszer söpréssel intézték el őket a második körben. Gyakorlatilag minden nyáron ugyanazokat a kritikákat lehetett hallani, Lowry és/vagy DeRozan alulteljesített a rájátszásban az alapszakaszhoz képest, és ha ez nem is volt mindig feltétlenül igaz, azt nehezen lehetett látni, hogy miként tudnának túljutni LeBron Jamesen. (Az más kérdés, hogy James aztán Los Angelesbe igazolt...)
2018 nyarán Masai Ujiri drasztikus lépésekre szánta el magát, kirúgta a frissen Év Edzője díjat nyert Dwane Casey edzőt, és a helyére addigi segédje, Nick Nurse ülhetett le. A játékoskeretbe is komolyan belenyúlt, és olyan döntésre szánta el magát, amiről korábban azt mondta, hogy nem fogja megtenni: megbonotta azt a Lowry-DeRozan tengelyt, akik között a nehéz kezdet után nagyon jó barátság alakult ki az évek során. Lord Ujiri nem azt a Lowryt cserélte el, aki egyszer egy lóért cserélt Mario Hezonja helyett, hanem Silver Lord áldásával a leghűségesebb lovagját, valamint Jakob Pudlit és egy első körös draftjogot is feláldoztak a Trade Raptor segítségével, így megszerezték a San Antonio White Walkers legjobbját, Kawhi Leonardöt. Ujiri elcserélte DeRozant, Jakob Pöltl-t és egy első körös draftjogot Kawhi Leonardért és Danny Greenért cserébe, és ez a csere legalább olyan nagy áttörést jelentett, mint néhány évvel korábban Rudy Gay elcserélése. Ne feledkezzünk meg Marc Gasol szezon közbeni megszerzéséről se, aki szintén sokat tett a csapatért.
Leonard jött, látott, győzött, majd ment vissza nyugatra. Leonard a rájátszás során olyan teljesítménnyel jelentkezett, amilyenre csak a legnagyobbak képesek, a 24 meccsén 30,5 pontot, 9,1 lepattanót és 3,9 gólpasszt átlagolt, pontjait 61,9%-os True Shooting mellett szerezte, minden idők egyik legemlékezetesebb meccsnyerőjével eldöntötte a Philadelphia 76ers elleni párharcot, majd a Golden State Warriors elleni döntőben őt választották a párharc legértékesebb játékosának is. A Raptorsnál berobbant Pascal Siakam is, az alapszakaszban Sege Ibaka is kiválóan teljesített, míg a rájátszásban a gyermeke megszületése után Fred VanVleet került káprázatos formába, így Lowryra a korábbinál némileg kevesebb teher hárult. A döntőben ettől függetlenül nagyon fontos szerepet töltött be,16,2 pontot, illetve 7,2 gólpasszt átlagolt a Warriors ellen, igazi vezére volt a csapatának.
Miután Leonard távozott, Lowrynak ismét valamivel nagyobb szerepet kellett magára vállalnia, ugyanakkor a keret belső fejlődése miatt az egyértelműnek tűnt, hogy továbbra is erős csapat maradnak. A 2019/20-as idény során Lowry mellett Siakam is All-Star lett, VanVleet is állandósítani tudta a jobb játékát, viszont a rájátszás második körében 4-3-ra felülmúlta őket a Celtics. A 2020/21-es idénnyel méltatlan véget ért Lowry torontói időszaka, az irányító sérülésekkel is küzdött, és ezzel közel sem volt egyedül, emellett az egészségügyi és biztonsági protokoll is hátráltatta őket. Szinte egyáltalán nem tudtak a szezon során teljes csapattal kiállni, így 27-45-ös mérlegükkel a 12. helyen zártak keleten. A Raptors és Lowry is felismerték, hogy a játékos már nem illik bele a csapat idővonalába, így aztán 2021 nyarán egy sign&trade ügyletben a Miami Heathez postázták, hogy mindkét fél életében új fejezet vehesse kezdetét.
És most ideje rátérni arra a beharangozott összehasonlítósdira.
