Ben Simmons az NBA egyik legtehetésgesebb játékosa. Az adottságai kiválóak: atletikus, gyors, remekül lát a pályán. Egyetlen hiányossága van: nem tud dobni. Ha ezen az egy dolgon változtatna, akkor a liga egyik legjobb játékosa lehetne. Simmons mégsem kezd el kintről dobálni, a büntetőzése is inkonzistens, és ezt rendszeresen felróják neki. Amint a neve előkerül, egyből erre a hiányosságára vetül a reflektorfény, idén ráadásul a box score számai is felemásak. Egy valamiről viszont kevés szó esik: Ben Simmons nem csak jó védő, de a liga legjobb perimétervédőivel is felveszi a versenyt. (Bár a saját edzője legalább lenyilatkozta, hogy az All-defensive csapatban lenne a helye.)
Ben Simmons-t a dobása mellett még egy dologgal szokták vádolni: az első szezonja óta nem fejlődik a játéka. A box score számai valóban ezt mutatják, de sok esetben ezek nem tükrözik azt, hogy egy játékos fejlődik-e. Képzeljük magunkat a 76ers edzője helyébe: ha van egy Jimmy Butler a csapatodban, akkor az ő kezében sokat lesz a labda, mert magának és másnak is meg tudja csinálni a helyzeteit. (És nem szeretnéd megtudni, hogy milyen az, ha elégedetlen.) Ha nincs már Butler, de a kezdőben minden játékos olyan, akinel oda kell, illetve oda szeretnéd adni a labdát, akkor az szintén nincs jó hatással az egyéni számokra. Meggyőződésem, hogy Ben Simmons sokkal jobb számokat hozna egy olyan rendszerben, mint amilyenben Antetokounmpo játszik. Ha választani kell, hogy Embiid vagy Simmons számára kedvezőbb játékot építünk fel, akkor egyértelmű a döntés. Simmons jelenlegi számait szerintem ezen a szemüvegen keresztül is érdemes értékelni.
Simmons az első pillanattól kezdve elit szinten képes a csapattársainak dobóhelyzeteket teremteni. A játékpercei majdhogynem stagnálnak, ezért a tényleges átlagai is reális képet mutatnak a teljesítményéről. A számok alapján két érdekesség fedezhető fel. Egyrészt a második szezonjában visszaesést produkált, másrészt idén a kevesebb potenciális gólpasszából többet dobnak be a társai. Az előbbiben a Butler-hatás és a harmadévessophmore-slump is közrejátszhatott, míg az utóbbi statisztikára szintén hatással lehetett a Butler-Richardson csere, mivel utóbbi jobb triplázó.
A gólpasszátlag visszaesése azért sem volt meglepő, mert az összes passzainak száma drasztikusan visszaesett. Az első évéhez képest közel 8 passzal kevesebbet továbbított a csapattársainak, s ehhez képest a 0,5-ös visszaesés az előkészítésekben szerintem nem is rossz. A labdaérintéseinek száma is hasonló mértékben csökkent. A 2019/2020-as idényben valamelyest emelkedtek a mutatói, de még így sem érik el az újoncként összehozott számsort.
Simmons esetében általában nem a játékszervezési készséget szokás megkérdőjelezni, hanem a pontszerzési hajlandóságot és hatékonyságot. A labdabirtoklási ideje – nem meglepő módon – egybevág a többi, korábban fejtegetett adattal. Ami némileg meglepő, hogy a második szezonjában nem esett vissza a meccsenkénti mezőnykísérleteinek száma, illetve a büntetőkísérletei száma még növekedtek is. Idén mindkét mutatóban pályafutása legalacsonyabb dobásmennyiségét hozza, így összességében is sokkal ritkábban fejeződik be a Philadelphia támadása közvetlenül rajta keresztül. Ha ránézek a Philly kezdőjére, akkor nincs ott olyan játékos, akitől sajnálnám azt a dobásmennyiséget, amennyit elvállal.
Amiről eddig kevesebb szó esett, az a védekezés. Az első szezonjában már az is kisebb meglepetés volt, hogy – a várakozásokkal ellentétben – nem volt rossz védő, az adottságait már akkor is egész jól használta. A most futó idényben egyértelműen szintet lépett. Önmagában a több szerzett labda még nem jelentene sokat, mivel nem csak attól lesz valaki jól védekező játékos, hogy labdákat szerez. A több elkövetett személyi hiba annak lehet a jele, hogy nagyobb agresszivitással, keményebben védekezik, mint korábban. Sokkal több elvesz(t)ett labdát szerez vissza idén, és annál is több labdába nyúl bele úgy, hogy az irányt változtasson. Utóbbiban a liga egyik legjobbja. Ezen számok együttes javulása már sugallhatja azt, hogy Simmons védekezése fejlődött.
