Paul George 9 szezon alatt összesen 89 alkalommal lépett pályára a rájátszásban. Eleinte kiegészítőként, majd első opció lett, míg az utóbbi időkben a másodhegedűs szerepe jutott neki. Nem lehet azt mondani, hogy mindig ugyanazzal próbálkozott, 3 csapatban is próbára tette a szerencséjét, de végül mindig könnyűnek találtatott. A folyamat során megkapta a „Playoff P” becenevet, pontosabban megajándékozta magát ezzel, noha úgy tűnik, hogy nincs túl sok hivatkozási alapja arra, hogy valódi tartalommal bírjon ez a jelző. Vagy mégis? Nézzük meg a számokat!
Paul George 2010-ben érkezett a ligába, és nem mondható, hogy túlságosan könnyű helyzetbe került volna azzal, hogy az Indiana Pacers draftolta őt, mivel a posztján szerepelt a csapat akkori sztárja, Danny Granger is. Kezdetben George emiatt a kispadról jött, de a 2010/2011-es szezon végére bejátszotta magát a Pacers kezdőjébe – kettes poszton. Támadásban még nem kapott túl sok szerepet, ráadásul a Chicago Bulls ellen nem is számítottak esélyesnek a rájátszás első körében, de így utólag mégis könnyű többet belelátni abba a 4–1-es vereségbe, mint amit akkor bele lehetett. George a párharc során mindössze 3/13 tripláját süllyesztette el, és csapatának nem jött jól a 2/7-es, az 1/8-as és a 2/9-es meccse sem, főleg onnan nézve, hogy az első két produkció egy 6 és egy 4 pontos vereség alkalmával jött. Minden utólagos tudás ellenére sem szabad elfelejteni, hogy egy újonctól, aki a szezon nagy részében kezdő sem volt, ráadásul a liga egyik, ha nem a legjobb védelmével találta magát szembe, nem feltétlenül várható ennél jobb teljesítmény.
Második évében már közel 30 percet játszott, a rájátszásban pedig 33,7 percet átlagolt, úgyhogy nem meglepő módon eredményesebb is lett. A támadások továbbra is főleg Grangeren folytak keresztül, érkezett David West is, de George sem maradt ki a jóból. Az Orlando Magic ellen továbbjutást ünnepelhetett a rájátszásban, bár támadásban döcögött nála a szekér, de a védekezésével pótolta ezen hiányosságait. A 2/17 bedobott tripla itt sem nézett ki jól. Ezt követően jött vele szembe először LeBron James, a Pacers pedig 6 meccsen kiesett a Heat ellen. George ebben a párharcban 10 pontot átlagolt, az 50,4%-os True Shooting mutatójánál is el lehetett volna képzelni fényesebbet, de egy 21 éves játékostól rendben volt ez a teljesítmény, és a két év alatt arról is meggyőzte csapatát, hogy érdemes lenne nagyobb szerepet adni neki.
A 2012/2013-as szezon vízválasztó volt George karrierje szempontjából. Élt a nagyobb lehetőséggel, és ha csak a pontszerzést és a hatékonyságot nézzük, akkor a rájátszásban mindkét területen javulni tudott az alapszakaszban nyújtott teljesítményéhez képest. Mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, mert ezt várjuk a sztároktól, de ő még csak ekkor lépett rá a sztárrá válás útjára. És ha a következő szezonokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a 2013/2014-es szezonban is megtette ezt az ugrást, sőt, a sérülése után a 2015/2016-os szezonban is. 2016 nyara ismételten vízválasztó volt nála, mert innentől egy olyan periódus következett, amiben 3 éven át rendre tudott emelni a pontátlagán az alapszakaszhoz képest, de a hatékonysága már meg-megsínylette ezt. Ebben az is benne volt, hogy az alapszakaszban hozott hatékonysága egészen szép magasságokig elért, és az is igaz, hogy a rájátszásban sem zuhant vissza óriási mélységekbe. George 6 egymást követő szezonjában tudott mindig több pontot átlagolni a rájátszásban, mint az alapszakaszban, és ebből a 6 szezonból csak 2 alkalommal esett vissza a hatékonysága. Mindezt úgy, hogy közben felépült egy horrorisztikus sérülésből. Erre a 6 szezonra nyugodt szívvel rá lehet mondani, hogy Playoff P jött, látott és győzött, vagy legalábbis létezett. Csakhogy nem ilyen egyszerű ez a történet, úgyhogy folytassuk is inkább a szezononkénti visszatekintést.
Egy bekezdéssel ezelőtt ott tartottam, hogy a 2012/2013-as szezon vízválasztó volt George szempontjából, és ugyanez igaz az Indiana Pacers esetében is. Keleten bejöttek a 3. helyre, ami azt jelentette, hogy az Atlanta Hawks ellen kezdhettek a rájátszásban. A továbbjutás 6 meccsen lett meg, George pedig a 6. meccses 2/10-et leszámítva rendben volt támadásban is. Először csillogtatta meg ebben a párharcban a nagyok azon erényét, hogy olyankor is képes sok pontot szerezni, ha nem megy neki a dobás, a párharc nyitányán a 3/13-as mezőnymutatóját tudta kompenzálni 17/18 büntetővel. A Knicks ellen szintén 6 meccsen mentek tovább, ellenük viszont már 3 alkalommal is gyengén dobott (5/14, 4/17, 6/19), de a sorozatot egy 9/15-ös meccsel zárta le.
LeBron James és a Miami Heat a legszebb napjait élte, 66 meccset nyertek az alapszakaszban, összehoztak egy 27 győzelemből álló sorozatot. A rájátszás első két körében összesen 1 meccset veszítettek, egyértelmű esélyesnek számítottak. A box score annyit mutat, hogy az első meccsen a Heat hosszabbításban nyert 1 ponttal, meg azt, hogy George 7/16 dobását süllyesztette el. Azt már nem mutatja, hogy a rendes játékidő vége előtt 0,7 másodperccel bevágott egy méretes triplát, ahogyan azt sem, hogy a hosszabbítás legvégén 3/3 jó büntetővel előnybe juttatta a Pacerst. Erről a meccsről már csak arra emlékeznek sokan, hogy Frank Vogel lecserélte Roy Hibbertet az utolsó védekezésnél, LeBron James pedig megnyerte egy ziccerrel a találkozót. Na jó, pörgessük meg kicsit. George következőleg hozott egy jó meccset, nyert a Pacers. Utána jött két pocsék dobóforma tőle, de maradt az egál, 2–2. Az 5. és a 6. meccsen megint jól dobott, de továbbra sem dőlt el a továbbjutó. És ekkor jött a 7. meccs, ahol egy 2/9-es mutatóval borzolta a kedélyeket, a Pacers pedig 23 ponttal kikapott.
A következő rájátszás nagyon hasonlóan alakult. Ezúttal az első körben jött a Hawks, akik 7 meccsig húzták. George az első meccsen 6/18-at dobott, de eljutott 24 pontig, a harmadik összecsapáson viszont a 3/11-es mutató csak 12 pontra volt jó. Nagyjából azért rendben volt, 2–3 után az utolsó két meccsen 54 pontot dobott, és még az is belefért neki, hogy ezeke az összecsapásokon csak 2/14 volt triplából. A második körben a Washington Wizards megfogta őt. A 4. meccsen 39 pontot szerzett 12/20-as mutatóval, de a maradélk 5 összecsapáson 24/71-et hajított. Jöhetett a Heat elleni újabb visszavágó, és ezúttal az első meccsen valóban sikerült győzelemre vezetnie a csapatát, 24 ponttal és 7 gólpasszal járult hozzá a 11 pontos sikerhez. Ezután viszont két gyenge meccs jött tőle, mindkétszer kikaptak, és hiába átlagolt 29,7 pontot 61,7-es TS% mellett az utolsó 3 meccsén, 4–2-vel kiestek.
2016-ban nem rajta múlt, hogy 7 meccsen kizúgtak a Toronto Raptors ellen. A 4 vesztes meccs közül csak egyszer dobott kimondottan rosszul, és ez a 6/19 is egy 16 ponttal elveszített összecsapáson jött össze. 2017 már egy egészen más tészta. A 4–0 ellenére nagyon megnehezítették a Cleveland Cavaliers és LeBron James dolgát, sorozatban 1, 6, 5 és 4 ponttal kaptak ki. Az első meccsen dobásuk volt a győzelemért, amit végül C. J. Miles eresztett el, de kimaradt. George hatékonyan jutott 29 pontig, ahogyan a következő alkalommal is így szerezte a 32 pontját. A 3. meccsre kicsit elfáradt, 10/28-cal hozta a 36 pontját, a negyediken pedig 5/21-gyel jött össze 15 egység. Mondhatni nem a legjobbkor jött tőle rosszabb dobóforma, mentségére szóljon viszont, hogy ebben a Pacersben nem sok tűzerő lakozott rajta kívül.
És akkor elérkeztünk a nagy pillanathoz: a 2018-as rájátszás előestéjén Paul George néhány újságíró előtt úgy hivatkozik magára, hogy Playoff P. Nevét arra alapozza, hogy a rájátszásban rendszeresen feljebb tud kapcsolni, sokkal jobb teljesítményt tud nyújtani, mint az alapszakaszban. Ha egyben nézzük a számokat, akkor ez tulajdonképpen megállta a helyét ezen a ponton. Azt hiszem, hogy kellő mennyiségű negatív teljesítményt emeltem ki tőle ahhoz, hogy megállapítsuk: Playoff P létezik ugyan, de nagyon kiegyensúlyozatlan. Közvetlenül a kijelentése után gondolhattuk még, hogy majd meglátjuk, elvégre most kezdődik egy újabb rájátszás, ha a szavait tettekkel tudja alátámasztani, akkor lehet ő olyan Playoff P, akire minden csapatnak szüksége van. Vagy legalábbis a Thundernek, akik a szezon előtt megszerezték őt, hogy Russell Westbrook mellett ismét legyen még egy sztárjuk.
Az előző évben 4–1 arányban esett ki az OKC a Houston Rockets ellen, és 3 szoros találkozót is játszottak velük. Úgy tűnt, hogy csak valaki olyan hiányzik, aki el tudja tűntetni azokat a nünszokat, amikkel alulmaradtak. Ezúttal a Utah Jazz jött velük szembe. Az első meccsen George azt mutatta, hogy nem beszélt mellé, ő bizony komolyan gondolta mindazt, amit mondott, 20 dobásból jutott 36 pontig, bevert 8/11 triplát és győzelemre vezette a csapatát. Hideg zuhanyként érkezett a 6/21-es teljesítménye, a Jazz egyenlített. A következő 3 összecsapáson nagyon rendben volt, 29,7 pontot átlagolt 59,1-es TS% mellett, de a Thunder csak egyet tudott behúzni ezek közül. Amikor először léptek pályára a kiesés elkerüléséért, még 34 pontot szórt. Amikor másodszor, megállt 5 egységnél és 5 pontos vereséget szenvedtek. 2/16-os mezőnymutatója a botrányos kategóriába tartozik.
A 2018/2019-es idénynek újult energiákkal vágott neki George, az alapszakaszban MVP-közeli teljesítményt nyújtott, a 3. helyen végzett a legértékesebb játékosnak járó díj szavazásán. A rájátszás ismét más kávéháznak bizonyult: hiába átlagolt itt is 28,6 pontot 58,3-es TS% mellett, mégis bűnbak lett, bár inkább azért, amit a kiesés után mondott. Ironikus módon a Thunder azt az egy meccset tudta behúzni, ahol nagyon pocsékul dobott (3/16), és ezúttal a Portland Trail Blazers búcsúztatta George aktuális csapatát, 4–1-es összesítéssel. Az utolsó két meccsen ebben a párharcban nem lehetett rá panasz: előbb 32 pontot dobott, és vele csak -2-ben volt a 13 ponttal kikapó Thunder, utóbb pedig 14/20 dobással jutott 36-ig. A párharcból mégis egy dologra emlékszünk: az 5. meccsen George védekezett Damian Lillard ellen annál a dobásnál, ami lezárta a szériát. Szerinte az egy rossz dobás volt. Mindenki más szerint kosár.
És itt elérkeztünk 2019 nyarához.
Megszólal Paul George telefonja. Felveszi, de nem érti, hogy miért egy géphang válaszol. George össze van zavarodva. Valaki együtt akar vele játszani, ráadásul Los Angelesben, ahol elmondása szerint mindig is játszani akart. A hang felvázolja neki, hogy együtt legyőzhetik LeBron Jamest és bajnokok lehetnek. Ördögi, de nagyon furcsa nevetés. George elgondolkodik. Valahol hallotta már ezt a hangot, és különben is, a robotok nem nevetnek. Mit is mondott az elején a hang, ki is ő?
Én valahogy így képzelem el, hogy mi volt az előzménye annak, hogy George a Los Angeles Clippers játékosa lett. Kawhi Leonard pályafutása során először választhatta meg, hogy kivel és hol akar játszani. Választása Paul Georgera esett. A Los Angeles Clipperst könnyű volt bajnokesélyesnek kikiáltani. Az alapszakasz lecsorgott, George próbálta megtalálni a helyét az új környezetben, és alig 13 hónappal azt követően, hogy a Clippers játékosa lett, meg is mutathatta magát a rájátszásban. Elsőre korrekt teljesítményt nyújtott, 10/22-vel dobott 27 pontot és nyertek is. Ezt a meccset viszont pályafutása legnagyobb rájátszásbeli leolvadása követte, 3 meccsen át 11,3 pontot átlagolt 33,1-es TS% mellett. Ebbe a 3 meccsbe 4/25 tripla fért bele. 2–2 után egy 35 pontos estével igyekezett kikecmeregni a pocsék formájából, de a Dallas elleni 6. meccsen ismét csak 6/19-et dobott, szemben az előző 12/18-cal.
A Clippers a vártnál nehezebben jutott tovább az első körből, a Mavericksnek sem volt szerencséje (gondoljunk csak Porzingisre), de mégis favoritok voltak a Nuggets ellen. 4 meccsig minden rendben ment, sőt, George esetében odáig is elmennék, hogy nála ez a szám 6 is lehet. 23,7 pont 62,8-es TS% mellett szerintem nagyon jó egy deklaráltan második opciótól. Még akár azt is megkockáztatnám, hogy ez a 6 meccs volt pályafutása legkiegyensúlyozottabb egymást követő 6 meccse a rájátszásban. A 7. meccsen 4/16-ot dobott, közte 2/11 triplával. Mindössze 10 pontig jutott. Mégsem tudom ezért a teljesítményéért annyira hibáztatni, mint a korábbiakért, a furcsa nyilatkozatai ellenére sem. Tavaly nyáron ugyanis úgy döntött, hogy beáll Kawhi Leonard mögé a sorba és 2. opció lesz. Leonard a 7. meccsen 6/22-vel jutott 14 pontig és egy dekával sem volt jobb, mint George. Könnyű őt beállítani bűnbaknak, de George csak bűnrészes volt.
Nehéz lenne azt állítani, hogy Playoff P egyáltalán nem létezik, de az ő legendájához az is hozzátartozik, hogy valahogy mindig a pofonözön rossz oldalán áll. (Ennél jobb PC hasonlat most nem jutott az eszembe...) George továbbra is egy kiváló játékos, de megvannak a korlátai. Szerintem továbbra is lehet belőle egy bajnoki címre törő csapat meghatározó játékosa, viszont hiba lenne, ha bárki is úgy építene vele csapatot, hogy ezeket a korlátokat nem veszi figyelembe. Jobb napjain szinte lehetetlen levédekezni, bármikor képes lehet bevágni 6-8 triplát, viszont nagyon úgy tűnik, hogy az túl nagy elvárás vele szemben, hogy egy teljes rájátszáson keresztül kiegyensúlyozott teljesítményt hozzon. Eddig legalábbis egyszer sem ment ez neki.
Kép forrása: Clutchpoints
Adatok forrásai: basketball-reference
