Kobe Bryant páratlan pályafutásáról bő egy évvel ezelőtt írtam egy hosszabb cikksorozatot. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel közel a teljes életútját összefoglalom, s nemcsak az első felét. Tragédia, hogy ilyen korán elveszítette őt az NBA és a sporttársadalom. Az ő emléke előtt tisztelegve most átdolgozva újraközlöm ezeket az írásokat, hogy közösen tudjunk rá emlékezni. Az új bejegyzéseket mindig 8:24-kor teszem közzé a blogon. Kronológiai sorrendben haladok, a nyolcadik, befejező részben Bryant pályafutása és – sajnálatos módon – az élete utolsó éveiről olvashattok.

Az előző részben Kobe Bryant 4. és 5. bajnoki címeinek a körülményeiről olvashattatok.

A 2010/2011-es szezon során Phil Jackson egészségügyi problémákkal küzdött, miközben Bryant folyamatosan a térdével bajlódott. Vagy a vállával. Vagy az ujjaival. Így is 82 meccset játszott, viszont „csak” 33,9 percet átlagolt, aminél kevesebbet legutóbb a második idényében játszott. Az általános megítélése is helyreállt, a coloradói eset óta először fordult elő, hogy ő kapja a legtöbb szavazatot az All-Star meccsre. A Lakers 57-25-ös mérleggel fejezte be az idényt, majd a rájátszás első körében az a New Orleans Hornets volt az ellenfelük, akiket az alapszakasz alatt négyszer is legyőztek. Az első meccset rögtön elveszítették, mivel Chris Paul óriásit játszott. A fiatal irányító 33 pontot, 7 lepattanót és 14 gólpasszt jegyzett, ezért a második meccsen Kobe fogta őt. Bryant a védekezésre koncentrált, így csak 10 dobást vállalt, de cserébe Paul is „csak” 20 pontot és 9 gólpasszt jegyzett.

4 meccs után 2-2 volt az állás, ráadásul a negyedik meccsen kiment Kobe bokája. Ezt követően elutasította, hogy röntgent vagy MRI-t végezzenek rajta, pályára lépett a következő összecsapáson is. Nyertek kettőt, így továbbjutottak. A második körben a Dallas Mavericks volt az ellenfél. Az első meccsen 16 pontos előnyből kapott ki a Lakers, a másodikon Ron Artest Metta World Peace agya mondta be az unalmast, a harmadikon szoros vereséget szenvedtek, majd a negyediken 36 ponttal nyert a Mavericks. Söpréssel jutottak tovább, az idény végén bajnokok lettek. Phil Jackson edzői pályafutása egy megalázó különbségű vereséggel befejeződött. Utódja Mike Brown lett, aki korábban 5 évig volt LeBron James és a Cleveland Caveliers edzője, úgyhogy volt már arról tapasztalata, hogy miként kell bánni egy sztárral.

Az új szezon késve kezdődött a lockout miatt, ezért csak 66 meccset játszottak a csapatok, de azt nagyon rövid idő alatt. Az idény előtt a Lakers majdnem megszerezte Chris Paul játékjogát, de a csere nem jött össze. Pau Gasol és Lamar Odom is távozott volna, ha ez megtörténik, és ez a tény főleg az utóbbira volt rossz hatással. Nem akart a csapat tagja maradni, ezért kiharcolta, hogy elcseréljék. A szezon közben Derek Fisher is távozott, minden jel arra mutatott, hogy Bryant körül szétesik a csapat. Kobe ismét sokkal többet játszott, meccsenként 38,5 percet. Brown nemcsak ezzel terhelte őt jobban, hanem – Jackson módszereivel ellentétben – a meccsek utáni napokon is hosszú és fárasztó edzéseket tartott. Végül így is 41-25-ös mérleggel zártak, a rájátszás első körében pedig 7 meccs alatt átverekedték magukat a Denver Nuggets csapatán.

A második körben a két év alatt rengeteget fejlődő Oklahoma jött velük szembe, akik ellen nem volt esélyük. Az első meccset simán, a másodikat szoros végjáték után veszítette el a Lakers, Bryant mindkétszer 20 pontot jegyzett. A harmadik meccsen Bryant 36 pontot szerzett, az utolsó negyedben 14-et, az utolsó másfél percben 8-at. Egy ilyen teljesítmény kellett ahhoz, hogy pályafutása során utoljára győztesen jöjjön le a pályáról a rájátszásban. A negyedik meccsen 38 pontig jutott, de az utolsó 6 percben 2/8-at dobott, a csapattársai nem szereztek pontot, így végül 3 ponttal nyert az Oklahoma. Az ötödik összecsapást már 16 egységgel nyerte az OKC, míg a túloldalon Kobe 18/33-as mezőnymutatóval szerzett 42 pontot. Az Oklahoma később a döntőig jutott, és ekkor még senki sem tudhatta, hogy Kobe Bryant utoljára lépett pályára a rájátszásban.

A 2012/2013-as szezonban 5 meccs után kirúgták Brown edzőt, a helyére Mike D’Antoni érkezett. Az ő kinevezése sok szempontból ideálisnak tűnt, mivel a nyáron megszerzett Steve Nash az ő irányítása alatt játszotta a legjobb idényeit. D’Antoni ellen szólt, hogy a keret többi része nem igazán passzolt hozzá, ráadásul Nash is rengeteget volt sérült. A legnagyobb problémát Pau Gasol és – a szintén nyáron megszerzett – Dwight Howard együttes jelenléte okozta. Az új edző olyan kosárlabdát akart játszatni, amiben csak egy magasember helyezkedik a festékben, és emiatt Gasolnak sokkal messzebbről kellett dobálnia, mint korábban. A liga a következő években egyértelműen ebbe az irányba haladt, de Gasol számára nehézséget okozott, hogy teljesen mást kellett csinálnia, mint korábban. Az idény előtt szupercsapatnak kikiáltott Lakers szezonja kaotikusan alakult, amiből egyetlen kiút mutatkozott: Kobe Bryant.

Sokáig úgy tűnt, hogy a rájátszásba sem jutnak be, ezért Bryant elkezdett még többet játszani, miközben szinte mindent ő csinált. 2013. január 25-én úgy döntött, hogy elkezd irányítani, az ezt követő 3 meccsén 14, 14, illetve 11 gólpasszt osztott ki. A Lakers helyzete így sem javult sokat, ezért még többet játszott. Március 30-tól kezdve volt egy olyan időszaka, amikor 4 meccsből 3 alkalommal is egy percnél kevesebb időt töltött a kispadon. Április 10-én 14/27-es mezőnymutatóval 47 pontot szerzett a Portland ellen, miközben úgy játszott 48 percet ellenük, hogy az előző nap is 41 percet a pályán volt. Két nappal később a Golden State Warriors ellen is úgy tűnt, hogy 48 percet fog játszani. 3 perc 8 másodperccel a vége előtt megpróbált betörni Harrison Barnes mellett, de letapadt a lába. Mint később kiderült, elszakadt az Achillese. Így is odaállt a büntetővonalra, bedobta mindkét kísérletét, amivel egyenlített a Lakers, majd két másodperccel később a saját lábán bicegett le.

Kobe Bryant érdemi pályafutása ezzel a sérüléssel befejeződött. December 8-án visszatért a pályára, de csak 6 alkalommal tudott játszani, mivel térdsérülést szenvedett. A 2014/2015-ös idényben 35 meccset bírt ki. A 2015/2016-os szezonnak úgy vágott neki, hogy még egyszer utoljára el akar érni valami különlegeset, de hamar rájött, hogy hiába szeretné ezt, a teste már nem engedi. 2015. november 30-án a Dear Basketball című verssel jelentette be, hogy az idény végén visszavonul. Ezt követően minden idegenbeli meccsén felköszöntötték őt, elárasztották ajándékokkal, és néha-néha még mutatott egy kicsit a korábbi csillogásából. Utolsó szezonjában 66 meccsen lépett pályára, a búcsúja pedig nagyon emlékezetes lett.