Véget ért az NBA rájátszásának második köre (már vagy egy hete...), úgyhogy ismét időszerű megnézni, hogy mi történt egy-egy párharc során, különösképpen a statisztikai szegmensre koncentrálva. Ezen felül azért maradt még néhány töltény a „nem túlságosan mélyenszántó gondolatok” kategóriát jelképező fegyverben is, úgyhogy lehet még puffogtatni, illetve megosztom a legújabb agymenésemet is, hogy miért kellene James Hardent Milwaukeeba cserélni. Utóbbit főleg azért írom ki magamból, mert ha magamban tartanék egy ilyen agyament ötletet, akkor attól tartok, hogy több kárt tenne bennem, mint amit az ötletre érkező negatív reakciók tennének.

Haladjunk sorjában, fussuk le a kötelező köröket: az első körről még két „naplóbejegyzés” született, ezeket itt és itt lehet olvasni. A magvasabb gondolatokat továbbra is a Kezdő 5 Playoff-percek sorozatában érdemes keresni, ebben a cikksorozatban tőlem is olvashattok, a Nuggets és a Clippers párharcát kísértem nagyobb figyelemmel. Az (ön)promót befejezvén még megemlíteném, hogy a második körös gondolataim egy halmazát hangoztathattam a Rapcity Keleten-Nyugaton Podcast 383. adásában is, amit itt lehet elérni. 

Toronto Raptors – Boston Celtics 3–4

Edzői és taktikai szemszögből nézve ez volt az elmúlt évek legjobb párharca. Folyamatosan reagált mindkét csapat a másik változtatásaira, változatosabbnál változatosabb védekezési stratégiákat alkalmazott Nick Nurse és Brad Stevens is, és ebből végül a Boston jött ki győztesen. Abban egészen biztos vagyok, hogy Stevens még csak hasonlóan jó edző ellen sem nyert párharcot, mint Nurse, bár olyan sok esélye erre eddig nem is volt, elvégre keleten csak Spoelstra jöhetett volna vele szembe a legjobb edzők közül, Nurse pedig csak egy éve van fent a térképen. Az elmúlt években rendszerint az volt az érzésem, hogy a Boston Celtics a vesztes párharcai során nemcsak azért búcsúzik, mert a pályán legyőzték őket, hanem azért is, mert a másik kispadon ülő edző is Stevens fölé tudott kerekedni. Félreértés ne essék, eddig is nagyszerű edzőnek tartottam őt, és inkább csak tanulási folyamatnak gondoltam/gondolom, hogy a korábbi években egy-egy kevésbé komplex repertoárral rendelkező edző is meg tudta őt lepni. No azért az sem segítette az ügyét, hogy LeBron James is szembe jött vele időnként.

A párharc meg nem énekelt hőse: Daniel Theis

Theis nem az a tipikus 5. ember volt a Celticsben, akiket olyan sokszor látni egy rájátszásban messzire jutó csapatban. Már a 10,1 pontos, 8,3 lepattanós és 1,7 blokkos átlagai sem olyanok voltak a Raptors ellen, mint egy látszatkezdő játékosnak, és szinte minden meccsen tudott valamiben extrát hozni: volt 15 lepattanós meccse, hibátlan mezőnymutatóval elért 15 pontja, 18 pontos meccse, és olyan is, amikor 3 blokkot osztott ki. Védekezésben is extra volt, többnyire nem okozott neki gondot, ha Kyle Lowryra vagy Fred VanVleetre kellett ráváltania, előbbi 9/24-et, utóbbi 7/23-at dobott ellene.

Érdekes statisztikák:

• Marcus Smart 3,4 triplát dobott be 39,3%-kal (24/61), miután az első körben 15 kísérletéből csak 2 volt jó.
• Robert Williams 20 dobásából 18 kosarat szerzett.
• Kemba Walker 3,07-es gólpassz/eladott labda mutatójával a legjobb volt a kezdő irányítók között a második körben, és összességében is az 5. legjobb volt.
• Marc Gasol és Pascal Siakam is 12,5%-kal triplázott a Boston ellen. Előbbi 2/16, utóbbi 4/32 volt a hárompontos vonalon túlról.
• Pascal Siakam az alapszakaszban 5,1, a rájátszás első körében pedig 6 büntetőt harcolt ki meccsenként, a Celtics ellen viszont csak 3,1 alkalommal állhatott oda az egypontos vonalra.
• Serge Ibaka 67,1-es TS% mellett hozott 12,3 pontot.

