Kobe Bryant páratlan pályafutásáról bő egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb cikksorozatot. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel közel a teljes életútját összefoglalom, s nemcsak az első felét. Tragédia, hogy ilyen korán elveszítette őt az NBA és a sporttársadalom. Az ő emléke előtt tisztelegve most átdolgozva újraközlöm ezeket az írásokat, hogy közösen tudjunk rá emlékezni. Az új bejegyzéseket mindig 8:24-kor teszem közzé a blogon. Kronológiai sorrendben haladok, a hetedik részben az újabb bajnoki címekig vezető időszakról olvashattok.
Az előző részben arról az időszakról olvashattatok, amikor Kobe első opció lett.
2006-ban a Lakers kisebb meglepetésre bejutott a rájátszásba, ráadásul 3-1-es előnybe kerültek a Phoenix elleni párharcban, de 7 meccs után kiestek. Látszódott, hogy Bryant és Jackson köré lehetne jó csapatot építeni, de a legtöbb játékos nem tudott fellépni Kobe mellé, ha arra lett volna szükség. A legnagyobb pozitívum egyértelműen az volt, hogy ők ketten megtanultak együtt dolgozni. 2006 nyarán további változások is voltak Bryant életében: Tarantino Kill Bill-filmjei hatására elkezdte használni a Black Mamba becenevet, míg a mezszámát 8-asról 24-esre változtatta. A 2006/2007-es szezonban fejlődést vártak a csapattól, de ez nem történt meg, ami hatására elmérgesedett a viszony közte és Jerry Buss között. A rájátszásban ismét a Phoenix ellen estek ki, ezúttal 4-1-es összesítéssel, Bryant pedig egyre többet gondolt arra, hogy cserét kér, ha nem javul a csapat. Kobe 2013-ban, Buss temetésén idézte fel, hogy mit mondott neki a tulajdonos, mivel győzte meg őt a maradásról:
Nem cserélhetlek el. Ilyen módon nem szabad elértéktelenítenem a csapatot.
Neked rosszabb lenne elhagynod ezt a helyet.
2007 nyarán Derek Fisher visszatért a csapathoz, aki sokat segített a pályán kívüli problémák kezelésében. A parketten Bryant játéka tovább alakult a 2007/2008-as szezonban, elkezdett sokkal többet a palánknak háttal játszani, és a mezőnykísérletei száma is csökkent. A fiatal Andrew Bynum is sokat fejlődött, vele egyre jobb játékkapcsolatot alakított ki Kobe. Januárban úgy tűnt, hogy elkezdtek összeállni, de Bynum sérülése után kétségesnek tűnt a szezon hátralévő részének a kimenetele. Február elején egy – akkor még sokat bírált – cserében a Lakers megszerezte Pau Gasol játékjogát, akinek az érkezésével egy új dimenzióba kerültek. Bryant és Gasol az első pillanattól kezdve tökéletes összhangban játszott. A spanyol center érkezése előtt 31–17-re állt a csapat, utána viszont 26–8-as mérleggel fejezték be az alapszakasz. Az idény végén Kobe Bryant megkapta pályafutása egyetlen MVP-trófeáját.
A rájátszásban a Denver (4-0), a Utah (4-2) és a San Antonio (4-1) sem jelentett leküzdhetetlen akadályt, a Lakers visszatért a döntőbe. A Denver elleni második meccs sikerült a legjobban Kobe számára a menetelés alatt, 49 ponttal és 10 gólpasszal fejezte be azt az összecsapást. A döntőben a nagy rivális Boston Celtics volt az ellenfél, és a rájátszás ezen pontján már többen gondolták azt, hogy a Lakers indul jobb esélyekkel a fináléban. Az első meccset 10 ponttal nyerte a Boston, miközben Kobe csak 9/26-ot dobott mezőnyből. A második meccsen már ő és a Lakers is jobban játszott, mégis 2-0-s előnybe került a Boston. A harmadik meccsen 36 pontot szerzett, ami elég volt a győzelemhez, nem úgy, mint a negyedik összecsapáson kiépített 20 pontos előny. Ekkor Bryant ismét gyengén dobott (6/19), a 3-1-es hátrányból pedig csak egy meccset tudtak ledolgozni, majd a hatodik meccsen a Boston 131-92-re nyert, amivel ők lettek a bajnokok.
2008 nyarán az Olimpia jelentett némi vigaszt Kobe-nak, ahol az Egyesült Államok csapata diadalmaskodott. Bryant – ahogyan LeBron James és Dwyane Wade is – még 2006-ban kötelezte el magát a válogatott mellett, s onnantól kezdve rendre részt vett a Team USA edzőtáboraiban. Jerry Colangelo, a válogatott akkori szövetségi igazgatója még a 81 pontos meccs után kereste meg őt, hogy kötelezze el magát 3 évre a válogatotthoz, ráadásul játékszervezői feladatokat szánt neki. Kobe belement, mivel így Mike Krzyzewski irányítása alatt játszhatott, továbbá arra is kíváncsi volt, hogy milyen lehet LeBron James csapattársának lenni. Bryant az első edzéstől kezdve pozitív hatással volt a keretre, Jamest például lenyűgözte az, hogy milyen odaadással tréningezik. Kobe számára nagyon fontos volt a válogatott a korábbi magánéleti problémái miatt, ő is sokat kapott ettől. Ezért sem merült fel, hogy kihagyja később az Olimpiát, hiába kellett volna pihentetnie a törött kisujját.
Bryant olimpiai bajnok lett. Később azt nyilatkozta, hogy ezt a győzelmet többre tartja a bajnoki címeinél. A torna után úgy döntött, hogy nem műtteti meg az ujját, a sérülésével együtt vág bele a következő idénybe. A 2008/2009-es szezon előtt Jerry West és Tex Winter is az aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Bryant túl sok percet játszik, nem pihen eleget. Attól féltek, hogy a nagy hajtás egy sérülésbe fog torkollni. Jackson valamennyit csökkentett a játékidején, amire megvolt a lehetősége, mivel más játékosokra is támaszkodhatott, különösen Bynum felépülése után. Phil Jackson eközben meglebegtette, hogy a következő idény után talán távozik, amivel valószínűleg egy új, több pénzt garantáló szerződést akart kiharcolni. A Lakers 65-17-es mérleggel fejezte be az idényt, magabiztosan várhatták az újabb rájátszást. Az első körben a Utah Jazz volt az ellenfél, a párharc alatt viszont a csapat kapott egy rossz hírt: Tex Winter stroke-ot kapott, az egészségi állapota pedig annyira rossz lett, hogy többé nem tudta ellátni a tanácsadói szerepkörét.
A Utah ellen így is 4-1-es összesítéssel jutottak tovább. Bryant egyetlen gyenge meccse a vereséggel esett egybe (5/24 mezőnyből), a győzelmekhez hatékony játékkal járult hozzá. A Houston ellen csapongó párharcot játszott a Lakers, egy 40 pontos győzelmet egy 15 pontos vereség követett, de 7 meccsen ők jutottak tovább. A Denver ellen 6 meccs is elég volt arra, hogy kiharcolják a döntőbe jutást, ahol kisebb meglepetésre nem a Boston, nem az alapszakaszt megnyerő Cleveland, hanem az Orlando Magic volt az ellenfelük. Az első meccsen Bryant 40 pontot szerzett, a Lakers 25 ponttal nyert. A továbbiakban nem volt ilyen nagy különbség a két csapat között, de az Orlando csak a harmadik összecsapást tudta megnyerni, a Lakers 4-1-es összesítéssel megszerezte a bajnoki címet. Kobe-t választották a döntő legértékesebb játékosának. Ez először történt meg vele, a korábbi bajnoki címeinél mindig Shaquille O’Neal kapta ezt az elismerést, ekkor viszont megmutatta, hogy nélküle is tud nyerni.
Kobe Bryant 2009 januárjában ismét összeszedett egy ujjsérülést, de a nyáron megint úgy döntött, hogy nem műtteti meg a problémás testrészt, így kezdte el a 2009/2010-es szezont. A Lakers környékén – szokás szerint – „zajlott az élet”, Trevor Ariza helyére Ron Artest érkezett, Jerry Buss bejelentette, hogy a háttérbe vonul, Bryant és Jackson a szerződése utolsó évében járt, Pau Gasol pedig hosszabbított. A szezon egy pontján Lamar Odom kiemelte, hogy hiányzik nekik Tex Winter jelenléte, mert ő folyamatosan unszolná Kobe-t, hogy járassa a labdát. Jól jelzi a nehézségeket, hogy Bryant játékpercei – az előző szezonhoz képest – emelkedtek, ráadásul 6 alkalommal is csak az ő meccsnyerő dobása miatt győztek. Egyre többen megkérdőjelezték, hogy lehet-e még bajnoki címet nyerni azzal a rendszerrel, amivel az előző 19 évben 10 alkalommal is lehetett. További problémát jelentett, hogy a frissen megszerzett Artest nem nagyon találta ebben a szisztémában a helyét.
2010. február 1-én Bryant 44 pontot szerzett a Memphis Grizzlies ellen, amivel ő lett a Lakers történetében a legtöbb pontot szerző játékos. Jelképes, hogy az a Jerry West volt korábban az első, aki Bryant egyik pártfogója volt, ekkor a Memphis csapatánál dolgozott, míg játékosként 44-es volt a mezszáma. A szezon során több sérüléssel kellett megküzdenie, de így is 73 meccset játszott. Elkezdtek megjelenni rajta az öregedés jelei, de ez elsősorban nem a kor velejárója volt, hanem inkább annak a terhelésnek a hozadéka, amit az addigi pályafutása alatt kapott. (A rájátszás végére már több NBA-játékperccel rendelkezett, mint Michael Jordan az érdemi, Chicago-ban töltött pályafutása alatt.) Az idény során aláírt egy 3 éves hosszabbítást, amivel gyakorlatilag biztossá vált, hogy a teljes NBA-pályafutását a Lakers játékosaként tölti.
A 2010-es rájátszás első körében a fiatal Oklahoma City Thunder volt a Lakers ellenfele. A második meccsen Kobe 39 pontot dobott, ami után a Lakers 2-0-ra vezetett. A harmadik mérkőzésen – az addig a védekezése miatt sokat kritizált – Kevin Durant fogta őt, aki 10/29-es mezőnymutatóba hajszolta. Ennek hatására a negyedik meccsen csak 10 dobást vállalt, de a Lakers simán kikapott. Felerősödtek azok a hangok, hogy Bryant már túl öreg, főleg a Thunder fiatal tehetségeivel szemben. Az ötödik összecsapás alatt kitartott amellett, hogy kevés (9) dobást vállal, de ez is elég volt egy 24 pontos győzelemhez, majd a hatodik meccsen 32 pontot jegyzett az 1 pontos győzelem mellett. A második körben a Utah Jazz nem jelentett akadályt (4-0), majd a Phoenix Suns ellen 4-2-es összesítéssel jutottak be az újabb döntőbe. Ellenük az ötödik összecsapáson Bryant nagyszerű számokat hozott (30 pont, 11 lepattanó, 9 gólpassz), de elhibázta a meccsnyerő dobást, így Ron Artest visszatett támadó lepattanója kellett a győzelemhez.
A fináléban ismét a Boston Celtics volt az ellenfél, megismétlődött a két évvel azelőtti párosítás. A Lakers megnyerte az első meccset, de utána – Ray Allen 11 triplájának is köszönhetően – egyenlített a Celtics. A harmadik ütközet Derek Fisher 11 pontos negyedik negyedéről szólt, amivel a Lakers visszaszerezte a pályaelőnyét. A következő két meccsen Bryant jó hatékonysággal szerzett 33 és 38 pontot, de mindkét alkalommal a Boston nyert, így ők vezettek 3-2-re. A hatodik meccs első negyedében megsérült a Boston centere, Kendrick Perkins, ami után 89-67-es vereséget szenvedtek. Kobe újabb jó teljesítményt hozott, de Pau Gasol 17 pontos, 13 lepattanós, 9 gólpasszos számsora is kiemelendő. A bajnoki címről döntő hetedik összecsapáson – sok sportkommentátor közhelyével élve – a „mérkőzés küzdő jellege dominált”, egyik csapat sem tudott ellépni.
A küzdést jól mutatja, hogy Bryant 6/24-es mezőnymutatót hozott össze, míg a másik oldalon a Pierce–Allen duó közösen egy 8/29-es dobásmutatót ért el. A negyedik negyed előtt 4 ponttal vezetett a Boston, de ekkor Kobe fogást talált a Celtics fojtogató védekezésén. 8/9 büntetőt értékesített ebben az időszakban, majd egy perccel a vége előtt kiosztott egy gólpasszt Artestnek, akinek a triplája gyakorlatilag eldöntötte a döntőt. A Lakers végül 4 ponttal nyert, megvédte a bajnoki címét, a finálé legértékesebb játékosa pedig ismét Bryant lett. Sokakban egyből felmerült a kérdés: Phil Jackson csapata képes lehet a triplázásra? Amikor ő korábban bajnok lett edzőként, akkor mindig 3 címet nyert egymás után, de ez a mag is túl volt már a nála megszokott három egymást követő döntőn, zsinórban négyszer viszont még nem tudott fináléba jutni Jackson. Adott magának erre egy esélyt, egy évre hosszabbított.
A következő – befejező – részben Bryant pályafutása utolsó éveiről olvashattok.
A cikk Roland Lazenby Showboat: The Life of Kobe Bryant című könyve alapján készült, ami először 2016-ban jelent meg az Egyesült Államokban. Az írásom első fele 2019. március 5-én, míg a második fele március 12-én jelent meg az ELTE Online oldalán A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference oldala segített.
Képek forrás: Pinterest
