Markelle Fultz profi pályafutása nagyon nehezen indult. 1/1-es választottként óriási elvárásokkal kellett szembesülnie, miközben egy rejtélyes sérülés is hátráltatta. Ez nemcsak az általános teljesítményére volt kihatással, hanem a dobómozdulatára is. Noha az NBA előtt sem számított igazi nehéztüzérnek, de az egyetemen elfogadható hatékonysággal triplázott, ráadásul a nehezebb dobásokba is rendszerint beleállt. Sem ebből, sem az elképesztő atletikai képességéből nem láttunk eddig sokat, ugyanakkor idén végre folyamatosan játszik, helyenként egész elfogadhatóan.

Fultz az első két szezonja alatt sokszor a nevetség tárgyává vált, pedig összesen 33+3 meccsen lépett pályára az alapszakaszban, illetve a rájátszásban. A dobómozdulata Lonzo Ball akkori „technikájával”, triplázási hajlandósága Ben Simmons játékával vetekedett, miközben a hatékonysága is alulról súrolta a nevetséges szintet. A sebessége, az atletizmusa, illetve a passzkészsége néhányszor megcsillant így is, de ezeket elhomályosította az az információ, hogy kiderült a sérülését kiváltó tényező: elesett biciklizés (más források szerint motorozás) közben. Ezt követően nem szólt a csapata orvosainak, mivel a játékosok szerződése tiltja az ilyen tevékenységeket. Az azonnali rehabilitáció elmaradt, ez pedig súlyos károkat okozott. Az eset, illetve annak a kiderülését követő nyilatkozatok is arra engedtek következtetni, hogy Fultz bizony nem a legélesebb kés a fiókban. Mindez teljesen elhomályosította a pozitív momentumokat, sőt, a bust jelzőt is elkezdték ráaggatni.

A 2017/2018-as idényt szinte teljesen ki kellett hagynia az ominózus sérülése miatt. Kisebb meglepetésre nem ülte ki az egész idényt, az alapszakasz vége előtt visszatért, s az addig lejátszott 4 mérkőzéséhez további 10 került. A dobása továbbra sem volt stabil, de annyira már bízott benne, hogy elvállaljon 1 egész triplát az idényben. Biztató megmozdulásokból volt néhány, az alapszakasz utolsó meccsén 13 ponttal, 10 lepattanóval és 10 gólpasszal zárt. A 2018/2019-es szezon kezdetén annyira optimista volt vele kapcsolatban a 76ers szakmai stábja, hogy megkapta J. J. Redick helyét az első ötösben. A csapat nyeregetett, de nem volt az igazi, hiába kezdett el triplázni Fultz. (Ha a 19 meccsen elvállalt 14 kinti dobást lehet így nevezni.) Előbb a kezdőből, majd hamarosan a rotációból is kiszorult. Utoljára november 19-én jutott szóhoz, ezt követően eltűnt a süllyesztőben.

Végül az Orlando mentette ki ebből a helyzetből, de az előző szezonban ők sem erőltették a játékát. Az új csapat egy új kezdetet is jelenthet sok esetben, s látszólag pontosan ez történt. Idén már több meccsen lépett pályára, mint két év alatt a 76ers-nél. Először a kispadról szállt be, majd a csapat gyengélkedése miatt helyet cserélt ő és az addig kezdőként szereplő D. J. Augustin. Ebből a húzásból mindkét játékos, illetve a csapat is profitált. A dobástérképén látható, hogy idén már a triplát is gyakrabban elengedi (1,8 kísérlet meccsenként). Az is szembeötlő, hogy egyre több középtávolit is eldob, ami a liga trendjével ellentétes utat sejtet, ugyanakkor az bizakodásra adhat okot, hogy a betörései mellett egyre jobban bízik a tempóiban is. Hosszabb távon az lesz majd az ideális, ha ezeket a vállalásokat minimalizálja, triplákra cseréli, ugyanakkor az sose baj, ha legalább készség szintjén rendelkezik valaki ezzel a dobásfajtával.

Noha kiemeltem pozitívumként, hogy Fultz bele mer állni a középtávolikba, de azt is ildomos megemlíteni, hogy masszívan a ligaátlag alatt van a hatékonysága. Ez a triplájára is igaz, és hiába néz ki szépen az a vörös terület a gyűrűvel szemben, de nem 12 dobás alapján kell megítélni, hogy milyen dobó egy kijelölt területről. Ami mindenképpen pozitív, hogy a gyűrű közvetlen közelében jó befejező. Ez a nagyszerű atlétikus képességeinek köszönhető, az első lépésével alkalmanként a legjobb védőket is faképnél tudja hagyni. Az egyik nagyon alulértékelt fizikai paramétere szintén sokat segít ebben, ugyanis 206 centis (6'10") karfessztávval rendelkezik. Ez az a tulajdonsága, ami miatt azt gondolom, hogy egy napon átlagon felüli védő lehet belőle, de a „nem a legélesebb kés a fiókban” paradigma ezt is beárnyékolja kicsit.

Nézegettem Fultz általános statisztikáit, amik együtt kiáltottak felém: az elmúlt két évben nem fejlődött semmit, ugyanazt tudja, mint amikor a ligába került. Bónuszként még többet is adja el a labdát. Ez így barokkos túlzás, de érdekességnek megfelel, hogy 100 labdabirtoklásra vetítve idén sem hoz jobb számokat, mint az előző két – nagyon csonka – idényében. Azért a 100 labdabirtoklásos statisztikát használom ebben az esetben, és nem a 36 percre vetített mutatókat, mert a Philadelphia és az Orlando játéksebessége között óriási a különbség, ezt pedig jobban korrigálja ez a mutató. Idén 100,48 a pace, amikor pályán van, míg az előző idényeiben 107,3 (2017/2018) és 104,69 (2018/2019) volt olyankor, amikor éppen játszott.

