Mostanában több híradás is szólt arról, hogy a korona-ügy miatt megromlott Rudy Gobert és Donovan Mitchell kapcsolata. Néhányan már azt vizionálják, hogy elkerülhetetlen lesz, hogy a Jazz megbontsa ezt a duót. Nem emiatt, de ez a lépés szerintem is szükséges lenne. Beleástam magam, hogy milyen hatással vannak külön-külön, valamint együtt a Jazz játékára, illetve miként teljesítenek annak függvényében, hogy a másik pályán van-e.
Donovan Mitchell és Rudy Gobert látszólag két olyan kosaras, akik az erősségeikkel kiegészítik egymást: ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, Gobert felel a védekezésért, Mitchell a támadásért. Mitchell 2017-ben úgy érkezett meg az NBA-be, hogy Rudy Gobert már a liga egyik legjobb védőjének számított. A francia center a 2016/2017-es idény végén bekerült az All-NBA második ötösébe, valamint második helyen végzett az Év Védőjátékosa díj szavazásán. A szezon után Gordon Hayward távozott a Utah Jazz csapatától, emiatt pedig arra lehetett számítani, hogy Gobert nagyobb szerepet kaphat támadásban, illetve a frissen draftolt Donovan Mitchell is megkaphatja a labdát. A kapott lehetőséggel olyannyira élt Mitchell, mint nagyon kevés újonc. Azonnal 20 pontos játékos és első opció lett belőle. (Az azonnal ebben az esetben enyhe túlzás, mert nem az első meccsétől kezdve, de az összkép és a felfelé ívelő tendenciák bizakodásra adtak okot.)
Az első közös szezon statisztikáit fenntartásokkal kell kezelni, mivel Mitchell mégiscsak egy újonc volt, de ettől függetlenül a Utah Jazz kiemelkedően jó, 11,8-es NET ratinggel rendelkezett olyankor, amikor mindketten pályán voltak. Minden más esetben nagyjából egy szintet képviseltek a mindenkori ellenféllel. Érdekesség, hogy olyankor játszottak nagyobb tempóban, amikor csak Gobert volt pályán, de ez annak is köszönhető, hogy ilyenkor Rubionak nem kellett osztoznia a labdán hátvédtársával. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Gobert mindössze 56 meccsen léphetett pályára, ez pedig limitálta a közös perceket, illetve megdobta azt az időt, amikor Mitchell a francia nélkül játszott.
A 2018/2019-es szezon során egyikük sem hiányzott sok meccsről, így pedig megmutathatták, hogy nem csak egyszeri eset volt, hogy jó csapatot lehetett köréjük építeni. A 9,1-es NET rating továbbra is extrának számított, viszont az aggasztó lehetett, hogy a csapat olyankor nem működött, amikor csak az egyikük volt fent. Érdekes anomália, hogy akkor viszont jók voltak, amikor mindketten ültek, ilyenkor 3,9-es NET ratinget és 58,5-es TS%-t jegyezhettünk fel náluk. A Jazz vezetőségének is egyértelmű lehetett, hogy valamit kell azzal kezdeni, hogy a két sztárjuk köré külön-külön is olyan játékosokat kell felpakolni a pályára, akikkel kiegészülve mindig kiegyensúlyozottan működik a Jazz játéka.
A 2019/2020-as szezon előtt Rubio helyére érkezett Mike Conley, illetve leigazolták Bojan Bogdanovicot is. A motiváció nyilvánvaló volt: Mitchell mellé olyan játékosokat akartak, akik stabilan szállítani tudnak 15-20 pontot meccsenként, továbbá maguknak is meg tudják csinálni a helyzeteket. Papíron ez nagyon jól nézett ki, de a Jazz sokkal nehezebben állt össze (ha egyáltalán összeállt már), mint azt várni lehetett. Olyankor továbbra is jól működött a csapat, amikor mindketten pályán voltak, viszont ebben a szezonban már jobban működött a Jazz olyankor, amikor csak Gobert Mitchell nélkül játszott. (Egy 1607 perces mintát összevetni egy 536 percessel nem a legszerencsésebb, de most ebből kell főzni.) A legfurcsább viszont az, hogy külön-külön mindkét játékossal magas tempót diktált a Jazz, de amikor együtt voltak fent, „csak” 99,66-os pace mellett kosaraztak. Ebben Mike Conley is szerepet játszott, de már tavaly is megfigyelhető volt ez a jelenség.
Az eddigi 3 szezonja alapján nem tűnik egyértelműnek, hogy Gobert egyértelmű hatással lenne Mitchell teljesítményére. Az első idényében sokkal hatékonyabb pontszerző volt olyankor, amikora francia nem játszott, a másodikban ez megfordult, míg idén centire ugyanolyan TS%-e van mindkét esetben. Pontszerzésben is működik ez az oda-visszaság, de jelentős különbséget először a 2019/2020-as szezonban lehet felfedezni, ekkor ugyanis 3,2 ponttal is többet átlagol nélküle. Idén már a lepattanózásán is meglátszódik valamennyire a center hiánya, viszont az is érdekes, hogy már második szezonjában átlagol több gólpasszt olyankor, amikor Gobert nincs fent. Ebbe viszont nem gondolnék bele túl sokat, a második sor irányításában nagyobb szerepet kell vállalnia, mint a kezdőknél.
Gobert helyzete érdekesebbnek tűnik, mivel ő eddig mindhárom évben eredményesebb és hatékonyabb volt olyankor, amikor Mitchell a kispadon ült. A legnagyobb különbség a mostani szezonban figyelhető meg, és ami igazán különleges, hogy lepattanózásban és dobásblokkolásban is jelentősen jobb nélküle. Ha azokat a számokat nézzük, amiket Mitchell nélkül hoz, Gobert jobb játékosnak tűnik. Megkérdőjelezhető, hogy ezt a teljesítményt tudná-e hozni tartósan is, ha tényleg 36 perceket játszhatna a dobóhátvéd nélkül, és lehet, hogy ezt nem is fogjuk megtudni, de azért érdemes ezt megjegyezni. Idén már mindketten jobb egyéni számokat hoznak a másik nélkül, de nekem úgy tűnik, hogy a közös percek alatt Gobert ad fel többet a játékából, és ő lehet majd az, aki elgondolkodhat arról, hogy megéri-e ezt tenni egy olyan csapatban, amiben Mitchell az első opció.
A Gobert–Mitchell duó megbontása mostanában azért merült fel, mert nagyon nagy valószínűséggel az egyik megfertőzte a másikat a koronavírussal. (Az általános vélekedés alapján Gobert volt a hunyó, szerintem viszont utólag már teljesen mindegy.) A Jazznek viszont nem csak emiatt kell azon gondolkodnia, hogy elcserélje egyiküket, vagy akár mindkettejüket, hanem azért is, mert 2021 nyarán mindkét játékosnak új szerződést kell adni. Az elmúlt évek tendenciái alapján szinte teljesen biztosra vehető, hogy Mitchell a maximumot fogja kapni, és az sem lenne meglepő, ha Gobert is megközelítené/elérné a neki adható plafont. (Bár az utóbbi esetében izgalmas kérdés lehet az is. hogy hány éves szerződést kaphat 2021-ben egy 29 éves center.) Én azt vallom, hogy maximum szerződést csak olyan játékosnak kellene adni, akiről elhiszem, hogy lehet egy bajnokcsapat legjobbja, a liga viszont nem így működik.
Rudy Gobert lehet-e egy leendő bajnok legfontosabb/legértékesebb játékosa? Az elmúlt évek alapján nem, ezt a szeepet rendszerint olyanok töltik be, akik le tudják ütni a labdát, és különben is, centerre nem építenék csapatot. Ha megengedőbb vagyok, és azt mondom, hogy olyan is kapjon maximumot, akiről elhiszem, hogy egy bajnoki címet nyerő csapat második legfontosabb játékosa lehet, akkor már más a helyzet, mert Gobert van annyira jó védő, hogy ez elképzelhető legyen. Támadásban viszont a legjobb esetben is harmadik opciónak gondolnám, de ha ő maximumot kap, valamint a csapat első embere is, akkor hogyan lesz pénz egy megbízható második opcióra és a megfelelő kiegészítőkre is?
Ha elfogadjuk, hogy Gobert lehet második legfontosabb ember és harmadik opció támadásban, akkor még mindig el kell dönteni, hogy Mitchell lehet-e egy jövőbeli bajnokcsapat első opciója támadásban. Mivel még csak 23 éves, ezért róla még nem mondanék ítéletet, de vannak kétségeim ezt illetően. Aggaszt a magassága, vagyis annak a hiánya, 185 centivel még irányítónak sem számítana magasnak, nemhogy olyan játékosnak, aki nem elsődleges játékszervező. Az is aggaszt, hogy túlságosan az atletikus képességeire épít, nem elég sokoldalú támadójátékos. Ebben mondjuk még fejlődhet, változhat, de erre oda kell figyelni. (A dobáskiválasztását nem hoznám fel, mert idővel ebben is fejlődhet még.)
Noha nem akarom beskatulyázni idejekorán, de nekem az az érzésem, hogy Mitchell inkább egy nagyon jó második ember lehetne csak egy bajnoknál. Ha a Jazz mindkét játékosát megtartja, akkor a pénzügyi rugalmasságuknak búcsút inthetnek pár évig, miközben lehet, hogy csak a második és harmadik emberük lesz meg ahhoz, hogy egy bajnokcsapatot összerakjanak. 2021 után még néhány évig reménykedhetnek abban, hogy Mitchell mégis megugorja azt a szintet, ami vagy benne van, vagy nincs, de közben Gobert sem lesz fiatalabb, 2021 nyarán már 29 éves lesz, és az elmúlt évek tendenciái alapján nem lenne meglepő, ha onnantól kezdve már csak 2-3 minőségi szezonja lenne hátra. Kevés center öregszik szépen mostanában, és ők sem úgy, hogy jó szívvel fizetne nekik bárki is nagyobb pénzt.
A Jazznek lépnie kell, mégpedig minél előbb, mert az sem biztos, hogy Gobert egyáltalán maradni fog 2021-ben, mivel a korlátozások nélkül igazolhat bárhova. Az „azonnali” csere ellen szól, hogy papíron még mindig nagyon jól néz ki a keretük, és ha folytatják a szezont, akkor még arra is lesz alkalmuk, hogy megnézzék, mire képesek így a rájátszásban. Ha valóban megromlott a viszony a két játékos között, és rákényszerülnek arra, hogy elcseréljék az egyiküket, akkor a centert lehet, hogy csak a valódi értékén alul tudják elboltolni a szerződése miatt. Ennek ellenére az a valószínűbb, hogy Mitchellt tartanák meg, mert úgy gondolkodhatnak, hogy ő a fiatalabb, biztosabban le tudják kötni 2021-ben, valamint benne megvan még a potenciál arra, hogy egy bajnokcsapat legjobbja legyen. De mindez már csak spekuláció.
Kép forrása: Salt Lake City Tribune
Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference
