A Milwaukee Bucks egymás után kétszer fejezte be úgy az NBA rájátszását, hogy az alapszakaszban nyújtott teljesítményüket nézve alulteljesítettek. Ha csak azt az egyszerű tényt nézzük, hogy kétszer nyerték a keleti konferenciát, de egyszer sem jutottak be a nagydöntőbe, akkor ez minden bizonnyal így is van. Tavaly a Toronto Raptors két meccs alatt kiismerte a játékukat, onnantól kezdve levédekezték őket. Idén a Miami Heat már az első pillanattól kezdve megtette ugyanezt, ráadásul a Bucks ligaelit védekezésén is szépen megtalálták a tátongó lyukakat. Antetokounmpo sérülésével sem könnyű takarózni, mert vele sem volt más a helyzet, sőt, nélküle helyenként még jobban is működött a Bucks játéka.
Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.
Sokan Albert Einstein nevéhez kötik ezt a mondást, ugyanakkor az is elterjedt vélekedés, hogy az amerikai írónő, Rita Mae Brown a megfogalmazója ennek a mondatnak, megint mások pedig úgy gondolják, hogy ő is csak plagizálta valahonnan. Bárkitől is származik az idézet, a tartalma elgondolkodtató. Lehet amellett érvelni, hogy badarságot állít, és akár kosaras példát is lehet erre hozni, és nem is kell valami bonyolult dologra gondolni: ha egy játékos mindig ugyanazzal a dobómozdulattal engedi el a triplát, és ezt a mozdulatot rengetegszer megismétli, akkor idővel javulni fog a hatékonysága. Az is nyilvánvalónak tűnik viszont, hogy a mondás nem pont erre utalt.
Maradjunk kosaras példánál, ha valaki annyira rossz dobómozdulattal próbál meg eredményes lenni, mint amilyet Lonzo Ball használt a Lakerses éveiben, akkor bármennyit gyakorolhat, nem lesz jobb. New Orleansban egyből finomhangoláson ment keresztül a dobómozdulata, azaz mással próbálkozott, mint korábban, és láss csodát, egész türhető kinti dobó lett belőle. Ez a cikk viszont nem a különböző dobómozdulatokról szól, és még csak nem is Lonzo Ball játékának az átalakulásáról, hanem a Milwaukee Bucks elmúlt két szezonjáról, pontosabban inkább arról, hogy milyen kérdéseket kell feltenni Wisconsinban a közeljövőben.
Mi lesz Giannis Antetokounmpo sorsa?
Minden további kérdés másodlagos, amíg erre nincsen egyértelmű válasz. A Bucks természetesen meg akarja őt tartani, és várhatóan a szabadügynökpiac nyitása után be fogják neki ajánlani az idő előtti hosszabbítást. Ha ezt aláírja, akkor lehet egyből ugrani a további kérdésekre, ha viszont nem, akkor el kell gondolkodniuk azon, hogy cseréljék-e vagy megkockáztatják azt, hogy egy év múlva akár ingyen is távozhat. (A feltételes mód annak is szól, hogy sok olyan helyre mehet, ahonnan kaphat valamit vissza a Bucks, ha sign&trade ügylet történik, de egyelőre nem kell ennyire előreszaladni.)
Amennyiben elcserélik őt, az újabb két kérdést szül: ki(k)re és hova? A csapatok sorba fognak állni, hogy megszerezzék őt, vagy legalább kiderítsék, hogy náluk hajlandó-e hosszabbítani 2021-ben. Abba a fejtegetésbe nem mennék bele, hogy ki és mit adna érte, ahogyan abba sem, hogy ebben az esetben a Bucks milyen csomagot szeretne: amivel elölről tudják kezdeni az építkezést vagy amivel továbbra is versenyképesek lesznek? Utóbbiba azon egyszerű okból kifolyólag sem mennék bele, hogy egyrészt ismét nagyon előreszaladtam, másrészt pedig fogalmam sincs, nem látok a Bucks vezetőinek a fejébe. Az is lehet, hogy ők sem tudják ezt, és csak az alapján választanának új irányt, hogy melyik csomagot találnák a legértékesebbnek.
Mi lesz Mike Budenholzerrel?
Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy marad-e a jelenlegi játékánál a Bucks a következő szezonra is, vagy megpróbálnak inkább valami mást? Az előbbi verzióra illik a korábban idézett mondás, ugyanakkor a belső növekedésben még mindig lehet bizakodni, és ezt a szálat erősíti az is, amit Antetokounmpo mondott a közelmúltban, aminek az volt a lényege, hogy nem hátrálnak meg a falak láttán, inkább át akarják törni azokat. Ha ezt az utat követik, akkor abból arra is lehet következtetni, hogy ugyanazzal a maggal próbálják meg ezt, és a szűken értelmezett maghoz hozzátartozik Mike Budenholzer is. Felmerülhet az is, hogy esetleg az általa hozott filozófiára építenek a továbbiakban is, az ehhez összerántott keretet is megtartják, de hoznak egy új edzőt, aki el tudja végezni a szükséges finomhangolásokat, illetve ütőképesebb B-tervet tud kiötölni, ha az alapjáték befuccsol. Itt a következő kérdés az lenne, hogy kit hozhatnának a helyére, de azok után, hogy Steve Nash mennyire váratlanul futott be a Nets padjára, értelmetlennek látom a tippelgetést. Talán valakit a Popovich-istállóból néznék meg a helyükben.
Mi lesz a többiekkel?
Eric Bledsoe jövője a hírek szerint is kérdőjeles a csapatnál, és ez nem is meglepő, ha abból indulunk ki, hogy a rájátszásban a tavalyi 13,7 pontos átlagát idén egy 11,7 pontossal tetézte, míg a hatékonytalansága 49,4-es TS%-ről 48-ra romlott. Hiába remek védő, támadásban rengeteg kárt okozott, és ezen az sem változtatott, hogy az idei 9 meccsén 5,9 gólpasszt átlagolt. A triplázásáról mindent elmond, hogy mindkét évben gyengébben dobott kintről, mint Antetokounmpo. Bledsoe 25/104-et hozott össze az elmúlt két rájátszásban, ami testvérek között is csak 24%, míg a „fakezű” Antetokounmpo 31/95-öt, ami azért 32,6%.
Ha Giannis Antetokounmpo mindenkori csapatának nem Giannis Antetokounmpo a legrosszabb triplázója, akkor az komoly problémákat okozhat támadásban. A Miami Heat remek ellenpélda lehetne, ahol Jimmy Butler sem szórja ipari mennyiségben a hármasokat, míg Bam Adebayo egyelőre rá sem néz kintről a gyűrűre, mégis működik a támadójátékuk és nem származik komolyabb káruk abból, hogy két meghatrozó játékosuk sem nagyon dob rá kintről. Ebből lehetne arra következtetni, hogy a Bucks keretével is megoldható lehetne valami hasonló, hogy ne hiányozzon Bledsoe és Antetokounmpo távoli dobása a csapatnak, viszont ezen a ponton ismét az a kérdés, hogy Budenholzer meg tudja-e ezt oldani?
Brook Lopez jövőjét sem érzem annyira biztosnak, annak ellenére sem, hogy támadásban remekelt a rájátszásban, és védekezésben is jó számokat hozott. Utóbbival mégis gondjaim vannak, mert a Bucks védekezésének az egyik legfőbb elve, hogy Lopezt a gyűrű közelében kell tartani. Ebből két probléma is fakadhat védekezésben:
- Mégsem sikerül őt a gyűrű közelében tartani
- Kontraproduktív lesz ez és máshol keletkeznek rések
Mindkét eshetőségre láttunk példát a rájátszásban, és akkor még ehhez jön hozzá, hogy Antetokounmpo köré érdemesebb lenne olyan csapatot építeni, ahol mindenki tud futni.
Kell még egy sztár?
Alkérdés: lehet ésszerű keretek között úgy sztárt szerezni, hogy Khris Middleton is marad?
Bledsoe esetleges elcserélésével nehéz azt remélni, hogy ellenértékként egy sztár fog jönni, még akkor is, ha valamilyen draftcetlik kerülnek mellé. A legnagyobb gond vele, hogy a 4 éves, 70 milliós szerződéséből eddig 1 évet és 15,625 milliót töltött ki. A rájátszásban mutatott teljesítménye alapján masszívan túl van fizetve, de ahhoz meg nem elég magas az éves fizetése, hogy egy nagy fizetésű sztár szerződését át tudják venni érte. Lehet azzal sakkozni, hogy akkor megy Lopez (akár mindkettő), meg mondjuk Ilyasova is, és megnézik, hogy mit szól ehhez a csomaghoz és némi draftmaghoz az OKC Chris Paulért cserébe, de akkor ott lesznek, hogy egy értelmes rotációt még mindig fel kell húzniuk, és a gyűrűvadászok sem biztos, hogy nem választják inkább valamelyik Los Angeles-i csapatot vagy egy másik bajnoki címre hajtó csapat ajánlatát.
Ha Middleton megy, akkor az a kérdés, hogy ki(k)ért cserébe és hová. Minél többet ízlelgetem, annál jobban tetszik Rédai Gábor ötlete, hogy ő lehetne a Nets harmadik sztárja és cserébe érkezhetne egy olyan csomag, ami Spencer Dinwiddie köré épül. Eszembe jutott Jrue Holiday neve is, viszont Middleton nem biztos, hogy illik a Pelicans idősíkjába. Biztos vagyok benne, hogy sok csapat szeretné őt, viszont az kérdéses, hogy kik adnának olyan ellenértéket, amivel a Bucks tovább tudná javítani az esélyeit. Egy Paul–Middleton csere nem biztos, hogy tetszene. Mindhárom említett játékos irányító, és ez nem véletlen, több szervezés kell a Bucksnak, és az sem árt, ha az érkező játékos tud valamilyen szinten triplázni és/vagy védekezni.
Az is lehet, hogy a kiegészítők lecserélése lenne a helyes út, itt viszont az jelenthet nehézséget, hogy nem sok csapatnak van szüksége egy Eric Bledsoe-szerű irányítóra a jelenlegi szerződésével, míg a Brook Lopezben meglévő lehetőségek mellett elég egyértelműek a korlátok is, így szintén kérdéses, hogy hány csapat tekintene rá játékosként, és nem csak szerződésként. (Aminek a hosszával egyébként is lehetnek problémák.) Valamiért Myles Turnert nagyon megnézném a Bucks centereként, védekezésben több mozgásteret adhatna a csapatnak, támadásban pedig tőle sem lehetetlen elvárás a tripla, ráadásul Budenholzer kezei alatt nem lenne meglepő, ha ebben is tovább javulna. A Pacers motivációja egy ilyen cserében minimum megkérdőjelezhető lenne, mert ők szerintem egy jó kis 3&D winget remélnének akkor, ha megbontják Turner és Sabonis kettősét, nem pedig egy másik centert. Kósza gondolatként még a Pelicanst dobnám be Lopezhez, akik tudnák használni, bár a pattanózásukon nem igazán javítana.
A „Kinek kellhet Eric Bledsoe?” kérdésnél érdekes válasz lehetne mondjuk az Orlando Magic, akiknél valószínűleg előrelépés lenne a jelenlegi két irányítóhoz képest, ugyanakkor nekik az lenne az érdekük a következő egy-két évben, hogy próbáljanak meg minél többet kihozni abból a potenciálból, ami megvolt Markelle Fultzban a draftolásakor. A Magic mellett csak lottery csapatok jutnak az eszembe, a Chicago Bulls kaphatna egy gazdag ember Kris Dunnját, ráadásul Zach LaVine és Coby White mellett nem is fájna, ha egyik hátvédjük tudna védekezni is. A New York Knicks szemszögéből pedig teljesen értelmetlen igazolás lenne, bár Tom Thibodeau biztos örülne egy védekezni tudó irányítónak. Más kérdés, hogy Bledsoe nem biztos, hogy szívesen töltene hosszabb időt egy New York-i fodrászatban.
Végszó
A Bucks körüli kérdések többségére leghamarabb csak az idény befejezését követően kaphatunk választ, és az is lehet, hogy annál is később. Nem mondok újat azzal, hogy minden dominó sorsa attól függ, hogy mi lesz Giannis jövője, ugyanakkor néhány dominó akkor is borulhat, ha a görög sztár egyet sem dönt fel. Az is könnyen elképzelhető, hogy a Bucks a következő szezonban is ugyanazt fogja csinálni, mint a jelenlegiben vagy az előzőben, és akkor majd a 2020/2021-es rájátszásban derül csak ki, hogy ez őrültség-e vagy sem.
Kép: USA Today