Fontosnak tartom ezzel kezdeni az egészet, mert a fenti ábra egyrészt megmutatja, hogy miért vonakodtam sokáig ennek a cikknek a megírásától a lustaságon kívül, azaz mennyire szerencsés egy sokkal nagyobb szerepet betöltő Russell Westbrookot (és John Wallt) összehasonlítani a többi itteni játékossal, másrészt azt is megmutatja, hogy nem vagyok egy nagy Excel-mágus, ezért Wall a 2019/20-as idénynél mindenhol nullás értéket kapott a neve mellé, mivel sérülése miatt teljesen kiülte azt a szezont. Ez alapján Westbrookot ugyanannyira nem szerencsés számításba venni, mint ahogyan másokat is figyelmen kívül hagytam, ugyanakkor nagyon tanulságos is, hogy az évek során Kevin Durant, Paul George, James Harden és Bradley Beal mellett is ennyire domináns szerepet vállalt magára.
Az eredeti felvetés – amit ismételten köszönök Gábornak – úgy szólt, hogy a Raptors a 2012/13-as szezon óta 37,2%-kal triplázott olyankor, amikor Lowry pályán volt, míg nélküle 34,9%-kal. Az eredeti felvetés óta eltelt lassan két év, így nem csoda, hogy a „nélküle” szám valamennyit feljebb kúszott, ez egybevág a liga általános trendjeivel, mindenki jobb és hatékonyabb lett az elmúlt években – erről legutóbb itt esett szó. Lowry 9 Raptorsnál töltött éve alatt 1,81%-kal tripláztak jobban csapatszinten vele a pályán, mint nélküle, amivel nem meglepő módon magabiztosan előzi Westbrookot (0,38%), viszont érdekes módon Wall (2,07%) ennél is nagyobb különbséget jelentett a csapata számára, amit a 2017/18-as idényig bezáruló időszaknak köszönhet. Chris Paulnál 2,9%-os eltérés figyelhető meg, ami megér egy külön kiemelést, ahogyan az is, hogy a hat irányító közül Lowry köré a második legjobban triplázó csapatot lehetett felépíteni ebben a 9 évben.
A kumulált kimutatás olyan szempontból szerencsésebb, hogy ellensúlyozza az egyszeri kiugró teljesítményeket, ugyanakkor az évenkénti bontás is tanulságos lehet, amiből tendenciákat lehet kiszűrni. Fontos nagyobb fenntartással kezelni az évenkénti adatokat, amik azért is lehetnek becsapósak, mert negatív képet festhet az egy játékosról, ha a csapata cseresora jól triplázó kosarasokból állt, és így van ez Kyle Lowry 2019/20-as idényénél is, ahol Norman Powell és Serge Ibaka is sokszor szállt be a második sorból, de Terence Davis és Matt Thomas is gyakorta kapott lehetőséget. Ettől függetlenül az is benne lehet az egyenletben, hogy Lowrynak valóban kisebb lehetett a csapata triplázására gyakorolt hatása, mint a korábbi években, de még így is elmondható, hogy az elmúlt három szezonból kétszer ő emelt a legtöbbet a csapata triplázásán ezen játékosok közül.
Ismét kiemelkedik Chris Paul, aki valami elképesztő hatást gyakorolt a Clippers triplázására az utolsó négy ott töltött idényében, de az is tanulságos, hogy Mike Conley milyen sokat jelentett 2015-ben és 2016-ban a Grit and Grind Grizzliesnek, továbbá az is szemet szúr, hogy Jrue Holiday tűnik a leginkább kiegyensúlyozottnak, noha ez nem akkora érdem annak fényében, hogy a 9 év alatt 0,17%-kal rosszabbul triplázik a mindenkori csapata vele a pályán, mint nélküle. John Wallnak ez alapján is akadtak nagyon erős évei, de az is látszik, hogy a sérülései miatt sokat esett vissza a fénykorához képest.
Nagy általánosságban elmondható, hogy a Raptors triplázásának jót tett, ha Kyle Lowry pályán volt, mert vele csak kétszer csúsztak be a ligaátlag alá, és mindkétszer csak marginálisan. A már említett 2019/20-as idény sem néz ki már annyira rosszul, és inkább tűnik a többiek érdemének az a nagy különbség, mint az ő kritikájának, az a 40% bármilyen formában elképesztő, úgy meg pláne, hogy ez arra az időszakra vonatkozik, amikor nincs fent a csapat legfőbb játékszervezője. Az persze szintén nem ártott, hogy a kezdőbe bekerülő Fred VanVleet elég gyakran fent volt olyankor, amikor Lowry ült.
