Devin Bookert nagyon nehezen tudom megítélni, hogy hol helyezzem el az NBA játékosainak a hierarchiájában. Egyfelől rémisztő abba belegondolni, hogy nemrég múlt még csak 23 éves, de már az ötödik szezonját tölti a ligában. Másfelől azt látom, azt érzem, hogy minden évben fejlődik, változik a játéka, de mindig az az érzésem, hogy „még egy év” kell neki ahhoz, hogy belépjen a szupersztárok sorába. Ideje még bőven van, de először akkor éreztem ezt, amikor még másodéves volt, azóta pedig eltelt 3 év. Mindezt azzal is megfejeli, hogy jelenleg teljesen ellentétes úton indult el a sztárság felé, mint azt várni lehetett tőle.

Amikor Booker a ligába került, egy valamit valószínűsíteni lehetett: elit kinti dobó lesz az NBA-ben. Az első szezonját ennek megfelelően kezdte, az All-Star szünetig 40,3%-kal tüzelt kintről, bár az is igaz, hogy mindössze 2,9 kísérletből. A gála után úgy döntött a Suns, hogy elengedik a 2015/2016-os szezont, és annyi lehetőséget biztosítottak a fiatal hátvédnek, amennyit csak szuflával bírt. Az addigi 23,3 perces átlagából 35,3 lett, míg a 2,9 triplakísérletéből 5,4. A nagyobb szerep, illetve az ellenfelek védőitől kapott nagyobb figyelem erősen meglátszott a triplamutatóján, a szezon utolsó 28 meccsén 28,7%-kal értékesítette a távoli dobásait. Ez finoman fogalmazva sem tartozik a hatékony kategóriába, viszont ebben az időszakban Booker mindenkit meggyőzött arról, hogy nem csak egy triplavető lehet belőle, hanem érdemes a kezébe adni a labdát. Az addigi 1,8-es gólpasszátlaga felment 4,1-re.

Booker 19 évesen megkapta a Talking Stick Resort Arena kulcsait, és azóta is magánál tartja. Ebben az időszakban ritkán kapott érdemi segítséget. Eleinte Eric Bledsoe azért vett el tőle labdákat, de ő meg hamar belátta, hogy Wisconsinban jobbak a fodrászok. Az első szezonjából szerintem nem érdemes azt nézegetni, hogy a pálya egyes részeiről hogyan dobott, mert a 2015/2016-os idény két felében teljesen eltérő szerepben játszatták. A 2016/2017-es szezonnak már úgy mehetett neki, mint első/második opció Bledsoe mellett, ezért innentől kezdve érdemes ezt vizsgálni. Két dolog szembeötlő az elmúlt 3 év történéseiben: a festékből fokozatosan egyre hatékonyabb lett, míg a legeredményesebb tripladobó helye átvándorolt a jobb oldalról a balra. (Mindkét állítást alátámasztja a következő ábra is.)

Booker az idei szezonra ligaelit befejező lett a gyűrű közelében és a festékben. Pályafutása elején ez volt az egyik legnagyobb gyengesége, most viszont ez a legnagyobb erőssége. Emellett bal oldalról 40,4%-kal dobja a triplát, ami masszívan a ligaátlag felett helyezkedik el. Már az előző két szezonjában is elfogadhatóan tüzelt a pálya ezen részéről, de idén ez lett a „kedvenc” helye. Mivel labdás ember, ezért szinte egyáltalán nem dobhat saroktriplákat, és ez valószínűleg így marad a pályafutása további részében is. (Ebben nincs semmi meglepő, akinek szervezői feladatai vannak, az nem tud a sarokban ácsorogni.) Az egyetlen nagyobb negatívum, hogy több „hideg” középtávoli zónával is rendelkezik, ebben visszaesett az előző évhez képest, de összességében így is nagyon hatékony. Ezekből viszonylag sokat is vállal, ami szembemegy a jelenlegi trendekkel.

