Kobe Bryant páratlan pályafutásáról bő egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb cikksorozatot. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel közel a teljes életútját összefoglalom, s nemcsak az első felét. Tragédia, hogy ilyen korán elveszítette őt az NBA és a sporttársadalom. Az ő emléke előtt tisztelegve most átdolgozva újraközlöm ezeket az írásokat, hogy közösen tudjunk rá emlékezni. Az új bejegyzéseket mindig 8:24-kor teszem közzé a blogon. Kronológiai sorrendben haladok, a harmadik részben a korai NBA-pályafutásáról olvashattok.
Az előző részben Kobe draftolásának a körülményeiről olvashattatok.
1996 nyarán az NBA legnagyobb szenzációja volt, hogy Shaquille O’Neal a Los Angeles Lakers csapatához szerződött. A 24 éves center a liga egyik legdominánsabb játékosa volt már ekkor is, ugyanakkor az addigi csapata – az Orlando Magic – nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy köré kellene építkezniük. Jerry West egy pillanatig sem kételkedett ebben, és mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbb pénzt ajánlja neki. Végül egy 7 éves, 123 millió dollárt garantáló szerződést íratott alá vele. Azért, hogy ezt meg tudja tenni, szinte az egész keretet kiürítette. Sokan úgy gondolták, hogy Shaq érkezése rövid távon is jót tehet Bryantnek, mivel így a pályafutása legelején kevesebb nyomás és figyelem lesz rajta.
Miközben West O’Neal megszerzésén dolgozott, július 10-én hivatalosan is megkötötték a cserét Bryant játékjogáért a Charlotte Hornets csapatával. Kobe a szüleivel együtt aláírta a szerződését, ami 3 év alatt 3,5 millió dollárt garantált neki. (Egészen augusztus 23-ig a szüleinek is alá kellett írni mindent, mivel csak akkor töltötte be a 18. életévét) Az előzetesen remélt kisebb figyelemre nem volt sokáig jogosult, mivel az NBA nyári ligájában domináns játékot mutatott be. Az első meccsén 25 pontot szerzett, egy másik összecsapáson 36-ig jutott, s 4 meccs alatt összesen 24,5 pontot és 5 lepattanót átlagolt. Csapattársai és ellenfelei nagyrészt 3-4 évvel idősebb játékosok voltak, s egyre többen gondolták úgy, hogy akár már újoncként is helyt fog tudni állni a „nagyok” között.
Kobe nagy nyomást helyezett a csapattársaira azzal, hogy mennyire keményen dolgozott az edzéseken, és amikor nem tréningezett, akkor rendszerint videóelemzéseket nézett. Szinte mindig az edzőközpontban tartózkodott, és csak az foglalkoztatta, hogy legyen elegendő tiszta felszerelése a napi edzéseihez. A csapattársakkal szemben zárkózott volt, szinte egyáltalán nem beszélt velük a pályán kívül. A biztos családi háttere viszont továbbra is megvolt, szülei és testvérei vele együtt költöztek a városba, és továbbra is nagy hatással voltak az életére. Nem sokkal később Jay Leno műsorában volt vendég, ahol viccesen megjegyezte, hogy csak azért szerepelhet nála, mert a szülei elengedték.
Szeptemberben eltörte a csuklóját, amikor egy szabadtéri meccsen megpróbált visszazsákolni egy lepattanót. Ez azt jelentette, hogy ki kellene hagynia a teljes edzőtábort, és a szezon kezdetére sem épült fel. A vezetőségben sokan úgy gondolták, hogy nagyon nagy probléma, hogy ki kell hagynia élete első edzőtáborát, főleg amiatt, mert nem volt egyértelmű posztja. Úgy tekintettek rá, hogy irányító, dobóhátvéd, de akár kiscsatár is lehet majd a ligában. Sérülése ellenére mégis részt vett az edzőtáborban, s minden olyan feladatot végigcsinált, amihez nem feltétlenül kellett használnia a törött kezét. Csapattársai ugyanakkor továbbra sem kerültek közelebb hozzá, kívülálló maradt.
Október 16-án Kobe Bryant lejátszotta az első előszezon-meccsét az NBA-ben, ahol 10 pontot és 5 lepattanót szerzett. Az előszezon alatt a játékát leginkább az jellemezte, hogy minden támadást zsákolással akart befejezni. Sok támadószabálytalanságot ítéltek ellene, illetve többször is sérülésveszélyes módon ért földet. Egy kisebb sérülés miatt kihagyta az alapszakasz első mérkőzését, majd a bemutatkozása utáni első meccsein csak pár perceket játszott. Legelső NBA-pontját a második, legelső NBA-kosarát pedig a harmadik pályára lépésekor szerezte meg. Utóbbit pont a Hornets ellen jegyezte, akik korábban draftolták őt. Ekkortájt kapta meg az első becenevét is, O’Neal folyton a „Showboat” jelzővel illette őt. A kifejezés magában foglalja az „elbűvölő” és a „pompás” jelzőket is. Kobe a folyamatos zsákolások utáni vágyakozása miatt kapta meg ezt a becenevet. Utálta, hogy Shaq így hívta őt.
A Lakers szenvedett a pontszerzéssel, Kobe pedig arra kérte az edzőit, hogy játszassák kicsit távolabb a gyűrűtől O’Nealt, mert úgy több helye lenne neki betörni. Del Harris erre azt válaszolta, hogy talán igaza van, de Kobe miatt nem fognak változtatni Shaq játékán. A látszat ellenére Kobe és Shaq között ekkor még egyáltalán nem volt rossz viszony, csak a személyiségük volt teljesen eltérő. O’Neal előszeretettel viccelődött a csapattársaival, élvezte Los Angeles éjszakai pezsgését, míg Bryant zárkózott és munkamániás volt. Az első szezon alatt az is előfordult, hogy együtt töltöttek némi időt, bár barátság nem alakult ki közöttük. Ebben az időben Kobe problémája egyértelműen az volt, hogy nem játszott annyit, amennyit akart, ezért a meccsek előtti bemelegítések alatt szórakoztatta zsákolásaival a közönséget.
Clevelandben az All-Star gálán az újoncok meccsén különösen motivált volt, meg akarta mutatni, hogy ő a legjobb elsőéves játékos. 31 pontot szerzett, de végül kikapott a csapata. Alig egy órával később részt vett a zsákolóversenyen, s azt meg is nyerte. A gála után továbbra is hektikus volt a játékideje, hiába beszélt arról Jerry West, hogy több játékidőt kellene kapnia. West hatására O’Neal is pozitívan nyilatkozott fiatal csapattársáról, aki szintén elmondta, hogy ha megkapja a lehetőséget, akkor bizonyítani fog. Az első szezonjában csak a 11. legtöbb percet kapta, de pont/perc alapon csak O’Neal volt eredményesebb nála. Azokon a meccseken, amiken legalább 25 percet kapott, 16 pontot átlagolt 50%-os mezőnymutatóval. Összességében viszont csak 7,6 pontot átlagolt 41,7%-kal.
A rájátszás első körében a Portland Trail Blazers volt az ellenfelük, s ellenük azt az egy meccset veszítették el, ahol Bryant sokat játszott. A második körben a Utah Jazz ellen az első meccsen 1/7-et dobott Kobe, ezért a második összecsapáson alig jutott szóhoz. Mindkétszer kikaptak. A harmadik meccsen 19 perc alatt 19 pontot szerzett, a Lakers nyerni tudott, viszont a negyedik meccset ismét elveszítették. Az ötödik meccsen Robert Horry-t kiállították, a hajrára O’Neal kipontozódott, ezért Bryant előtérbe került. Eddie Jones nem sokkal korábban elhibázott egy dobást, ezért az elképzelés az volt, hogy a végjátékban Bryant izolációs képességeire játszanak. A terv működött, de csak félig.
Kobe kialakított magának egy helyzetet, de a dobása a gyűrűt sem érte el, úgyhogy jöhetett a hosszabbítás. A ráadásban még 3 homályt dobott, a Lakers pedig kiesett. A meccs után megkérdezték, hogy érzi magát, amire azt válaszolta, hogy jól, és nem érti a kérdést. Ezt követően hozzátette, hogy senki sem akarta elvállalni azokat a dobásokat. Del Harris sok kritikát kapott a meccs után, de a fő opcióira nem számíthatott ekkor. Horry és O’Neal kiesése mellett Byron Scott nem játszott egy sérülés miatt, Nick Van Exel már sántikált a pályán, Eddie Jones pedig szintén elhibázott két dobást kulcsszituációban. Jerry West éppen ezért elismerően beszélt az edzőről, hogy meg merte húzni ezt a lépést.
Az 1997/1998-as szezon érdekesen indult Bryant számára. Első meccsén 23 pontot szerzett a Utah elleni győztes mérkőzésen. Posztriválisa, Eddie Jones annyira jól kezdte az idényt, hogy megválasztották a hónap legjobb játékosának, mégis Kobe kapta a nagyobb figyelmet. Sokan arról spekuláltak, hogy azért játszik Jonesra a Lakers, hogy növeljék a csereértékét. Decemberben aztán Bryant izgalmas párharcot vívott Michael Jordan ellen, ami után a két játékos között egyfajta mentor-tanítvány kapcsolat kezdett körvonalazódni. Ezt követően még nagyobb lett a hype Kobe körül, az NBC már Shaq helyett vele reklámozta a Lakers meccsét a Houston ellen, míg a szurkolók beszavazták őt az All-Star csapatba. A gála helyszíne ezúttal New York volt. Itt ismét kibontakozott egy Jordan-Bryant párharc, de George Karl ennek úgy vetett véget, hogy a negyedik negyedben nem játszatta a fiatal sztárt.
A gála után sokat romlott Kobe teljesítménye, aminek következtében kevesebb játékidőt kapott, és volt egy olyan időszaka, amikor 100 dobásából csak 30 esett be. A Lakers így is sikeres szezont zárt, 61-21-es mérleggel fejezték be az idényt. Bryant végül 15,2 pontot átlagolt a második szezonjában, s az idény végén ismét több volt a jó meccse, mint a rossz. A rájátszásban a Portland elleni első meccsen kitűnt a negyedik negyedben szerzett 11 pontjával, majd legközelebb a negyedik meccsen elért 22 pontja érdemel említést. A második körben a Seattle ellen alig játszott. A második összecsapást betegség miatt hagyta ki, azt követően Harris nem számolt vele az aktív rotációban. A Konferenciadöntőben a Utah Jazz ismét leküzdhetetlen akadályt jelentett, 4-0-s összesítéssel esett ki a Lakers. Bryant ezeken a meccseken ismét lehetőséget kapott, de sem ő, sem a Lakers többi periméterjátékosa nem tudott hatékony lenni.
A következő részben Phil Jackson és Tex Winter színrelépéséről olvashattok, akik bajnoki címekre vezették a Shaq-Kobe tandemet.
A cikk Roland Lazenby Showboat: The Life of Kobe Bryant című könyve alapján készült, ami először 2016-ban jelent meg az Egyesült Államokban. Az írásom először 2019. január 29-én jelent meg az ELTE Online oldalán. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference oldala segített.
Shaquille O’Neal pályafutásáról magas színvonalú adást hallgathattok a Rapcity Keleten-Nyugaton podcast 198. részében.
Képek forrás: Pinterest