Nagyon érdekes lenne azt is megnézni, hogy a 9 év alatt összességében milyen hatással voltak ezek a játékosok arra, hogy az aktuális csapatuk milyen hatékonysággal szerezték a pontjaikat, ugyanakkor itt sokkal jobban kirajzolódnak enélkül is a tendenciák, és azt is mutatja a kép, amit az ember gondolna. Chris Paul esete tökéletesen szemlélteti ezt, aki óriási hatást gyakorolt a Clippersre, majd utána elkerült ahhoz a Rocketshez, amelyik James Harden köré építkezett inkább, hogy aztán Oklahomában ismét ő legyen a meghatározó alak, majd Phoenixben megint kevesebb terhet kelljen cipelnie. Russell Westbrooknál is egyértelműen látszik, hogy sokkal gyengébben teljesít azóta ebben, hogy kikerült abból a csapatból, amit köréje építettek fel, így Houstonban és Washingtonban is negatív hatást gyakorolt már a csapata pontszerzési összhatékonyságára. Lowry tűnik itt az egyik leginkább kiegyensúlyozottnak, bár erre Conley vagy Holiday esetében sem lehet panasz. A Raptors távozó irányítójára itt is el lehet mondani, hogy ezen statisztika alapján az elmúlt három szezonból kétszer ő gyakorolta a legnagyobb hatást a csapatára ebből a mezőnyből.
Ez az ábra magáért beszél, Lowryval a pályán mind a 9 évben ligaátlag feletti hatékonysággal szerezte a pontjait a Raptors, és összességében is csak az első és az utolsó évében húzta le annyira a csapatátlagot a nélküle játszott időszak, hogy beessenek a ligaátlag alá. Nem kis szó ez a teljesítmény, mert a 2015/16-os idénytől kezdve meredek emelkedésnek indult a liga átlagos hatékonysága, ettől függetlenül gyakorlatilag párhuzamost alkot a két vonal, és ezt egyedül az a szezon töri meg, amelyikben Kawhi Leonard és Danny Green is a csapatban játszott.
Mivel irányítókról beszélünk, érdemes valamilyen olyan statisztikát is megvizsgálni, amiből a labda járatásának a minőségére lehet következtetni. Sok más mutatót is elővehettem volna, de azért is esett végül a választásom a gólpassz/eladott labda mutatóra, mert még egyszer le akartam írni, hogy Lowry az elmúlt három évből kétszer is a tárgyalt kategória legjobbja volt a vizsgált mezőnyből. A Raptors az irányító megérkezése utáni első években nem mindig érezte meg a hiányát ebben, és itt látszólag sokkal hullámzóbb teljesítményt nyújtott, ugyanakkor az évek előrehaladtával ebben is egyre kevésbé lógott ki a többiek közül. Paul zöld csíkja itt is kimagaslik a mezőnyből, bár ez nem is meglepő az NBA történetének az egyik legjobb irányítójától. Kiemelném még itt Westbrookot is, aki egyedüliként mind a 9 évben pozitív hatással volt a csapata gólpassz/eladott labda mutatójára (Conley is csak egyszer zárt 0,0-n), ami azért is nagy szó, mert egyénileg 4,4 eladott labdát átlagolt ezekben az években, James Hardennel holtversenyben a legtöbbet.
Lowryval a Raptors éveken keresztül átlagos gólpassz/eladott labda mutatót hozott, viszont a 2017/18-as idényre ez megváltozott, és onnantól kezdve négy szezonból háromszor is messze felülmúlták a ligaátlagot, csak a már sokszor emlegetett 2019/20-as szezonban nem. Külön kiemelendő, hogy a Raptors tavaly úgy teljesített csapatszinten picivel a ligaátlag fölött, hogy közben egyáltalán nem bízhattak az állandóságban, a legtöbbet használt ötösük 129 percet töltött a pályán, a Lowry–VanVleet–Siakam trió pedig csak 35 alkalommal volt egyszerre bevethető a lehetséges 72-ből.
Ahogyan a disclaimerben is írtam, ezektől az összehasonlításoktól nem kell majd feltétlenül elájulni, és aki eddig a pontig még nem nyomta ki a cikket, az valószínűleg nem is tette ezt meg, ugyanakkor egy-két általános következtetést azért le lehet belőlük vonni. Nem kívánnék sorrendet állítani ezen játékosok között, ehhez egészen biztosan több adatot kellene figyelembe venni, viszont azt el lehet mondani, hogy Lowry semmiképp nem lóg ki innen lefelé, és felfelé is csak Paul lóg tán ki. Többször is kiemeltem viszont, hogy az elmúlt három szezonból kétszer is Lowry hozta a legjobb mutatókat ebből a csoportból, ami akár optimizmusra is adhat okot a Heat szurkolóinak, hogy valóban komolyat erősítettek, és az anomáliának számító 2019/20-as szezonra is lehet azt mondani, hogy a Leonard távozását követő szükségszerű átállás okozta, és ugyanezt erősíti meg az is, hogy egy szezonnal később hiába hátráltatták sérülések Lowryt és a Raptorst is, mégis visszaugrottak a számai a 2018/19-es idényben hozottak közelébe.
Ezek az elmúlt szezonos teljesítmények amiatt is érdekesek, hogy Lowry a következő rájátszás idején 36 éves lesz már, míg Westbrook 33, Conley 34, Holiday 32, Wall 31 (bár őt nem fenyegeti a rájátszás), Paul 37. Lowry ebből a csoportból a második legidősebb, és mégis az a helyzet, hogy a kiválasztott mutatók mindegyikében az elmúlt három idényből kétszer ő teljesített a legjobban. Kérdés persze, hogy azért, mert benne maradt a legtöbb, vagy azért, mert tőle kellett a legtöbb? Hajlok abba az irányba, hogy az utóbbi, legalábbis a Conley-Holiday-Paul trióhoz mérten, akik közül az első a Jazzben élvezheti a kisebb szerep és felelősség előnyeit, a második a Bucksban élheti ki, hogy végre a védekezésére is figyelnek, míg a harmadik a Thunderben megmutatta, hogy tud még nagyon sokat is hozzátenni, ha kell, viszont a Rocketsben és Sunsban ettől kevesebb is elegendőnek bizonyult tőle az alapszakaszban. Wall a sérülései miatt esik ki, míg Westbrook továbbra is a legkevésbé szerencsés összehasonlítási alap, ha a USG%-beli különbségekre gondolunk. Amit még nem szabad elfelejteni, hogy ebből a csoportból egyedül Lowry nem váltott csapatot az utolsó három szezonban, egyedül nála nem tudjuk, hogy a Raptorsnál kialakuló játékával és identitásával miképp és mennyi idő alatt tud beilleszkedni egy másik csapatba, jelen esetbe a Miami Heatbe, szóval mégsem olyan egyszerű következtetni az utóbbi években mutatott teljesítményéből.
Lowry Raptorsra gyakorolt hatását talán nem írják le megfelelően a fenti számok, ahogyan az sem, hogy 601 meccsen 17,5 pontot és 7,1 gólpasszt átlagolt az alapszakaszban, míg a rájátszásban 84 meccsen 17,1 pontot és 6,3 gólpasszt. Az talán már többet mond róla, hogy a 84 rájátszásbeli meccsével csúcstartó a franchise történetében, a második Norman Powell 57-ig jutott, mielőtt elcserélték a Portland Trail Blazershez, míg a csapat korábbi nagy alakjainak tartott játékosai közül Vince Carter 15, Chris Bosh 11 alkalommal léphetett pályára a rájátszásban a Raptors mezében. Lowry az alapszakaszban a 601 meccsével a második a Raptors örökrangsorában, a 10,540 pontjával szintén a második, míg a 4,277 gólpasszával, a 873 labdaszerzésével, az 1518 bedobott triplájával és a 4,031 ráemelt hármasával is vezeti a helyi örökranglistát, és irányító létére begyűjtött 2,954 lepattanót is, ami a harmadik legtöbb a csapat történetében. Ha nem vele érték volna el a csapat történetének első bajnoki címét, akkor is igaz lenne, de így hatványozottan igaz, hogy joggal vonják majd fel egy napon a Raptors csarnokának a plafonjára a 7-es mezszámát, ahogyan a beígért szobrot is megérdemelten fogják neki állítani.
Kiemelt kép: Vaughn Ridley/Getty Images
Adatok forrásai: nba.com/stats (Second Spectrum)