Úgy gondolom, hogy az ábrán látható 4 statisztikával lehet a legjobban jellemezni azt, hogy Booker milyen profilú játékossá igyekszik formálódni. A növekvő büntető- és gólpasszám egyaránt arra utal, hogy egyre többet tör be a labdával a kezében, ahogyan azt James Harden is teszi, akihez sokszor hasonlítani szokták. Ez a felfogás magában hordozza a több eladott labdát, ugyanakkor az jól látható, hogy ezeknek a száma sokkal kisebb mértékben növekedett, mint a gólpasszok vagy a büntetők mennyisége. Mindez ahhoz vezet, hogy egyre inkább a két leghatékonyabb dobásfajtából (ziccer, büntető) adódnak össze a pontjai, ami javítja a hatékonyságát. Az egyetlen furcsa jelenség, hogy egymás után a második olyan szezonját futja, amikor kevesebb triplát emel rá, mint az azt megelőző idényben. 

A 2019/2020-as idényben 16 játékos átlagol legalább 24 pontot, köztük Devin Booker is. Ebben a 16 emberben közös, hogy mindannyian ráemelik a triplát, ha úgy hozza a helyzet, de csak hárman kísérleteznek kevesebbszer, mint a Suns hátvédje. Ők kivétel nélkül olyan játékosok, akiktől nem annyira elvárás a triplázás. Giannis idén kezdett el nagyobb mennyiségben rádobni kintről, Westbrook legendásan rossz ebben a műfajban, míg Davis egy olyan magas, aki inkább közelebbről szeret kísérletezni. Szerintem minimum fura, hogy példaául Ingram, James és Leonard is többször próbálkozik messziről, mint ő, és abban nem vagyok biztos, hogy ez jól van így. Ez az a pont, ahol a Hardenhez való hasonlítás is megbukhat, mert Booker sokkal kevésbé épít a tripláira. Ő átlagolja a 6. legtöbb percet a ligában, de mindössze a 70. legtöbb trojkát emeli rá meccsenként.

Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem meglepő az, hogy Booker egyre nagyobb szerepet kapott előkészítőként és befejezőként, ahogyan az sem, hogy idén Rubio érkezése levett egy kis terhet a vállairól. A hatékonysága eddig is folyamatosan javult a szezonjai között, ezért nem is tudnám egyértelműen azt mondani, hogy ez a 4,8%-os ugrás kizárólag a spanyol irányító hatása lenne. Sokkal inkább azt gondolom, hogy ez Booker egyéni fejlődésének, illetve a javuló dobáskiválasztásának köszönhető. Ehhez tudom kötni a kevesebb ráemelt triplát is, mert a szezon elején azt éreztem a szemteszt alapján, hogy szinte egyáltalán nem vállal el rossz dobást. Furcsa lehet ez az állítás, de meggyőződésem, hogy jobb egy üres középtávoli, mint két emberről, hátrafelé ugorva elereszteni egy triplát. (Curry sem véletlenül volt elit középtávolizó az előző években.) A dobáskiválasztás minősége a szezonkezdet óta némileg változott, de ez inkább a körülmények miatt történt, mert azóta ismét egyre többször maradt egyedül támadásban.

Jelenleg ott tart Booker, hogy egy közepesen gyenge csapatban úgy tud első opció lenni, hogy közben hatékonyan szerzi a pontjait. Mindezt úgy hozza, hogy nem abba az irányba mozdult el a játéka, mint amerre a ligában jellemző trend mutat, és amerre mindenki gondolta, hogy mozdulni fog. Az ideinél kevesebb triplát csak újoncként vállalt el, de akkor is csak azért, mert az All-Star szünet előtt mérsékelt lehetőséget kapott. Nehéz ezt a gondolatot megszokni: Devin Armani Booker jelen állás szerint olyan játékos, akinek nem a tripla a fő fegyvere. Hogy így lehet-e belőle szupersztár, azt nehéz most megmondani, mindenesetre szokatlan úton indult el efelé. Talán jövőre megteszi a következő szükséges lépést is.

Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference

Kép forrása: New York Times