Kobe Bryant páratlan pályafutásáról bő egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb cikksorozatot. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel közel a teljes életútját összefoglalom, s nemcsak az első felét. Tragédia, hogy ilyen korán elveszítette őt az NBA és a sporttársadalom. Az ő emléke előtt tisztelegve most átdolgozva újraközlöm ezeket az írásokat, hogy közösen tudjunk rá emlékezni. Az új bejegyzéseket mindig 8:24-kor teszem közzé a blogon. Kronológiai sorrendben haladok, a negyedik részben Phil Jackson és Tex Winters Lakershez igazolásának a körülményeiről olvashattok.
Az előző részben Kobe korai NBA-s éveiről olvashattatok.
1998 nyarán Bryant aláírt egy 6 éves, összesen 71 millió dollárt garantáló hosszabbítást, ami a lockout előtt még 100 millió körüli összeg is lehetett volna. Az Adidas egy 48 millió dolláros szerződést adott neki, az egyéb támogatói megállapodásai pedig évi 5 millió dollárt garantáltak neki. Az egész nyarat európai és ázsiai szponzorációs turnékkal töltötte, szinte semmi ideje nem volt kipihenni az előző szezon fáradalmait. A világ nagy részén sztárként ünnepelték, sokuknál jobban is keresett, de amikor hazatért, otthon továbbra is úgy kezelték, mint egy gyereket. A szüleivel élt, az anyja csinált neki reggelit, és ugyanúgy rászólt, hogy vigye ki a szemetet. Az anyja figyelte a bevételeit is, amiből az egész család élt, bár az új Adidas-szerződésből már nem kapott részesedést az apja. Kobe egyre jobban utálta ezt a helyzetet, amin kicsit javított, hogy egy idő után a család többi része átköltözött a szomszéd házba.
A játék annyira sokat kivett belőle, hogy nem volt ideje barátokat, kapcsolatot találni, ezért ekkor még beletörődött abba, hogy otthon sem kapja meg azt az egyéni teret, amire vágyott. Az emberi kapcsolatok kialakításával továbbra is hadilábon állt, a csapattársaihoz sem került közelebb két év alatt. Úgy gondolta, hogy leütésből bárkit meg tud verni a ligában, de ehhez továbbra is az kellett volna, hogy Shaquille O’Neal távolabb játsszon a gyűrűtől, ami több helyet generált volna neki. Korábban a csapattársai sem próbáltak közelebb kerülni hozzá, de ezen a nyáron Derek Fisher úgy döntött, hogy változtat ezen. Folyamatosan próbált vele kapcsolatba kerülni, beszélgetni vele. Sosem lettek igazán jó barátok, de Fisher közelebb férkőzött hozzá, Bryant ráadásul szimpatizált azzal a munkamorállal, amit tőle látott.
Ennek a kapcsolatnak volt köszönhető, hogy a lockout alatt a fiatal irányító rávette, hogy az edzéseken kívül is játsszon a csapattársaival. Rajtuk kívül O’Neal és Corie Blount vett részt egy rögtönzött összecsapáson, ami új perspektívába helyezte Kobe és Shaq viszonyát: a mérkőzés hevében odáig fajultak a dolgok, hogy O’Neal egy ponton felpofozta Kobe-t. Az egyetlen kapocs Jerry West maradt közöttük, mindketten miatta kerültek a csapathoz, tisztelték őt. Amikor felmerült a vezető távozása, O’Neal nyilvánosan kifakadt, hogy csak miatta játszik ott. West végül megkapta az új, vaskos szerződését, és így megmaradt az esély arra, hogy a két sztár viszonya megjavuljon. Egy másik szerződéshosszabbítás elmaradt, Del Harris edző megállapodása az utolsó évébe lépett. Nem kisebb feladata volt, mint megtalálni Kobe helyét a kezdőben, miközben O’Neal játéka sem szorul háttérbe. Végül Rick Fox sérülése miatt ő lett a kezdő kiscsatár.
West továbbra is hátvédként tekintett rá, aminek többször is hangot adott, Bryant viszont kiscsatárként is jól játszott. 12 meccs után Harris elvesztette az állását, helyére Kurt Rambis került. Hamarosan Eddie Jonesért cserébe Glen Rice érkezett a csapathoz, így Kobe ismét visszakerülhetett a saját posztjára. Jones azon kevesek egyike volt, akinek volt személyes kapcsolata Bryanttel, az ő távozása után még erősebbek lettek az ellentétek közte és a csapat többi tagja között. O’Neal mindenkivel jóban volt, őt az összes csapattársa szerette. Egyes pletykák szerint Shaq arról is győzködte a vezetőséget, hogy szerezzék meg Penny Hardaway játékjogát. Az ellenérték természetsesen Kobe lett volna. Nem sokkal később Bryant 38 pontot szerzett az Orlando – és Hardaway – ellen. A zaklatott szezon hajrájában egyszer azt mondta egy újságírónak, hogy szeretne valamikor Tex Winter kezei alatt játszani. Az újságíró összekötötte őket, ami egy nagyszerű kapcsolat kezdetét jelentette.
A Lakers eközben a 4. helyen jutott be a rájátszásba, ahol a Houston ellen továbbjutottak, de a San Antonio Spurs kisöpörte őket. Egyre többen gondolták azt, hogy a Lakers két sztárja túlértékelt, ráadásul a Spurs ellen O’Neal gyenge büntetőzése is nagyon kiütközött. A csapat vezetősége azon a véleményen volt, hogy csak egy megfelelő edző hiányzik. A szezon során Phil Jackson többször is kritizálta az aranysárga-lilákat, ezért Jerry West utálta azt a gondolatot, hogy őt nevezze ki. Mivel nem volt jobb edző a piacon, ezért félretette az ellenérzéseit. Nemcsak őt hozta a csapathoz, hanem segédedzője, Tex Winter is érkezett. Jackson kinevezését eleinte Bryant és O’Neal sem ellenezte. Az edzőtábor első napján nyilvánvaló lett, hogy Shaq a megkérdőjelezhetetlen első embere a csapatnak, és ezzel együtt a két edző azt is felosztotta, hogy melyikük melyik sztárt fogja pártfogolni. Jackson olyan kapcsolatot akart kiépíteni új centerével, mint amilyenben Jordannel volt korábban a Bulls csapatánál.
O’Neal nagyon motivált volt, hogy még annál is több pontot szerezzen, mint korábban, de ehhez neki és az egész csapatnak is el kellett sajátítani a háromszög-rendszert. Viszonylag hamar megtanulta az alapokat, de ha nem így lett volna, akkor Bryant készen állt volna átvenni az első opció szerepét. Kobe gyakorlatilag az első pillanattól fogva komfortosan mozgott egy olyan rendszerben, aminek a teljes elsajátításához minimum 1, de inkább 2 év kell az átlagnak. A Lakers legtöbb játékosa eleinte szenvedett az új szisztémában. Bryant megkérdezte tőlük, hogy hány Bulls-meccset néztek meg az elmúlt években, és hogyhogy nem tudtak odafigyelni arra a különleges játékra, amit ott láttak. Annak a csapatnak Scottie Pippen volt az egyik alapja, Jackson pedig azt akarta, hogy a Lakers leigazolja őt. A csapatnak nem volt rá elég pénze, így a Portland játékosa lett, és egy másik olyan játékos érkezett, aki ismerte a rendszert: Ron Harper.
Winter gyakran dicsérte Kobe elméleti tudását, ugyanakkor sokat szidta amiatt, hogy megáll nála a labda. Nem aggódott emiatt, mert korábban Jordan is így viszonyult a háromszög-rendszerhez, és nagyon sok munka árán tudta csak rávenni, hogy ne álljon meg mindig nála a labda. Winternek rá kellett jönnie, hogy Bryant esetében nehezebb dolga lesz, mivel ő korábban nem szocializálódott olyan szisztémán, ami a csapatjátékra koncentrál, míg Jordan 3 évig így játszott az egyetemen. A másodedző sokkal nagyobb problémának látta, hogy védekezésben csak a labdát kergeti, és egy labdaszerzés reményében gyakran üresen hagyja a saját emberét. Ezt a korábbi edzői is nehezményezték már, és a veterán csapattársai is azt várták, hogy Jackson ezt azonnal megváltoztatja. Az új edző eleinte semmit sem tett, a saját szemével akarta látni, hogy miként alakulnak a dolgok.
Az előszezon első meccsén eltört Bryant keze. Meccs közben nem érezte annyira súlyosnak a sérülést, ezért végigjátszotta az összecsapást. A törés miatt ki kellett hagynia az új idény első 6 hetét, de a Lakers nélküle is 11-4-es mérleget hozott. Az edzők munkáját talán még könnyebbé is tette, hogy nélküle alakíthatták ki a csapat identitását, és Kobe úgy kezdhette el az idényt, hogy kész tények elé volt állítva. Miután felépült, Jackson fokozatosan építette be, de addig is folyamatosan dolgozott azon, hogy javítson a játékosai közötti viszonyon. Bármennyire is úgy tűnt, hogy nem szíveli a hátvédet, azt nem akarta, hogy elcseréljék. Arra a lehetőségre is nemet mondott, hogy Grant Hill érkezzen helyette, aki tökéletesen illett volna a rendszerbe, ráadásul sokkal önzetlenebb játékos volt.
Jackson két okból nem ment bele a cserébe: Hill 5 évvel idősebb volt, illetve nagyon nagyra tartotta Bryant versenyszellemét is. Kobe eközben neheztelt az edzőjére, mert látszólag O’Neal oldalán állt, és ez tulajdonképpen így is volt, minden jel erre mutatott. Ha Shaq mellette van, akkor az egész öltöző mellette van, és úgy gondolta, hogy a centerre nagyobb szüksége van, mint a hátvédre. Bryant leginkább azt nehezményezte, hogy O’Neal nem dolgozik olyan keményen, mint ő, nincs fizikailag megfelelő formában, és ez nagyon bántotta az igazságérzetét. Kobe valóban sokkal többet dolgozott nála, és ezt többnyire Winter társaságában tette meg, aki mellett rengeteget fejlődött a lábmunkája is.
Winter a tanító szerep mellett védelmezte is őt, a csapatmegbeszélésekre olyan videóelemzéseket készített, amikben kiemelte, hogy Bryant mit csinált jól, illetve a többiek – különösen Shaq – mikor hibáztak. Ezzel szemben Jackson sokszor kritizálta őt a sajtóban, ahogyan a többi játékosát is, egyszer még O’Neal státuszát is megkérdőjelezte a gyenge büntetőzése miatt, ugyanakkor a legnagyobb dicséreteket is többnyire a center kapta. Jackson célja egyértelműen az volt, hogy az edző legyen a Lakers legfontosabb embere, vissza akarta szorítani az egyénieskedést. Ennek egyik mozzanata volt, hogy megtiltotta Bryant számára a részvételt az All-Star gála zsákolóversenyén, ahol címvédőként indulhatott volna. Ez szintén nem tett jót a kapcsolatuknak, de talán igaza lett a trénernek. A csapat 67-15-ös mérleggel fejezte be az 1999/2000-es idényt, és készülhetett a rájátszásra.
A következő részben Kobe első 3 bajnoki címének körülményeiről olvashattok.
A cikk Roland Lazenby Showboat: The Life of Kobe Bryant című könyve alapján készült, ami először 2016-ban jelent meg az Egyesült Államokban. Az írásom először 2019. február 12-én jelent meg az ELTE Online oldalán. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference oldala segített.
Shaquille O’Neal pályafutásáról magas színvonalú adást hallgathattok a Rapcity Keleten-Nyugaton podcast 198. részében.
Képek forrása: Pinterest
