A Warriors Andrew Wiggins és Jordan Poole szerződését is meg tudta hosszabbítani, amiről még Bob Myers GM is úgy nyilatkozott, hogy egy évvel ezelőtt ő sem gondolta volna azt, hogy ez összejöhet. Jelen állás szerint a 2023/24-es idényben 214 millió dollárt költenek majd fizetésekre, a luxusadóval együtt 483 millióba fog kerülni a csapat abban a szezonban, miközben a fizetési sapka a várakozások szerint valahol 134 millió magasságában lesz. Felmerül a kérdés: jól van ez így?
A Golden State Warriors 4 évre 123 millió dollárért (bónuszokkal együtt 140 millióért) meghosszabbította Jordan Poole szerződését, majd néhány óra múlva Andrew Wiggins is kapott tőlük 109 milliót ugyancsak 4 évre. Mindkét megállapodás a 2023/24-es idényben lép életbe, és ha addig nem történik komolyabb változás a Warriors keretében, akkor abban a szezonban körülbelül 214 milliót költhetnek el fizetésekre. Bobby Marks (ESPN) számításai szerint az ismétlődő luxusadó terhe miatt Joe Lacob tulajdonosnak ez 483 milliójába fog kerülni, de a jelek szerint egyáltalán nem ódzkodik ettől a gigantikus tehertől sem.
Sokak szemében ellenszenves az a pénzügyi stratégia, amit San Franciscoban alkalmaznak, és elsőre kimondottan jó érvnek tűnik is az, hogy a fizetési sapka azzal a lényegét veszíti el, hogy ilyen jelentős mértében át lehet azt lépni, de ezzel szemben könnyű ellenérvet is felhozni. Ha nem lenne a fizetési sapka, akkor gyakorlatilag megkötések nélkül állhatnának össze a legnagyobb sztárok, egy csapatban akár öten-hatan is lehetnének, és ez a fiktív csapat emellett megtehetné azt is, hogy a sztárok mellett a kiegészítő embereknek is olyan fizetést ad, amilyen értéket a pályára tesznek. Természetesen ehhez is kellene egy olyan tulajdonos, aki hajlandó költeni a csapatára, de ettől függetlenül sem érzem azt, hogy teljesen a lényegét veszítené a fizetési sapka. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a fizetési sapka arra is van, hogy a tulajdonosokat megvédje a túlköltekezéstől, bár ez manapság már nem tűnik akkor veszélynek, mint amilyen lett volna 40 évvel ezelőtt.
Azért sem jó az a gondolatmenet, hogy a fizetési sapka a lényegét veszti, mert a Warriorsnak annak ellenére is rengeteg munkát kellett befektetnie az idáig vezető úton, hogy két körülmény is komolyan segítette őket. Az első kiemelten fontos körülmény, hogy Stephen Curry, Klay Thompson és Draymond Green draftolása is sikertörténet lett, rövid idő alatt három olyan játékossal is gazdagodott a keretük, akikből kiemelkedő játékos lett, ráadásul ez a trió az elképzelhető legjobb módon illeszkedik egymás mellé – ki kell emelni, hogy egyik játékos sem úgy érkezett a ligába, hogy sztár lesz belőle, legfeljebb Curry esetében lehetett erre gondolni, de körülötte is megvoltak a kérdőjelek.
A másik körülmény, ami nagyban hozzájárult a jelenlegi helyzetükhöz, az igazából két remek szerződés megkötése: a pályafutása elején bokasérülésekkel bajlódó Curryvel a potenciáljához mérten viszonylag olcsón, 4 évre 44 millióért tudtak hosszabbítani, és ez a szerződés, illetve a fizetési sapka 2016-os emelkedése lehetővé tette Kevin Durant leigazolását is. A Warriors előtt ekkor adódott egy lehetőség, hogy egy olyan kerethez adják hozzá a liga egyik legjobb játékosát, amelyik már nélküle is tudott egy bajnoki címet nyerni, az viszont már sokszor a feledés homályába merül, hogy az ő megszerzése érdekében lemondtak egy újabb ígéretesnek tűnő projektjükről, Harrison Barnest kimondottan Durant miatt engedték el. (Volt ennek az igazolásnak negatív vetülete is, de egyértelműen nem a csapat, hanem a játékos oldaláról.)
A Warriors pénzügyi stratégiája megmutatja, hogy a csapatnál általában ragaszkodnak az értékeikhez, és tulajdonképpen ez történt akkor is, amikor Durant 2019 nyarán a távozás mellett döntött. A Nets a Warriors segítsége nélkül is meg tudta volna oldani az ő leigazolását, de Bob Myersék nem adták magukat olyan könnyen, és elérték, hogy D’Angelo Russell hozzájuk kerülhessen. Russell megszerzése kiemelten fontos volt a számukra, de nem feltétlenül azért, mert annyira illett volna a terveikbe, hanem azért, mert a szerződését később olyan értékre tudták váltani (Andrew Wiggins), aki valóban erősítést jelentett nekik, a szabadügynökpiacról viszont nem tudtak volna érdemben erősíteni, mert Curry, Thompson és Green szerződése 90 milliót lefoglalt az akkor 109 milliós sapkából. Az már csak bónusz, hogy Russell és Wiggins cseréjéből leesett a Warriorsnak egy olyan első körös draftjog is, amiből Jonathan Kuminga lett.
Akadnak persze kivételek, amikor nem annyira ragaszkodik egy-egy értékéhez a Warriors, de ezek az esetek is a nagyobb jó elérése érdekében történtek, történnek. Ide is jó példa Barnes, de frisseb eset is akad, idén nyáron elengedték Gary Payton II kezét. Előbbi esetében egyértelmű, hogy Durant testesítette meg a nagyobb jót, de utóbbi esetét sem lehet annyival elintézni, hogy a kisebb luxusadó érdekében nem hosszabbították meg a szerződését. Nem lehet vitatni, ez is jelentős szerepet játszott Payton elengedésében, talán a legjelentősebbet, de a Warriors jövőjét az is szolgálja, ha az ő perceit Moses Moody kapja meg, aki Poole-hoz, Kumingához és James Wisemanhez hasonlóan a Curry-éra utáni időszaknak is a meghatározó játékosa lehet.
A Warriors fizetési listája a 2023/24-es idényben fog berobbanni, ekkor lép életbe Poole és Wiggins új szerződése is, ugyanakkor átmeneti szezonként is lehet erre az idényre tekinteni, mert ennek a végén Green és Thompson szerződése is lejár – feltételezve azt, hogy Green lehívja a játékosopcióját, és a jelenlegi hírek arról szólnak, hogy ez jó eséllyel meg fog történni. Nem szabad elvetni annak a lehetőségét, hogy mindketten hosszabbítani fognak, de ideális esetben jelentősen kevesebb pénzért teszik ezt meg, mint amennyit most keresnek. Ennek így kellene történnie, mert Green olyasfajta játékos, aki nem feltétlenül fog szépen öregedni a pályán, egyedül a passzkészsége nem biztos, hogy huzamosabb ideig fent tudja őt tartani 34 éves kora után, míg Thompson esetében az a kérdés, hogy lesz-e még annál jobb játékos, mint amilyen a 2021/22-es idényben volt, vagy inkább lefelé fog megindulni és a kinti dobása marad az egyetlen kiemelkedő értéke.
2024 nyara sűrű lehet a Warriors számára, mert Wiseman újoncmegállapodása is ekkor pörög majd ki, illetve ehhez jöhet hozzá, hogy ezen a nyáron idő előtti hosszabbítást írhat alá Kuminga és Moody is, ami majd 2025 nyarán kezdhet el ketyegni, bár ez kimondottan jó időzítésnek tűnik. 2025 nyarán lép majd életbe az új tévés szerződés, és ugyan sokszor lehet azt hallani, hogy a liga szeretné elkerülni azt, hogy megismétlődjön a 2016-os nyár, nagyon valószínűnek tűnik, hogy ekkor egy jelentős ugrás lesz tapasztalható a fizetési sapkában. Elképzelhető, hogy valamivel jobban szabályozzák majd a növekedést, mint legutóbb, de a játékosok továbbra is azonnal akarják majd a nagy pénzt, és ez várhatóan meghatározó részét képezheti a kollektív szerződésről szóló tárgyalásoknak is. Egyelőre pletykákat lehet csak hallani, egyes feltételezések szerint a liga évente 15 millióval növelné a sapkát a fokozatosság jegyében, más várakozások viszont arról szólnak, hogy 2025 nyarán 171 millió környékén lehet majd a sapka, és ebben az esetben a luxusadós határ meghaladhatja a 200 milliót is. Ha ezzel a szemüveggel nézzük a Warriors fizetési struktúráját, máris nem néz ki olyan rémisztően. Így is lesz két nagyon húzós évük a tulajoknak, de 2025-ben valamennyire fellélegezhetnek.
A Warriors eközben a jelek szerint egy seggel akar két lovat megülni, mert továbbra is a bajnoki címet tűzik ki a zászlajukra a veterán maggal, de közben ebben egyre nagyobb szerepet kellene vállalnia a fiataloknak is. A 2022-es rájátszásban Poole már megmutatta, hogy éles helyzetben is lehet vele számolni, pályafutása első rájátszásában 17 pontot átlagolt 65,4%-os True Shooting mutatóval, viszont a folytatásban már Kuminga és Moody vállaira is nagyobb teher kerülhet. A Warriorsnál minden bizonnyal az a terv, hogy Kuminga idővel átvegye Green szerepét, Thompsont Poole-nak kell leváltania, míg Moody feladata az lenne, hogy eljusson legalább odáig, ahol Poole jelenleg tartózkodik. Kérdéses, hogy mindez összejön-e, de ha igen, akkor jelentősen elnyújthatják a sikerkorszakukat.
