A közelmúltban magyar nyelven is megjelent Brian Windhorst A Lebron-vállalat (Lebron, Inc.: The Making of a Billion-Dollar Athlete) című könyve. Ahogyan azt a cím is is sejteti, a kötet azt hivatott bemutatni, hogy LeBron James milyen utat járt be eddig üzletemberként, s miként kereste meg annak az összegnek a sokszorosát, mint amit a csapataitól kapott a játékosként.

LeBron James 2003-ban érkezett meg az NBA-be. Ahogyan az ekkoriban már szokás volt, a ligába újonnan érkezőkre az összes nagyobb sportszergyártó le akart csapni. LeBron esete mégis egyedi elbírálás alá esik, mert benne mindenki korszakos tehetséget látott. A Nike, az Adidas és a Reebok is úgy gondolta, hogy a megszerzése stratégiailag kivételesen fontos lépés a piacon. Licitháború indult egy olyan 18 éves játékos aláírásáért, aki addig még le sem ütötte a labdát az NBA-ben. A legnagyobb ajánlatot a Reebok tette neki, de James végül a Nike-val kötött szerződést, mert úgy gondolta, hogy hosszabb távon jobban jár velük. Hogy mennyire igaza lett, mi sem bizonyítja jobban, hogy most már élete végéig szóló szerződésben áll a pipás céggel.

Bevett szokás, hogy a kosárlabdázók különböző termékekhez adják a nevüket, cserébe pedig hazavisznek egy vaskos csekket. Nagyon sok játékos boldog-boldogtalannal leszerződik, tényleges válogatás és gondolkodás nélkül, mert csak azt látja, hogy pénzt kap. Nem akarok igazságtalan lenni, mert a legtöbb esetben nem is válogathatnak annyi ajánlat közül, mint egy LeBron-kaliberű sportoló. A könyv alapján már egészen fiatalon is az volt James egyik legnagyobb erőssége, hogy megfontoltan választotta ki, hogy kikkel köt szerződést. Sosem csak az azonnali hasznot kereste, mindig megvizsgálta azt is, hogy milyen lehetőségei lehetnek 2, 5 vagy 10 év múlva. Ez a tudatosság hasonlóan egyedülállónak tűnik a sportolók körében, mint amennyire kivételes játékos a pályán.

A Lebron-vállalat bemutatja, hogy James a középiskolától kezdve hogyan vált egyre meghatározóbb személlyé az üzleti világban. Tulajdonképpen nincs ebben semmi meglepő, ugyanis a megfelelő kapcsolati tőke megszerzése volt ehhez az egyik legfőbb kulcs, ez pedig világhírű sportolóként annyira nem nehéz. Így is kritikus pont (volt) az útjában, hogy megfelelő személyekkel vegye magát körül. Az egyik ilyen személy Maverick Carter, akit gyerekkora óta ismer James, és hasonlóan mélyről indult, mint ő. Carter az ismeretségük miatt került bele ebbe a világba, de sok év kemény munkájával kivívta magának azt az elismerést, hogy saját jogán is komolyan veszik őt. A könyv kicsit az ő története is.

A kötet bemutatja, hogy az egyes szerződések, üzleti és/vagy marketingdöntések mögött milyen motiváció állt. Így például kiderül, hogy miként tette szinte egyedül világsikerű márkává a Beats fülhallgatóit, vagy hogyan született meg a The Decision, ami pályafutása egyik sötét foltja. Ez nem az a tipikus életrajzi könyv, mert a kosaras pályafutásáról csak a csapatváltásairól és a szerződéseiről esik szó. Számomra ez nagyon pozitív, mert nem rajongok azokért az életrajzi kötetekért, amik még aktív sportolókról születnek. Egy sportoló pályafutása korlátozott ideig tart, és erről szeretek annyira teljes képet kapni, amennyire csak lehetséges. Nos, A Lebron-vállalat nem is sportolói életrajz, sokkal inkább egy feltörekvő üzletember első lépéseit mutatja be.

A címben a „vállalat” kifejezés egyeseknek ilyesztő lehet, de megnyugtató, hogy az olvasó nem egy közgazdasági mélyelemzést tarthat a kezében, ha ezt a kötetet választja. (Bár én rá vagyok pörögve a számokra, úgyhogy én díjaztam volna, ha egy kis gazdasági mélyelemzést is olvashattam volna.) A könyv gyorsan átpörgethető, mindössze 300 oldalas terjedelemmel bír. Windhorst könnyed stílusban írta meg, de a szerző személyét két dolog miatt is ki kell emelni:

1. Nincs olyan újságíró, aki nála közelebbről követhette James eddigi pályafutását.
2. Windhorst általában túlságosan is elfogult LeBronnal kapcsolatban.

Bizonyos mértékben mindkét állítás megerősítést nyert a kötetben. Az első természetetesen nagyon pozitív, ezt talán nem is kell részletezni. Az elfogultság mértéke összességében nem zavaró, de említésre méltó. Olvasás közben az volt az érzésem, hogy egy-egy üzleti döntés kapcsán a valósnál nagyobb jelentőséget tulajdonított Jamesnek, mint amekkora valójában lehetett. Windhorst sem azt mondja, hogy kizárólag James érdeme a sok siker, de már-már zseninek állítja be őt, és a néhány hibás döntését is úgy adja elő, hogy abból is csak tanult. Még a The Decision is pozitív végkicsengést kapott. A könyv előrehaladtával ez az elfogultság némiképp csökken, a szerző többször is hangsúlyozza, hogy a legtöbb lépésében jelentős szerepet játszott egy Paul Wachter nevű üzleti tanácsadó. 

Számomra mindig örömteli, ha NBA-s témában magyar nyelven is megjelenik egy könyv. Ezt a kötetet úgy is szerettem olvasni, hogy LeBron nálam a homer–hater-skálán valahol középen helyezkedik el, korábban pedig inkább a haterhez álltam közelebb. Emiatt nyugodt szívvel tudom ajánlani azoknak is, akik nem feltétlenül rajonganak a játékáért, az őt körülvevő jelenségért. A Lebron-vállalat segít megérteni, hogy mi állhatott egy-egy döntés hátterében, illetve némi betekintést nyújt az NBA egy olyan szegletébe, amiből mi, mezei rajongók csak keveset látunk.

Kiemelt kép forrása: The New York Times