Az NBA egyre jobban abba az irányba halad, hogy mindenki csinál mindent. Mindenki rádobja a triplát, mindenki passzol, mindenki elváltja az embereket védekezésben. A centerek egyre alacsonyabbak, az irányítók egyre magasabbak, a posztok kezdenek elmosódni. Ma már természetes, ha a centerben is sokat játszó Draymond Green, vagy az egyesként használt Luka Doncic tripla-duplát ér el, miközben mindkettőjüket prototipikus dobóhátvéd/bedobó magassággal (6'6–6'7) áldotta meg a sors. Az már csak hab a tortán, hogy hivatalosan is a szlovént listázza magasabbnak az NBA hivatalos oldala. Ha a szerepek és a feladatok közti határ ennyire elmosódik, akkor eltűnhetnek a lepattanózásban domináns játékosok?

Az elmúlt évtized egyik legjelentősebb „találmánya” az NBA-ben a tervezett pihentetés. Az edzők úgy próbálják megőrizni a játékosaik egészségét, hogy egy-egy meccsen akkor is kiültetik őket, ha nincs sérülésük. Sokan elfogadják ezt, ugyanakkor azok is jelentős csoportot tesznek ki, akik mindig a pályán akarnak lenni, és az esetleges pihentetésük olyan konfliktust okozna a csapaton belül, aminek a hatása nagyobb kárt okozna, mint amekkora hasznot hozna a pihentetés. LeBron James határozottan ebbe a csoportba tartozik, s a közelmúltban nyilvánosan is lenyilatkozta, hogy csak akkor nem játszik, ha nem egészséges. Eddig a Lakers összes meccsén pályára lépett, MVP-szintű teljesítményt rak ki a parkettre, miközben többet pihen idén, mint valaha.

Egyik kedvenc hobbim azon élcelődni, hogy Andrew Wiggins szerződése mennyire pocsék. Ha havonta legalább egyszer nem teszek erre egy pikírt megjegyzést, akkor el kell kezdeni aggódni miattam, hogy valami bajom esett. Előszeretettel szidom Wiggins játékát, s néha arról is megfeledkezem, hogy nem ő fogott fegyvert a Minnesota vezetőségére, hogy idő előtt ajánlják be neki az 5 éves maximumot. Ezért őt nem lehet bántani. (Csak a dobáskiválasztása miatt...) A szurkolók reakciója is érthető, a józan paraszti ész azt diktálja, hogy aki sokat keres, annak teljesítenie kell. Andrew Wiggins pedig teljesít, s a hatodik szezonjára eljutott odáig, hogy ezzel ne az ellenfél csapatát segítse győzelmekhez.

Már csak alig két hétig, egészen pontosan február 23-ig cserélhetnek egymással a csapatok, vagyis közeledik a Trade Deadline. A közeli dátum ellenére még nem sok minden történt idén a csereügyleteket illetően, ráadásul a pletykák száma is viszonylag alacsonyan mozog, legalábbis az elmúlt évekhez képest. Ettől függetlenül érdemes azért megvizsgálni, hogy az egyes csapatoknál milyen mozgásokra lehet számítani, illetve azok miként befolyásolhatják azoknak a rövid-, közép- és hosszú távú mozgásterét. 

Már csak alig két hétig, egészen pontosan február 23-ig cserélhetnek egymással a csapatok, vagyis közeledik a Trade Deadline. A közeli dátum ellenére még nem sok minden történt idén a csereügyleteket illetően, ráadásul a pletykák száma is viszonylag alacsonyan mozog, legalábbis az elmúlt évekhez képest. Ettől függetlenül érdemes azért megvizsgálni, hogy az egyes csapatoknál milyen mozgásokra lehet számítani, illetve azok miként befolyásolhatják azoknak a rövid-, közép- és hosszú távú mozgásterét. 

A legtöbb csapat már lejátszotta meccseinek a felét az idei NBA alapszakaszában, úgyhogy érdemes lehet megnézni, hogy kikről is szólt ez a félszezon, kik voltak eddig a legértékesebbek a szezonban. Kétségkívül a Westbrook - Harden párosról esik a legtöbb szó, legutóbb az előbbi teljesítménye már kivesézésre került, úgyhogy most az utóbbi következik. A negyedik rész főszereplői LeBron James és James Harden.

A legtöbb csapat már lejátszotta meccseinek a felét az idei NBA alapszakaszában, úgyhogy érdemes lehet megnézni, hogy kikről is szólt ez a félszezon, kik voltak eddig a legértékesebbek a szezonban. Kétségkívül a Westbrook - Harden párosról esik a legtöbb szó, most már én sem kerülgethetem tovább, hogy legalább az egyikükről szót ejtsek. A harmadik rész főszereplői Russell Westbrook és Isaiah Thomas.

A legtöbb csapat már lejátszotta meccseinek a felét az idei NBA alapszakaszában, úgyhogy érdemes lehet megnézni, hogy kikről is szólt ez a félszezon, kik voltak eddig a legértékesebbek a szezonban. A legtöbb szó a nemzetközi sajtóban Russell Westbrook-ról és James Harden-ről esik, ugyanakkor vannak rajtuk kívül is olyan játékosok, akikről meg kell emlékezni. A második rész két főszereplője Kevin Durant és Kawhi Leonard.

A legtöbb csapat már lejátszotta meccseinek a felét az idei NBA alapszakaszában, úgyhogy érdemes lehet megnézni, hogy kikről is szólt ez a félszezon, kik voltak eddig a legértékesebbek a szezonban. A legtöbb szó a nemzetközi sajtóban Russell Westbrook-ról és James Harden-ről esik, ugyanakkor vannak rajtuk kívül is olyan játékosok, akikről meg kell emlékezni. Az első rész két főszereplője Kyle Lowry és Chris Paul.

A legtöbb játékosra közel sem esik annyi figyelem, mint a sztárokra, de ez nem csak a médiában van így, ugyanez a helyzet figyelhető meg a pályán is. A védők óhatatlanul is szorosabban őrzik, közelebb helyezkednek azokhoz a játékosokhoz, akiktől valószínűsíthető, hogy befejezik csapatuk támadásait, így több teret hagyva az ellenfél más játékosainak. Ezen őrizetlenül hagyott játékosok közül tudnak kiemelkedni azok, akik ilyen helyzetekben megkapva a labdát könyörtelenül értékesíteni tudják helyzeteiket, ezzel is több figyelmet magukra vonva, amely által megkönnyítik csapattársaik dolgát is. Ehhez a teljesítményhez optimális esetben elit védekezés is társul. A következőkben két olyan játékosról lesz szó, akik idén a játék ezen elemében nagyot léptek előre, ezzel is tovább növelve az értéküket.