Továbbra sem lehet teljesen elvetni annak a lehetőségét, hogy a fiatal magot beváltják idővel egy bizonyított sztárra, ahogyan azt például a Lakers is tette, amikor Anthony Davisért cseréltek, de a frissen elnyert bajnoki cím fényében az szinte teljesen kizárhatónak tűnik, hogy a 2022/23-as idény során ez megtörténjen, és szerintem később sem húzzák meg ezt Myersék. 2024 nyara ennél a kérdésnél is vízválasztó lehet, mert ha a fiatal mag addig nem úgy fejlődik, ahogyan azt szeretnék, akkor dönthetnek még úgy, hogy egy cserével próbálják meg nyitva tartani a bajnoki ablakot, és úgy próbálnak meg esélyt adni Currynek arra, hogy legyen még esélye nyerni, de ezt majd az is eldöntheti, hogy a köztes két szezonban mit érnek el csapatszinten, illetve az is előremutató lehet, hogy 2021 nyarán sem lépték ezt meg, amikor a jelenleginél is több kérdőjel lengte körül a fiatalokat.
Itt érdemes visszakanyarodni arra, hogy a helyzetük ellenszenves lehet, mivel irgalmatlan mennyiségű pénzt költenek majd el fizetésekre, illetve a luxusadóra. A Warriors látszólag a szabályokon kívül játszik, valójában viszont pont azokat a lehetőségeket használják ki, amiket a szabályok biztosítanak nekik. A Bird-jogok intézménye lehetővé teszi, hogy megtartsák a játékosaikat, ráadásul a túlnyomó többségben olyanokról van szó, akiket ők draftoltak. Hogyha ezt korlátoznák valahol, akkor az rossz üzenetet közvetítene, mert azt sugallná, hogy nem érdemes egy-két játékosnál többnek a fejlesztésével foglalkozni. A Warriors kulcsemberei közül egyedül Wiggins nem „saját nevelés”, de az ő Bird-jogait is a Warriors birtokolja, ezért is tudtak vele hosszabbítani, és ő is kiváló példa arra, hogy érdemes foglalkozni a játékosok fejlesztésével, mert hiába érkezett hatalmas tehetségként a ligába, a Timberwolvesnál közel sem tudta olyan mértékben pozitívan befolyásolni a mérkőzések alakulását, mint jelenlegi csapatánál.
Lehet mondani, hogy ez egy kiskapu, de ez olyasmi, amit bárki alkalmazhat, ráadásul ennél pofátlanabbnak tűnő fizetési struktúrát is találni az NBA történelméből. Noha az egy egészen más korszak volt, egészen más szabályokkal, de Michael Jordan az utolsó két Bullsnál töltött évében egyaránt többet keresett, mint amennyi a fizetési sapka volt. 1996/97-ben 24 milliónál, 1997/98-ban 26,9 milliónál húzták meg a vonalat, Jordan mégis 30,1 milliót, illetve 33,1 milliót vihetett haza ebben a két szezonban. A Bulls egyszerűen kihasználta az akkori szabályok adta lehetőségeket, hogy akármennyi fizetést adhatnak a saját kosarasaiknak, nincs annak felső határa. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a liga szabályt is módosított emiatt, az 1998/99-es idényre bevezették a maximálisan adható fizetések intézményét, az viszont elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Bird-jogok kapcsán korlátozásokat vezetnének be, az pont oda vezetne, hogy a kevésbé sikeres csapatoknak tovább csökkenne arra az esélyük, hogy felépítsenek valami különlegeset.
A Warriors helyzete valahol igazságtalan a többi csapattal szemben, mert nem minden tulajdonos engedheti meg magának, hogy ennyit költsön a csapatára, ráadásul a játékosoknak is hivatkozási alap lehet ez a franchise, hogy náluk mennyit hajlandóak fizetésekre költeni, és őket mennyire nem érdekli az, hogy luxusadót kell fizetni egy játékos magas fizetése miatt. (Nyilván érdekli őket, de egyrészt megéri nekik, másrészt XY mondhatja ezt, amikor az új szerződéséről alkudozik.) Így sem lehet azt állítani, hogy a többieknek egyértelműen rossz lenne az, hogy a Warriors ebben a formában fog működni, és nem is csupán a luxusadós befizetések visszaosztása miatt, hanem azért sem rossz ez a többieknek, mert a Warriors népszerűsége a liga népszerűségéhez is hozzájárul, az NBA pedig ezt szereti pénzre váltani, és itt ismét eljutunk az új tévés megállapodáshoz – a jelenlegi, 9 éves megállapodás 24 milliárdot hoz a liga konyhájára, míg a következő, ugyancsak 9 évesre tervezett szerződés a hírek szerint akár 75-100 milliárdot is érhet az NBA-nek.