Megfigyelhető, hogy eddig minden évben kevesebb dobást vállalnak el róla, mint az azt megelőző idényben. Ezeket a kísérleteket hullámzó hatékonysággal védte eddig, s mint oly sok más kategóriában, úgy ennél is az a jellemző, hogy a második szezonja hozta a visszaesést. Bár ezek a számok még nem érik el a legjobb perimétervédők szintjét, de egy-egy alkalommal már azt is megmutatta Simmons, hogy a liga legjobb támadóit is le tudja venni a pályáról. Sokak számára a Butler ellen vívott párharca lehet emlékezetes, ahol a korábbi cspattársa dobásig is alig jutott el mellette, nemhogy kosárig (0/2), de Siakam (2/6) és DeRozan (3/10) is megtapasztalhatta, hogy milyen nehéz ellenfél Simmons. Persze a serpenyő másik végében ott van Lillard 4/5-e és Booker 5/5-e is mellőle.
A sok különféle fejlett statisztikai mutatóban az a jó, hogy mindig könnyen ki lehet választani egyet, ami jobb fényben tünteti fel azokat, akiket fényezni akarunk. A DEF RTG (defensive rating) azért csalóka, mert nagy szerepe van annak is, hogy kikkel van a pályán, úgyhogy ez inkább csak kiegészítésként szerepel itt. A többi mutató ennél kicsit komplexebb képet adhat a játékos egyéni teljesítményéről is. Az is jól látható, hogy a 2018/2019-es szezonban ezek a mutatók sem szerették őt, illetve a védekezését. Az idei adatoknál meg kell jegyezni, hogy a DPS (Defensive Points Saved) csalóka, mivel az összegszerűen változik az idény folyamán. Ha a jelenlegi teljesítményét hozza Simmons a továbbiakban is, akkor 180 körüli értéket érhet el.
Ezek a védekezésben hozott adatsorok sokkal jobban megítélhetőek, ha összevetjük azokat a liga legjobb perimétervédőinek a számaival. Ebben a listában egyedül Gary Harris neve lehet meglepő, de idén nagyon érdemes rá figyelni, hogy mit csinál védekezésben, ezért őt mindenképpen ide akartam venni. Természetesen más játékosokat is választhattam volna, de most csak egy megfelelő nagyságú viszonyítási alap létrehozása volt a cél.
Szembeötlő, hogy a védekezésben kiemelkedő játékosok nem feltétlenül követnek el sok személyi hibát, ugyanakkor labdaszerzésekben sem mutatkozik meg mindig a teljesítményük. Az átlag 4 deflection kiemelkedő lenne, ha nem veszem ide Jrue Holiday-t, míg az elvesz(t)ett labdák visszaszerzésében jobban jeleskedik Simmons, mint a többiek.
Az ellenfél dobásainak hatékony levédésében legalább egy kategóriával a többiek alatt helyezkedik el Simmons. Beverley van hozzá a legközelebb hatékonyságban, de a róla elengedett dobások is 1,8%-kal rosszabb hatékonysággal esnek be. Gary Harris mellől engedik el a legkevesebb dobást, de így is egészen félelmetes az a 35,4%, míg Jrue Holiday esetében a 13,5 védekező mezőnykísérlet az elképesztő.
A Simmons statisztikáit vizsgáló ábrához képest némi változtatást eszközöltem a játékosok összevetésénél. Kizártam a DEF RTG vizsgálatát, mert nem igazságos összehasonlítani egy támadó szellemben játszó csapat játékosának adatait egy olyanéval, aki egy védekezésorientált csapatban játszik. Ehelyett beemeltem a RAPTOR statisztikát, ami szintén arra szolgál, hogy egy saját számítási rendszerben rangsorolja a játékosok teljesítményét. Ez a mutató pont rossz színben tünteti fel Simmons védekezését, ugyanakkor a többi statisztikában a jók között is a jobbak közé tartozik. Érdekesség, hogy mindegyik mutató nagyon szereti Beverley pályán mutatott erőfeszítéseit.
Összességében elmondható, hogy Simmons a védekezésével felveszi a versenyt a liga legjobb piócáival is, amiért méltatlanul kevés elismerést kapott eddig, s talán új megvilágításba helyezi azt, hogy mennyire jó játékos ő. Emiatt nem igazságos azt állítani, hogy nem fejlődik azóta, hogy a ligába került volna. A védekezése egyértelműen javult, az viszont egy másik kérdés, hogy ennek csak a pálya egyik oldalán van haszna...
Kép forrása: SB Nation
Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference
