William Hanna és Joseph Barbera kettőse számos klasszikus rajzfilmet alkotott. A duót az 1940-ben Oscar-díjra is jelölt animációs rövidfilm, a Puss Gets the Boot tette ismertté, ami egy macska és egy egér történetét dolgozta fel. Noha az Oscart végül nem kapták meg, de a két karakter alapján létrehozták a Tom és Jerry animációs sorozatot. A széria elképesztően sikeres volt, ahogyan az alkotópáros is, akik a következő évtizedekben olyan sorozatokat csináltak, mint a Foxi Maxi, a Maci Laci, a Scooby-Doo, a Flúgos futam, A Jetson család vagy a Hupikék törpikék. (Utóbbit belga koprodukcióban.) Magyarországon talán a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki vált a lenépszerűbb, köszönhetően Romhányi József parádés szövegkönyvének. Azért az Egyesült Államokban sem ment rosszul a sorozat, és a Newarkban felnövő Edrice Femi Adebayo is nagy rajongója lett. Becenevét is a sorozat egyik szereplője, Benőke (Bamm-Bamm Rubble) után kapta, akihez hasonlóan ő is mindig mindent tönkretett. 20 évvel később a kosárpályán ennek a szöges ellentéte, ő az, aki sok mindent összefog.

A messziről indított felvezetés, nomeg az indexkép alapján már egyértelmű lehet, hogy ennek a cikknek a főszereplője Bam Adebayo lesz, akiről jelenleg nem kevesebbet gondolok, minthogy ő a jelenlegi ligában a legjobb center. Mielőtt megírnátok a beutalómat a sárga falas házba, szeretném röviden kifejteni, hogy miért gondolom ezt. Az NBA egyre jobban abba az irányba megy, hogy nem lehet azzal bajnoki címet nyerni, ha egy csapat legjobb, legfontosabb játékosa egy center. Legutóbb 2005-ben fordult elő, hogy a döntő MVP-je egy center lett, ráadásul az a Tim Duncan, akinek az esetében örökérvényű vita, hogy ő erőcsatár vagy center volt inkább. (Bár Pop egyszer elég egyértelmű választ adott erre, amikor egy meccs előtt megkérdezték tőle, hogy ki fog centerben kezdeni.) Ha Duncant nem számoljuk, akkor a 2002-es Shaq az utolsó, aki centerként egy döntő legértékesebb játékosa lett. Azóta Dirk Nowitzki volt az egyetlen olyan Finals MVP, aki a klasszikus értelembe véve nem tudott labdát vezetni. Ők mind az NBA történetének a legjobb játékosai közé tartoznak, korszakos tehetségek voltak.

A közelmúltban egy cikket már szenteltem annak, hogy milyen ismérvei vannak egy „modern centernek”, és ekkor arra a következtetésre jutottam, hogy a triplázás, passzolás, és blokkolás közül legalább kettő, de lehetőleg inkább mindhárom készséggel rendelkezik az illető. (Ha nem, akkor kiemelkedően jó védőnek kell lennie, mint például Rudy Gobert.) Adebayo unikális, ugyanis jelenleg ő az egyetlen olyan center a ligában, aki 3 gólpassz és 1 blokk fölött átlagol, ugyanakkor kevesebb mint 1 triplát dob rá meccsenként. Félreértés ne essék, nem azért tartom őt a „legjobb” centernek a ligában, mert egy ilyen komplex szűrés alapján egyedi, amit csinál. Azért tartom a legjobbnak, mert ő testesíti meg nálam a leginkább, hogy mi egy középjátékos feladata. Amikor a liga legjobb centereiről esik szó, akkor nagyon gyakran Joel Embiid és Nikola Jokic neve merül fel, mint a két legjobb, noha nagyon különböző játékosok. Adebayot azért veszem eléjük, mert őt sokkal inkább arra használják a mai NBA-ben, amire egy centert érdemes alkalmazni szerintem: mindenből kiveheti a részét, de ne ő legyen a támadójáték alappillére. Másképp fogalmazva: nem építenék csapatot centerre.

Adebayo támadójátéka egyáltalán nem elhanyagolható, elvégre 16,2 pontot átlagol 60,6-es TS% mellett, de ez nagyon nem az a volumen, amit az Embiid-félék képviselnek. Ha a mennyiséget és a hatékonyságot nézzük, akkor azt látjuk, hogy Rudy Gobert 15,1 pontot hoz 70-es TS% társaságában, ráadásul védekezésben is nagyobb hatást gyakorol (lásd lejjebb). Hasonló pontmennyiség, kategóriákkal jobb hatékonyság. Támadásban ugyanakkor sokoldalúbb, mint Gobert, mivel Adebayo 5,1 gólpasszt átlagol, de ennél meg Jokic hoz sokkal többet, 6,9-et. A szerb ráadásul 20,2 pontot átlagol hasonló (60,4-es TS%) hatékonyság mellett, miközben ő triplát is dob és a büntetőzése is jobb. De neki 26,7-es a USG%-a, és mint mondtam, nem építenék centerre csapatot, ha az a célom, hogy bajnokságot nyerjek, hiába gondolom úgy, hogy például Embiid – a játékszervezést leszámítva – mindent jobban tud, mint Adebayo. Ennek egyszerű okai vannak: úgy gondolom, hogy a mai NBA-ben könnyebb lebontani a magasemeberk támadójátékát, mint a periméteren játszókét, illetve az elmúlt évek tendenciái is ezt mutatják.

Ha egy csapat el tudja venni Embiid pontjait, akkor a Sixers megszívta. Ha valaki elveszi Jokic pontjait, passzait, akkor a Nuggets még jobban megszívta, mert a szerb védekezése közel sem ugyanaz a kategória, mint Embiidé. A Philadelphia és a Denver ellenfelei is arra fognak törekedni, hogy ez megtörténjen és/vagy körülöttük mindenki más játékát lebontsák. Ez nem meglepő, mivel mindketten első opciók a csapatukban, és egyikük mellett sincs olyan játékos, aki a helyükre tud lépni. Adebayo más helyzetben van. A Heatnél nincs valódi első opció, de az azért egyértelmű, hogy a rájátszásban Butler lesz az, valamint Dragic is nagy terheket fog kapni, miközben Nunn sem írható le teljesen. Adebayo valahol ebben a mixben kap majd helyet, de az ő esetében valahogy nem érzem azt sem problémásnak, ha támadásban csak annyi lesz a szerepe, hogy zárásokat adjon és menjen a lepattanókért. A Heat nem köré épül, hanem Spoelstra rendszere köré. A Sixers és a Nuggets a két sztárcenter köré épül. Itt szögezném le, hogy a Heatről nem gondolom, hogy bajnokesélyes, viszont azt igen, hogy Adebayo játéka, repertoárja jobban illeszkedik egy bajnoki címre törő csapat játékához.

Joggal kérdezhetitek, hogy mi a helyzet a többi centerrel. Hol van Anthony Davis? Mi a helyzet Karl-Anthony Towns esetében? Towns helyzete azért nagyon érdekes, mert az ő szerepét hasonlóan is lehet látni, mint amilyenben Dirk Nowitzki volt Dallasban. (Jó keze van, tud triplázni.) A Mavericks ugyanakkor nemcsak azért lett bajnok, mert Nowitzki annyira fantasztikusan teljesített, hanem azért is, mert csapatszinten mindenkinek megvolt a helye. A kirakósban ő volt messze a legnagyobb darab, de az illesztések is a helyükön voltak. Embiid és Jokic esetében sem érzem ezt, míg KAT esetében eddig azt láttuk, hogy csak akkor tud rájátszásba jutni, ha nem ő a csapat alfája, hanem Jimmy Butler. Képviselheti ő is a Dirk-vonalat, de Nowitzki korszakos tehetség volt, ahogyan előtte Duncan és O'Neal is, úgyhogy sokat kell még bizonyítania. Ami még fontosabb: amit Nowitzki csinált, az akkor újszerű volt, Towns viszont olyan ligában játszik, ahol már nem annyira meglepő, ha egy 7 láb magas játékos tud dobni.

Anthony Davis korábban szintén hasonló helyzetben volt, mint most Towns, ugyanakkor idén szerintem a helyére került a Lakersben. Az ő esetében az a problémám, hogy ha elveszik a támadójátékát, márpedig nem lehetetlen elképzelni, hogy elveszik, akkor James súlyosan egyedül marad. Hiába van AD mellett még egy opció a hierarchia tetején, hiába marad releváns védekezésben, a támadójátéka nélkül a Lakers nemigen nyerhet bajnoki címet, mert a csapat rendszere csakis erre a két játékosra, és azon belül is főleg James szervezői készségére épül. Persze még így is ő van messze a legjobb helyzetben a liga legjobb magasai közül, és ő áll a legközelebb egy bajnoki címhez. (Tudom, ez nem vág témába, de annyi vadhajtás van ebben a cikkben, hogy plusz egy már nem oszt, nem szoroz.) Végül még Kristaps Porzingist említeném meg, én nála érzem a leginkább, hogy akkor is hasznos tud maradni, ha elveszik a támadójátékát. Talán nem olyan jó védő, mint AD, de nagy hatást tud gyakorolni hátul, míg támadásban akkor is szét tudja húzni a pályát, ha nem esnek a dobásai. (Ez inkább annak szól, hogy Carlisle rendszerépítési képességét sokkal többre tartom, mint Vogelét.)

Azt hiszem, hogy lassan ideje lenne Bam Adebayoról is több szót ejtenem. Adebayo mindössze a 3. szezonját tölti az NBA-ben, de idén már All-Star lett, miközben sokoldalúsága szinte páratlan. Ezt támasztja alá az is, hogy egyike annak a 8 játékosnak, akik legalább 1 labdaszerzést és 1 dobásblokkolást átlagolnak meccsenként, viszont rajta kívül csak Giannis Antetokounmpo mondhatja el magáról, hogy ehhez hozzátesz legalább 5 gólpasszt is. Attól ugyan még nem lesz senki sem jó védő, hogy labdát szerez vagy blokkol, elég csak Hassan Whitesidera gondolni, de ez a két mutató már azt üzeni, hogy érdemes megnézni a fejlettebb statisztikai mutatókat is, hogy mit művel hátul. Whiteside, apropó: érdemes azon elmerengeni, hogy Adebayo tavaly, illetve idén hogyan teljesített hozzá viszonyítva.

Ha megnézzük a főbb védekezési mutatókat, akkor azt látjuk, hogy Whiteside tavaly sokkal jobb volt DRPM-ben, viszont Adebayo jelenléte sokkal nagyobb pozitív hatással volt a Heat Defensive ratingjére. (Azt hiszem, hogy ez az ON/OFF DRTG némi magyarázatot igényel: ez azt mutatja meg, hogy mekkora a különbség a csapat Defensive ratingjében akkor, amikor az adott játékos pályán van, illetve amikor pihen. Jelen ábrán a pozitív érték a jó. Noha ez inkább a csapatvédekezésről tájékoztat, de azért így is érdekes.) Idén Adebayo esetében visszaesés figyelhető meg ebben a statisztikában, az viszont figyelemre méltó, hogy ezt leszámítva minden védekezési mutatóban hasonló számokat hoz. Gyakran előfordul, hogy egy mutató nem azokat az erősségeket veszi figyelembe, amikkel egy adott játékos rendelkezik, azzal viszont, hogy Adebayo esetében ennyire egybevágnak a számok, ki lehet jelenteni, hogy kiegyensúlyozott a játéka védekezésben.

Ha Adebayo idei mutatóit összevetjük néhány – valamilyen oknál fogva – érdekes játékossal, akkor megmutatkozik, hogy ez a kiegyensúlyozottság majdhogynem egyedülálló. Sokkal inkább az a jellemző, hogy legalább egy, de inkább két mutató is kevésbé mutasson pozitívan egy-egy játékost. A kiugró értékek közül talán az a legérdekesebb, hogy Embiiddel a pályán hasonló mértékben javul a 76ers védekezése, mint Giannis jelenlétében a Bucks hátsó alakzata, pedig a többi mutató alapján nem tűnik annyira kivételesnek a kamerumi védekezésben hozott szezonja. Szintén érdekes, hogy Davis nélkül jobb a Lakers védekezése, mint vele a pályán, míg James esetében ez fordítva van. Az egyéni védekezési mutatók így is inkább Davis felé mutatnak. Egy Év Védője díj szavazásnál az is megosztó lehet az esetükben, hogy az egyik egyénlieg, míg a másik csapatszinten gyakorol nagyobb hatást.

Azt gondolom, hogy Antetokounmpo magasan kiemelkedik ebből a mezőnyből, ezen számok alapján teljesen megérdemelten kapná meg a legjobb védőnek járó díjat. Visszatérve Adebayora, a Heat centere a legtöbb mutatóban nem vall szégyent. Egyik kategóriában sem ő a legjobb, ugyanakkor egyikben sem a legrosszabb. A DPS statisztika talán némi magyarázatra szorul: ez a Defensive Points Saved rövidítése, és az NBA Math statisztikai mutatója. Leegyszerűsítve azt igyekszik megmutatni, hogy a szezon során hány ponttal kapott kevesebbet az adott játékos miatt a csapata. Hogy kontextusba helyezzük ezeket az értékeket, érdemes megjegyezni, hogy Giannis a 154,26-os mutatójával az első a ligában, Davis pedig a 107,21-es adattal a második. Adebayo 6. helye nagyon jónak számít, de ezt a mutatót is érdemes ugyanúgy a helyén kezelni, mint a többit. Noha ehhez elég megnézni néhány meccset, hogy a szemteszt is ezt mondassa velünk, de a statisztikák még egyértelműbbé teszik: Bam Adebayo nagyon jó védő.

Számomra is meglepő ez az adat, de messze Adebayo passzaiból lesz a legnagyobb százalékkal gólpassz. Hogy ez annak köszönhető, hogy kivételes passzkészséggel rendelkezik, vagy inkább annak, hogy a Heat rendszere olyan figurákat tartalmaz, amik végén egy könnyű Adebayo-passz utáni dobás következik, azt nehéz megítélni.  Az igazság valószínűleg a kettő között van. Bárhogy is legyen, ez a 10,6%-os ráta nagyon impozáns. Jokicig bezárólag a liga 5 legjobb passz/gólpassz mutatóval rendelkező centere látható az ábrán, míg utánuk néhány további érdekes játékost tűntettem fel. Plumlee második helye megmutatja, hogy a Denver játéka akkor is center-orientált, amikor Jokic éppen nincs pályán. Noha a tényleges gólpasszátlag nem szerepel az ábrán, azt érdemes megjegyezni, hogy a 10 játékos közül Adebayo osztja ki a második legtöbbet, csak Jokic előzi meg ebben, miközben passzok számában többen is előtte vannak.

Ha lehetőségem lenne, hogy nulláról felépítsek egy csapatot, akkor azt szeretném, hogy annak a csapatnak Bam Adebayo legyen a centere. Ugyan (még) nem triplázik, de védekezésben és támadásban is többféleképpen használható. Természetesen nem ő lenne az elképzelt csapat sztárja, és pontszerzésben valószínűleg két játékost is szeretnék előtte látni, viszont csakis olyanokat, akik maguknak és másoknak is meg tudják csinálni a helyzeteket, el tudnak jutni a gyűrűig. (Kivétel természetesen itt is van, Klay Thompson says hi.) Tavaly a Toronto ilyen játékosokkal nyert, előtte a Golden State is, a Cleveland is, a Miami is. Utóbbi kettőben fontos szerepet játszott egy-egy labdát nem vezető magas, de Love és Bosh egyaránt tudott dobni, és mindketten harmadik opciók voltak. Az egyetlen kivétel a Spurs, de ők sem csak a korszakos tehetség Duncan miatt nyertek 2014-ben, az a győzelem sokkal jobban hasonlított a Pistons 2004-es sikeréhez, leszámítva a játékstílust.

Még egy utolsó gondolat: Adebayo esetében kevésbé igaz, hogy nem vezet labdát. Az elmúlt hónapokban egyre többször előfordult, hogy ő hozta fel a labdát, sőt, meccsenként átlag 0,8 alkalommal már az is előfordul, hogy egy kettő-kettőnél ő a labdás ember. Labdabirtoklásai alkalmával átlagosan 1,45-ször üti le a labdát, a ceneterek közül ez a második legtöbb. (Az első az a Julius Randle, aki inkább erőcsatárt játszik, ő 1,67-es értékkel rendelkezik.) Jokic az 1,1-es átlagával 6., míg Embiid 0,88-dal a 11. a centerek között. Azt várom, hogy Adebayo esetében ez a szám a következő években tovább fog növekedni, és valami hasonlót láthatunk majd tőle is, mint Draymond Greentől vagy Pascal Siakamtól. Hogy miért várom ezt? Megérzés, nagyon tetszik mindaz, amit eddig láttam tőle. És akkor fel lehet tenni a nagy kérdést: ha ez megvalósul, akkor Bam Adebayo centernek fog még számítani?

Azt hiszem, hogy Adebayo ezirányú fejlődése egy újabb nagy lépést jelentene a pozíciók nélküli kosárlabdában. Néhány éve Brad Stevens beszélt arról, hogy már nem posztokban kell gondolkodni, hanem szerepekben, hogy egy játékosnak mi a feladata. Sok centert már csak az az egy lépés választja el ettől, hogy nem tud természetesen, folyékonyan labdát vezetni. Sokan megtanultak már triplázni, néhányan passzolni is tudnak (bár ez nem teljesen új jelenség), de az még eddig hiányzott, hogy labdát is vezessenek. Eddig inkább azt lehetett gondolni, hogy a poszt jövőjét a Giannis és Durant-szerű játékosok jelenthetik, akik kellően magasok, de ehhez viszonyítva nagyszerűen kezelik a labdát. Ha azonban az olyan tömeggel rendelkező játékosok, mint Bam Adebayo is képesek lesznek valami hasonlóra, akkor a jövő NBA-je nagyon más lehet, mint ahogy azt eddig el tudtuk képzelni. 

Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference, ESPN RPM, bball-index, NBA Math, fivethirtyeight

Kép forrása: The Athletic