Milwaukee Bucks – Miami Heat 1–4

Nem fogok hazudni, óriási csalódás volt számomra, hogy a Milwaukee Bucks ennyire könnyedén kizúgott a rájátszásból. Giannis Antetokounmpot nem tudom hibáztatni emiatt, és nem a sérülése miatt, hanem azért nem, mert érzésem szerint Mike Budenholzer egy alig látható madzaggal megkötötte a kezeit, miközben szárnyakat aggatott rá Jason Kidd béklyói helyére. A Bucks jövőjével kapcsolatban itt írtam egyet, úgyhogy a továbbiakban a Heat játékát és játékosait fényezném inkább. Jimmy Butler valami elképesztő. 3 negyeden keresztül azt csinálja, amit Chris Paul is csinált néhány éve a Clippersben, hagyja a többieket játszani, majd amikor éles a helyzet, előrelép. Anno ezzel az volt a gond Los Angelesben, hogy Paul néha hajlamos volt arra, hogy túl későn lépjen elő, illetve azon is mentek el nekik meccsek, hogy így is egyedül maradt. Butler esete most azért más, mert 3 negyed alatt mindig talál legalább 2 játékost a Heat, akinek megy a dobás, és őket sem hagyják hidegen a hajrában. Goran Dragic és Bam Adebayo is nagyon nagyot játszott, de Jae Crowder és Tyler Herro is több extrát hozott.

A párharc meg nem énekelt hőse: Jae Crowder

Az az érzésem, hogy a fenti bekezdésben megemlített 4 csapattársa mellett rá már nem vetül elég reflektorfény, pedig maximálisan megérdemelné. Azok után, hogy Miamiba kerülése kis túlzással úgy történt, hogy hozzávágták Andre Iguodala mellé (Pat Riley says hi), egészen elképesztő utat tett meg. (És nem csak a Memphis–Miami charter járattal.) 33,5 percet játszott a Bucks ellen, és úgy átlagolt 15,2 pontot, hogy szinte kizárólag triplákat vállalt. 4,4 alkalommal köszönt be távolról 43,1%-os hatékonysággal.

Érdekes statisztikák:

• Khris Middleton 5,4 személyi hibát átlagolt a sorozatban, az 5 meccs alatt 3 alkalommal is kipontozódott.
• Middleton 18,4%-kal triplázott a 4. negyedekben.
• Jae Crowder 53 mezőnykísérletéből 51 a triplavonalon túlról érkezett.
• Jimmy Butler 9 pontot átlagolt a 4. negyedekben, amivel toronymagasan vezette a második kör mezőnyét. Őt a 7,2 pontot átlagoló Jamal Murray követte.
• Giannis Antetokounmpo 53,7%-kal dobta a büntetőit. Az alapszakaszban 63,3%-os, az első körben 62,5%-os mutatói voltak.
• Bam Adebayo 89,7%-kal büntetőzött. Az alapszakaszban 69,1%-kal dobta az egypontosait, a Pacers elleni első körös párharcban pedig 82,4%-kal.
• Brook Lopez 18,2 pontot átlagolt 65,5-es TS% mellett.

Los Angeles Clippers – Denver Nuggets 3–4

Ennél a párharcnál a Clippers mellett nekem is nagy volt az arcom, annak ellenére is, hogy kétségkívül a denveriekkel szimpatizálok a két csapat közül. Előzetesen 4–1-et tippeltem, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy a Clippers kiessen úgy, hogy Kawhi Leonard egészséges. 4 meccsen keresztül az is történt, amit várni lehetett ettől a párharctól, majd az 5. összecsapásra a Clippers játékosai elkezdtek összemenni, így pedig egyre nagyobb lett rajtuk az a mellény, amit egész évben viseltek. Kawhi Leonard egyedül maradt, sőt, ami igazán megdöbbentő volt, voltak gyenge meccsei, így többes számban. Az egy máasik írás tárgya lehet majd, hogy mi lesz ezek után a Clippers sorsa, most annak van itt az ideje, hogy a Nuggets csapatát fényezzem. Nikola Jokicra nincsenek szavak, egészen elképesztő volt, amit a 7 meccsen művelt, rá végig számítani lehetett. A párharc végére Jamal Murray is életre kelt, és az utolsó meccseken rendre volt egy-egy extra valakitől. Ami viszont egészen felfoghatatlan, hogy honnan kapták elő azt a védekezésüket, amivel megfogták a Clippers teljes támadógépezetét. Hihetetlenül látványos volt az a védekezés, amit Kawhi Leonard ellen műveltek, sokszor négyen vették őt körbe, de közben szinte egy pillanatig sem érződött, hogy emiatt 3 üres játékos lenne.

A párharc meg nem énekelt hőse: Gary Harris

Úgy átlagolta a 3. legtöbb pontot a csapatában, hogy csak az 5. legtöbb mezőnykísérletet átlagolta. 10,7 pontjába belefért 1,9 bedobott tripla is 41,9%-os pontossággal. Az utolsó két meccsen 30 pontot szerzett összesen, a 6. összecsapáson pedig egészen extra volt, 4 labdát is szerzett. Paul George-ot végig a triplavonalra tudta szorítani, ahonnan ugyan bedobta 8/14 kísérletét róla Playoff P, de amikor megpróbált betörni, csak 3/9-et hozott össze és eladott 5 labdát is. Amikor nagy ritkán Kawhi Leonardre kellett váltania, 2/8-on tartotta a humanoid tulajdonságokat sejtető androidot.

Érdekes statisztikák:

• Nikola Jokic 4,7 eladott labdát átlagolt a Clippers ellen, amivel vezette a ligát a második körben. 
• Torrey Craig ellen 15/42-t dobott a Leonard–George–Williams trió.
• Michael Porter Jr. 6,9 lepattanójával csapata 2. legjobbja volt, noha csak a 6. legtöbb percet átlagolta.
• Lou Williams úgy szedte össze a 10 pontos átlagát, hogy közben 35,4%-kal dobott mezőnyből, 14,8%-kal triplából.
• Kawhi Leonard az 5 fő statisztikai mutató mindegyikében vezette a Clipperst, a második kör mezőnyét figyelembe véve mindegyikben az első 10 között volt. 
• Montrezl Harrell 5,9 büntetőt harcolt ki meccsenként, amivel vezette a csapatát. Más kérdés, hogy csak 63,4%-kal értékesítette ezeket.

Los Angeles Lakers – Houston Rockets 4–1

Féltettem a Lakerst a Rockets alacsony szerkezetétől, a tripláitól és a mindent elváltó védekezésétől. Az első meccsen beigazolódtak a félelmeim, de ezt követően már másodszor bizonyította Frank Vogel, hogy egy párharc első meccses hibáit rögtön ki tudja küszöbölni. A második meccstől kezdve az volt már az érzésem, hogy ezt a Lakers csak akkor veszítheti el, ha dekoncentrálttá válnak, mert amilyen szinten szétszedték a Rockets támadójátékát, nem lehetett másra gondolni. James Hardent limitálni tudták, aki így is elsüllyesztett nehéz dobásokat. A nagyobb gondot a Rockets oldaláról nézve az jelentette, hogy Rajon Rondo jobb és hasznosabb játékosnak tűnt, mint amilyen Russell Westbrook volt náluk. A Lakers arra fogadott, hogy Westbrook nem fogja tudni megverni őket, és ez így is történt, a két jobb meccse mellett kétszer is 10 pontnál állt meg. Támadásban James és Davis is hozta magát, míg Rajon Rondo hatalmas extra volt, sérüléséből visszatérve 10,6 pontot és 7 gólpasszt átlagolt, ráadásul a triplái is ültek. 

A párharc meg nem énekelt hőse: Kentavious Caldwell-Pope

A Lakersnél a legnagyobb pozitív meglepetés Rajon Rondo volt, ugyanakkor ő meg is kapta ezért a kellő mennyiségű buksisimit, ezért inkább KCP teljesítményét emelném ki. Igazából csak annyi történt, hogy hozta a tőle elvárható minimumot támadásban, bedobott 1,6 triplát 42,1%-kal. Védekezésben csillogot igazán, meccsenként 6,4 dobással nézett farkasszemet, ezeket pedig mindössze 34,4%-kal értékesítették a Rockets játékosai. James Harden például 2/8 volt ellene, mindannyiszor a triplavonalon túlról próbálkozott Szakáll.

Érdekes statisztikák:

• LeBron James 1,8-es blokkátlaga a legmagasabb volt a második körben.
• Robert Covington 0,4 blokkot átlagolt a Lakers ellen, noha az első körben még 1,57-et, az alapszakaszban pedig 2,2-et átlagolt, miután Houstonba cserélték.
• Russell Westbrook 6,6 pontot átlagolt a 4. negyedekben, míg James Harden csak 4,8-et.
• James Harden büntetőit nem tudta elvenni a Lakers, Szakáll 11,2 alkalommal állt oda a vonalra, ami egyrészt 0,6-del kevesebb az alapszakaszban hozott átlagánál, másrészt a legtöbb a második körben. 
• Harden 17,2 dobást átlagolt a Lakers ellen, ezeket 50%-os pontossággal süllyesztette el. A Rockets szempontjából ez azért volt mégis probléma, mert az alapszakaszban 22,3 kísérlete volt meccsenként.
• A Lakers 37,7%-kal triplázott a második körben, ami a 8 csapat közül a legjobb volt.
• A második körben 6 játékos átlagolt legalább 2 labdaszerzést, közülük 4 ebben a párharcban tette mindezt. Robert Covington 2,6-es átlagával vezette a sort, hozzá pedig LeBron James, Rajon Rondo és Russell Westbrook is csatlakozott.

Az agyament csereötlet

Ha már Szakáll szóba került, akkor itt az ideje rátérnem a bevezetőben emlegetett agymenésemre, miszerint James Hardent Milwaukeeba kellene cserélni. Az ötlettel már találkozhattatok a Dodo Podcast 46. adásában, ahol Gibárszki Marci fejtette ki a véleményét erről a csereötletről, és most a következő sorokban én is megosztanám, hogy szerintem miért lenne érdemes elgondolkodni ezen a két érintett csapatnak.

A Houston Rockets meg van lőve, mert Russell Westbrook miatt nem állnak valami fényesen a jövőbeli első körös draftjogok terén, az pedig egyértelmű, hogy a következő években exponenciálisan csökkeni fognak az esélyeik egy esetleges bajnoki cím megnyerésére. Az egyik gond náluk, hogy a Harden–Westbrook–Gordon trió szinte a teljes fizetési keretüket feleszi, a másik pedig az, hogy mindhárman 31 évesek már, és ketten is közelebb vannak már a 32-höz. Ehhez jön hozzá, hogy P. J. Tucker már 35 éves, egyszóval öregszik a mag. A legnagyobb gondot Westbrooknál jelentheti a kor, akinek nagyon csúnyán eltűnhetnek az atletikus képességei egyik pillanatról a másikra, és onnantól kezdve villany leó. 

A Houstonnak meg kell fontolnia, hogy inkább kármentést csinál és beváltja a meglévő értékeit. Ők persze szentül hisznek abban, hogy még mindig esélyesek a bajnoki címre, és valahol érthető is, hogy egy új edzővel meg akarják próbálni újra, de egy év múlva Harden értéke is kisebb lesz, Westbrooké szintén, bár neki legalább egy évvel kevesebb lesz hátra szerződéséből is, míg Tucker lejár. Covington értékét szintén csökkenti, ha nem most, hanem egy év múlva akarják beváltani, mert neki a jó szerződéséből lesz hátra kevesebb, illetve azért ő is át fog kerülni a 30 másik oldalára.

A Bucks legnagyobb baja az volt, hogy hiányzott nekik egy olyan játékos, aki bármikor helyzetet tud teremteni magának és másoknak is. Middleton ideig-óráig képes valami hasonlóra, de nem biztos, hogy neki ez az igazi játéka, vagy ha az is, akkor nem biztos, hogy a Bucks rendszerében tudja ezt a legjobban kamatoztatni. Abban szerintem nincs vita, hogy mindkét játékelemben James Harden előtte jár. Egy Middleton és Harden köré épülő cserében a Rockets kaphatna első körös választási jogokat és egy olyan játékost, akit további értékekre tudnának beváltani, akár azonnal, akár fél-egy évvel később. A Bucks szempontjából az a legfőbb kérdés, hogy Antetokounmpo mit szólna ehhez a cseréhez, mert végső soron az minden lépésüknek a célja, hogy bajnoki címre esélyes csapatot hozzanak létre, illetve ezt el tudják hitetni annyira a jelenlegi sztárjukkal, hogy legkésőbb 2021-ben hosszabbítson velük.