Több ponton is szerencsés volt a Warriors a bajnoki címekig vezető úton, viszont az nem szerencse kérdése, hogy egy tulajdonos mennyire hajlandó költekezni. Néhány évvel előttük a Thundernek is megvolt a lehetősége arra, hogy azzá a dinasztiává váljanak, ami végül a Warriors lett. Náluk a tulajdonos úgy döntött, hogy Durant, Russell Westbrook és Serge Ibaka mellett James Hardent már nem fizeti meg, mert csak annyit akart neki adni, hogy elkerülhessék a luxusadót. Amennyiben ez a Thunder egyben marad, teljesen máshogy alakulhattak volna a következő évek, a 2016-os sapkanövekedéshez is úgy érkezhettek volna meg, hogy Harden és Ibaka is még a régi sapka alatti szerződésével lett volna lekötve. Elképzelhető, hogy a Warriors akkor is utat tör magának, ahogyan az is, hogy máskor és másmilyen formában bomlik meg a Thunder tehetséges magja, de ennek a lehetőségét is elszalasztották Oklahomában. A Thunder védelmében azt azért el kell mondani, hogy 2012-ben még nem lehetett annyira tisztán látni azt, hogy milyen pénzügyi robbanás lesz a ligában, míg a Warriors előtt már adott a 2016-os példa, hogy hozzávetőlegesen mire számíthatnak 2025-ben.
Az utolsó kérdés, amire érdemes még kitérni, hogy a Warriorsszal szemben igazságos-e az, hogy ennyi luxusadót fizetnek? Ahogyan a 2012-es Thundert, úgy más csapatokat is elriaszthatja a luxusadó intézménye, hogy kineveljenek egy saját magot, és inkább arra ösztönözheti őket, hogy csak a legértékesebbnek tűnő gyémántokat tartsák meg, míg mindenki mást váltsanak be olyan specialistákra, akiknek alacsonyabban van a plafonjuk, és ezért nem is kell annyira megfizetni őket. Érdekes módon a jövő Thundere az egyik olyan csapat, amelyiknél felmerülhet majd ez a kérdés: Shai Gilgeous-Alexandert már megfizették, de néhány év múlva Chet Holmgren és Josh Giddey is minden bizonnyal zsíros szerződést írhat alá, és még ki tudja, hogy ki fog berobbanni a jelenlegi/jövőbeli keretükből, akiknek majd potenciálisan maximum hosszabbítást kell adni.
El lehetne képzelni egy olyan rendszert, amiben másmilyen mértékben számítanák a luxusadót az olyan játékosok szerződése után, akiket a csapat draftolt, esetleg még az újoncszerződése idején került a csapathoz, és megint máshogy számítanák a többi játékosra eső luxusadót. Egy ilyen rendszer további átgondolást igényelne, ugyanakkor valamivel jobban is ösztönözhetné a csapatokat arra, hogy a tehetségeik miatt bevállalják a luxusadót, másrészt viszont ez túlfizetéseket is előidézhetne, ami ismételten nem feltétlenül lenne szerencsés. Egy ilyen megosztott rendszernél helyzeti előnybe kerülnének a csapat azon játékosai, akik saját nevelésnek számítanak, és arra hivatkozva várhatnának el nagyobb fizetést, hogy az más játékoshoz képest úgyis kevesebb luxusadóba kerül a csapatnak.
Ami biztos, a Warriors az NBA legújabb dinasztiája, ez mára nem kérdés. Nyolc év alatt négy bajnoki címet nyertek, játszottak emellett további két döntőt, és egyelőre nem látszódik egyértelműen, hogy mikor ér véget véglegesen a sikerkorszakuk. Volt két gyengébb szezonjuk, amiket a sérülések is meghatároztak, de ezeket az idényeket fel tudták használni arra, hogy fiatal tehetségeket gyűjtsenek az idősödő sztárjaik mellé, illetve egy labdatemetőnek tartott Wigginsből is jó triplázót és megbízható védőt faragtak. Lehetséges, hogy Curryvel az élen már nem nyernek több bajnoki címet, ahogyan az is, hogy 2024 nyarán lezárul egy korszak, amikor lejár Thompson és Green szerződése is, de egyelőre biztatóak azok a jelek, amik arra utalnak, hogy ezt követően is érdemes lesz számolni velük.
Fizetési adatok: spotrac.com
Fotó: Noah Graham/NBAE
