Mitől nevezhető egy játékos clutch-nak? Attól, ha három ember szorításából eldob egy palánkos triplát a dudaszó pillanatában és bemegy? Vagy a negyedik negyed utolsó két percében mindent bedob? Számomra ugyanolyan „clutch” lehet egy 8 perccel a meccs vége előtt dobott ziccer, vagy egy okosan továbbpasszolt labda is kiszorított helyzetből. Ebben az összehasonlításban kiemelt szerepet szentelek az utolsó negyedekben, illetve a hosszabbításokban nyújtott teljesítményeknek is.
Az adatok elsődleges forrása továbbra is az NBA hivatalos oldala, a számokat 100 támadásra kivetítve kell értelmezni. Ahogy azt már megszokhatták az előző két rész olvasói, a játékosok neveit most sem tüntetem fel. Újdonságként ezúttal nem centerekkel foglalkoztam.
A játékosok alapvető statisztikai mutatói:
A bal oldali játékos pontokban és a társak kiszolgálását illetően is sokkal jobb számokat képes hozni, míg a jobb oldali játékos kicsit kevesebb labdát ad el, de arányaiban ebben sem jobb riválisánál, ha a gólpasszok közti különbséget is figyelembe vesszük. (Két ábrával lejjebb ennek a számszerű megerősítése is látható.) Hátvédekkel szemben kevésbé szokott elvárás lenni a dobások blokkolása, ugyanakkor a jobb oldali játékos ebben a mutatóban említésre méltó adatokat képes szállítani.
Így alakul a dobáshatékonyság:
A két játékos közel azonos mennyiségű dobásból kísérletezhet mérkőzésenként, a bal oldali játékos magasabb pontátlaga a sokkal több kiharcolt (és bedobott) büntetőnek köszönhető. A jobb oldali játékos elit tripladobó az adatok szerint, míg riválisa a játék ezen szegmensében alig tudja meghaladni a ligaátlagot. Ennek következménye, hogy az összesített mezőnymutatója is alacsonyabb riválisánál.
A fejlettebb statisztikai mutatók állása:
Ahogyan az a korábbi adatokból is sejthető volt, a bal oldali játékosnak nagyobb szerepet kap támadásban, a True Shooting adatok szerint hatékonyabban is vállal összességében. A jobb oldali játékos, amikor parketten van, akkor csapata a pálya mindkét végén jobban teljesít, mint riválisáé. Ez persze még nem jelent sokat, azt is érdemes megnézni, hogy miként teljesítenek csapataik, amikor éppen a kispadon pihennek:
A felső sor a bal oldali játékos csapatának adatait tükrözi, amikor ő éppen padozik. Szemmel látható a hatalmas visszaesés a támadójátékot illetően, ugyanakkor a védekezés annyira feljavul ezen szakasz alatt, hogy még így is jobban teljesítenek nélküle a számok szerint. Amikor a jobb oldali játékos ül, akkor az ő esetében is a támadójáték visszaesése észlelhető, ugyanakkor a védekezés közel sem javul fel annyira, mint ahogy riválisa pihenőidejénél volt tapasztalható.
Így teljesítenek a negyedik negyedekben:
A meccsek ezen periódusában sokkal agresszívabb, valamint valamivel hatékonyabb is a bal oldali játékos, ugyanakkor kevésbé figyel oda a társak kiszolgálására, sokkal több labdát is ad el. A jobb oldali játékossal kapcsolatban a leginkább szembetűnő, hogy a mérkőzés ezen szakaszában közel sem olyan stabil triplázó, mint amit az összesített adatok mutattak fentebb. (Ezen adatok közül csak a százalékos adatokat érdemes viszonyítani a korábbi adatokhoz képest, a többi mutató csak a két játékos összehasonlításához nyújthat segítséget.)
A fejlettebb statisztikai mutatók is megerősítik azt, amit az előző számsorokból is ki lehetett következtetni, miszerint, a bal oldali játékos sokkal több labdából dolgozik, ráadásul kiemelkedően jó hatékonysággal teszi mindezt. A jobb oldali játékos hatékonysága ekkorra visszaesik, kevesebbet is vállal, mint a nagy átlagban, cserébe jobban előtérbe helyezi az irányítójátékot.
Így teljesítenek a hosszabbításokban:
A kis minta miatt (mindkét játékos 3 ilyen mérkőzésen lépett pályára) kivételesen a pályán töltött idő alatt elért átlagokat tüntettem fel, mindkét játékos végigjátszotta ezeket az extra perceket. Nagyobb következetességek nem is érdemes levonni 3 meccsből, de érdekesnek tűnik, hogy a jobb oldali játékos ebben az időszakban mennyire hatékonyan szerzi pontjait, gólpasszt viszont még nem sikerült kiosztania idén a túlórákban. A kevés ilyen mérkőzés miatt mélyebben ezzel nem is kívánok foglalkozni.
Konklúzió:
Bizonyos szempontból mindkét játékosra ráillik a „clutch” jelző, hiszen a bal oldali játékos kiemelkedő hatékonysággal képes dolgozni a negyedik negyedekben (62,2 TS%), míg a jobb oldali játékos a mérkőzések hosszabbításaiban tudott csapata élére állni. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy miért nem képes egyikük sem ugyanarra a hatékonyságra egyaránt a negyedik negyedekben és a hosszabbításokban.
UPDATE: bal oldali játékos, jobb oldali játékos