A fejlett statisztikai mutatók közül szemezgetve azt láthatjuk, hogy kicsit többet adja el a labdát, hasonló gyakorisággal fejezi be a csapata a támadásokat rajta keresztül, mint korábban, illetve a játékszervezésben is hasonló mértékben vesz részt. Egyetlen területen mutat nagyobb eltérést, és ez pont az, ami Fultz esetében a legnagyobb kérdőjel: a hatékonyság. Az 50,9-es TS% lehetővé teszi, hogy rossznak nevezzük a játéka ezen szegmensét, ami óriási előrelépés a pocsék és a nevetséges jelzőkhöz képest. Tovább megyek, egy fiatal irányítótól ez még csak nem is annyira rossz, akár még elfogadhatónak is lehet hívni. Ha azt is hozzávesszük, hogy honnan indult, akkor kis túlzással a rózsaszín köd is kezd megjelenni. Azért ne essünk át a ló túloldalára se, a lényeg annyi, hogy nem reménytelen a helyzet.

Említettem, hogy az adottságai alapján remek védő is lehetne egy napon. Sokáig élt az az elképzelés, hogy legkevésbé ezen a poszton fontos a hátul mutatott teljesítmény, de az elmúlt években felértékelődött az, ha valaki irányítóként is jól tud védekezni. Éppen ezért két olyan sztárirányítóval vetettem össze az idei számait, akik azzal szereztek maguknak elismerést, hogy a pálya mindkét oldalán nagyszerűen teljesítenek. Kicsit ellentmondásosnak tűnhet, hogy mégis a támadóstatisztikák szerepelnek itt, de Fultz esetében még csak ott tartunk, hogy a pályának ezen az oldalán kell belőle hatékony játékost csinálni, míg egy csak védekezésben használható irányító nem fog komoly perceket kapni. Jrue Holiday és Mike Conley az évek során támadásban is magas szintre jutottak. Száz szónak is egy a vége, Fultz nem vall szégyent az összehasonlításban, ráadásul a két rivális úgy játszotta anno a harmadik szezonját, hogy ők az első kettőben is érdemi tapasztalatot tudtak szerezni. (Innen nézve még hátrányból is indult mai hősünk.)

A fejlett statisztikai mutatók is hasonló képet mutatnak. Fultz egyik kategóriában sincs az utolsó helyen, ami már önmagában is jól hangzik, de ehhez még hozzájön az is, hogy ő nagyobb gyakorisággal szolgálja ki idén a társait, mint ahogy azt az elődei tették a harmadik szezonjukban. Holiday manapság a jobb szervezők közé tartozik a ligában, de úgy gondolom, hogy az sem lenne egy rossz dolog, ha ebben „csak” Conley szintjét érné el. Látható, hogy hatékonyságban ők sem kezdték túl magasan a pályafutásukat, ami alapján az Orlando szurkolói reménykedhetnek abban, hogy Fultz is fejlődni fog. Arra a kérdésre szinte lehetetlen válaszolni, hogy védekezésben is lehet-e olyan jó, mint Conley és Holiday fénykorukban, de ha egy hozzájuk hasonló pályafutást lehozna, akkor már nagyon nehéz lenne őt bustnak tekinteni. Ehhez szükséges az elvárások újrapozicionálása, mert nem valószínű, hogy Harden-szintű, vagy a fiatal Rose-ra hajazó játékos lesz belőle, ahogyan előzetesen várták, de kemény munkával egy nagyon jó kezdő irányító lehet a következő 10 évben.

Végezetül arra is érdemes vetni egy pillantást, hogy milyen a csapatra gyakorolt hatása. Egy jó irányító ismérve, hogy vele a pályán kevesebbszer adja el a labdát a csapata: ezt kipipálhatjuk. Szintén a jó irányító ismérve, hogy vele jobb helyzeteket alakít ki a csapata, mint nélküle: ez nem nyert. Mentségére legyen mondva, hogy Augustin kimondottan jó és rutinos játékszervező, ezért ez nem annyira meglepő adat. Az viszont meghökkentő, hogy a liga egyik legrosszabbul támadó csapata sokkal hatékonyabban szerzi akkor a pontjait, amikor a fakezű Fultz pályán van. Ebben közrejátszik az is, hogy nagyrészt a kezdőkkel van fent, míg pont a második sorral sokszor pályán maradó Aaron Gordon pocsék hatékonysággal (48,8-as TS%) szerzi a pontjait, de ne vitassuk el minden érdemét. Erre a NET Rating is rámutat, mivel az érdemi perceket játszók közül csak Vucevic hoz magasabb értéket (4,3) akkor, amikor pályán van, és szintén csak a center hiányát érzi meg jobban a Magic (-4,2). Ez alapján Fultz rendelkezik a második legnagyobb hatással az Orlando játékára. (Ezt a mondatot visszaolvasva Owen Wilson szavai jutnak az eszembe.)

Fultz játékán még nagyon sok minden fejleszthető, és ahhoz, hogy a jövőben igazán sikeres legyen, fejlődnie is kell. Az bizakodásra adhat okot, hogy két olyan irányító is hozzá hasonló számokat hozott a harmadik szezonjában. Hogyha hasonlóan keményen dolgozik, mint azt Conley és Holiday tette, illetve elkerülik a sérülések, akkor sikeres NBA-pályafutása lehet. Szintén biztató, hogy a csapatára már most pozitív hatást tud gyakorolni, érdemi dobás nélkül is. Fultz jövője továbbra is egy nagyon nagy HA, de talán már egy betűmérettel kisebb, mint a szezon előtt volt.

Kép forrása: CBS Sports

Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference