A legutóbbi Playoff napló óta nemcsak kialakult a finálé párosítása, de le is ment a 6 meccsig tartó párharc, aminek a végén a Los Angeles Lakers lett a bajnok. Ennek apropóján eljött annak az ideje, hogy a szezon utolsó 3 párharcáról is megosszam a nem túl magasröptű gondolataimat, illetve összeszedjek néhány érdekes statisztikát is.

Disclaimer: egy ideális világban a döntő előtt jött volna egy bejegyzés a Celtics–Heat és a Lakers–Nuggets párharcokról, de ez nem jött össze. Noha némileg aktualitását veszítette már erről a két párharcról elmélkedni, úgy érzem helyénvalónak, hogy ezeket sem hagyom most ki.

Boston Celtics – Miami Heat 2–4

Előzetesen fogalmam sem volt, hogy pontosan mire is számítsak ettől a párharctól, és nem csupán azért, mert a rájátszás kezdete előtt Bucks–Raptors párosítást tippeltem ide. Az az egy dolog sejthető volt, hogy Bam Adebayo révén esetleg olyan előnybe kerülhet a Heat, amire nem biztos, hogy lesz válasza a Celticsnek, de nem lehetett biztosra venni, hogy tényleg olyan nagyszerű teljesítményt fog nyújtani, mint amilyen jött tőle. A Bostonnál több játékostól is lehetett várni, hogy majd megoldja a nehéz helyzeteket, míg a Miaminál leginkább csak Butler és Dragic kettősétől. Ehhez képest a negyedik negyedekben Tyler Herro és a már említett Adebayo is megbízható választásnak bizonyult, míg a túloldalon Walker, Tatum és Smart sem tudott hatékony lenni kritikus helyzetekben, és ennek is köszönhették a kiesést.

A párharc meg nem énekelt hőse: Jaylen Brown

Úgy érzem, hogy a Heat oldaláról Adebayo, Butler, Dragic és Herro is megkapta a hozzáértőktől a kellő mértékű vállveregetést, ezért a vesztes oldalról emelnék ki egy játékost, mégpedig Jaylen Brownt. Számomra ő nagy talány, mert még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi lehet nála a plafon támadásban, de a mostani rájátszása nagyon meggyőző volt, különösen a Heat elleni teljesítménye. A 23,2 pontos átlag már önmagában is szép tőle, míg a 65,3-es TS% egészen hihetetlen. Ebbe belefért 17/34 tripla is, de nem is ez fogott meg igazán. A negyedik negyedekben a Celtics élére tudott állni, 7,7 pontos átlagával vezette csapatát ebben a játékrészben, és ilyenkor alig tudott hibázni, 77,6-es TS% kapcsolódott a nevéhez. Védekezésben is nagyszerűen dolgozott egy-egyben, Duncan Robinson 7/20, Jimmy Butler 3/12, Goran Dragic 2/10 volt vele szemben mezőnyből.

Érdekes statisztikák:

• A párharc során a Boston Celtics 675, míg a Miami Heat 674 pontot szerzett. A negyedik negyedekben a Celtics 164 egységig jutott, a Heat viszont 186-ig.
• Tyler Herro átlagosan 11,4 percet pályán töltött a 4. negyedekben, és ekkor 7,5 pontot átlagolt, amivel csapata legeredményesebb játékosának bizonyult ebben a játékrészben.
• Jimmy Butler az 5 fő statisztikai mutató egyikében sem vezette csapatát. Ebben vastagon benne volt Bam Adebayo keze, aki 21,8 pontjával, 11 lepattanójával, 5,2 gólpasszával és 1,7 labdaszerzésével is a Heat legjobbjának számított.
• Gordon Hayward 27,8%-kal, Jayson Tatum 30,8%-kal, míg Marcus Smart 31,9%-kal triplázott. Ez a trió 37/117-et (31,6%) hajított kintről. Hayward ugyan kihagyta a második kört, de a Smart–Tatum duó a Raptors ellen 41/104 (39,4%) trojkát süllyesztett el.
• Jae Crowder a második körben 22/51 (43,1%) tripláját bedobta, viszont a Celtics ellen csak 12/47-et (25,5%).
• Amikor Bam Adebayo pályán volt, a Heat 59,7-es TS% mellett szerezte a pontjait, míg amikor ült, 49,1-del. A túloldalon Jayson Tatum váltott ki hasonló hatást, vele a pályán 59,1-es TS%-t hozott a Celtics, míg nélküle 51,5-est.
• Noha Jaylen Brown kivételesen hatékony volt, a Celtics csapatszinten mégis akkor szerezte a leghatékonyabban a pontjait, amikor ő ült. Ilyenkor 61,3-es TS% mellett szerezték a pontjaikat. Ennek egyik oka az lehetett, hogy ilyenkor gyorsabb kosárlabda folyt a pályán. Amikor Brown pályán volt, 96,63 volt a pace, míg nélküle 102,93.
• Amikor Jimmy Butler pályán volt, 96,11-es pace mellett játszott a Heat, míg amikor pihent, sokkal inkább rohantak, 104-es tempót diktáltak.

Los Angeles Lakers – Denver Nuggets 4–1

A Lakerst egyértelmű esélyesnek gondoltam a párharc előtt, de abban is biztos voltam, hogy nem lesz egy fáklyásmenet, mivel a Nuggets bőven bizonyított az első két körben. Anthony Davisre végül tényleg nem volt válasza védekezésben a Denvernek, és ez el is döntötte a párharcot, hiába hozott ismét extrát Jamal Murray. Számomra Nikola Jokic teljesítménye kicsit csalódás volt, még annak ellenére is, hogy így is szép számokat hozott (21,8 pont, 61,6-es TS%, 5 gólpassz), illetve nem szabad elvitatni, hogy a Lakers magasai is nagyszerű munkát végeztek rajta, de mégis többet vártam tőle. Egyetlen kiemelkedő meccse (30 pont, 9 lepattanó) nem ért győzelmet, köszönhetően Anthony Davis meccsnyerő triplájának. Még ha azt el is fogadom, hogy támadásban a jövőben ennyi elég lehet tőle, a lepattanózása kritikán aluli volt a párharc során, a már említett 2. meccset leszámítva 5 lecsorgó volt a legtöbb, amit egy összecsapáson le tudott szedni. Ugyan az összességében hozott 7,2-es átlagát például Anthony Davis alulmúlta a túloldalon (6,2), de nála ez jobban belefért, mert mellette James 10,4-et hozott. Itt jegyezném meg, hogy helyenként hiába dominálta a Lakers a lepattanózást, az 5 meccs alatt összesen 6 lecsorgóval szedtek többet, mint a Nuggets, úgyhogy nem volt ezen a téren akkora a különbség, mint amilyennek időként érződött.

A párharc meg nem énekelt hőse: Kentavious Caldwell-Pope

Már a Rockets ellen is KCP-t emeltem ki a Lakers oldaláról, mint aki kicsit radar alatt hozott jó teljesítményt, és ugyanígy kell tennem az aranysárga-lilák Denver elleni párharcánál is. (Dwight Howard is kellemes meglepetés volt, de érzésem szerint ő ezért inkább megkapta a vállveregetést, mint csapattársa.) Támadásban ő tette hozzá a legtöbb pontot a két sztár után, 11,2-es pontátlagába belefért 11/25 (44%) tripla is, folyamatosan ki kellett rá lépni. Az 5. meccsen ugyan haloványabb volt, de összességében így is megbízható teljesítményt hozott. Védekezésben is odatette magát, bár az is igaz, hogy nem ellene próbálkoztak a legtöbbet a Denver játékosai, de nem is véletlen, hogy nem rajta keresztül próbáltak lyukat ütni a Lakers pajzsán. Jamal Murray próbálkozott ellene a legtöbbször, de abban sem volt sok köszönet, a Nuggets sztárja 1/9-et dobott KCP ellen.

Érdekes statisztikák:

• A Nuggets az első körben 36, a második körben 32,3, míg a nyugati döntőben 27,4 triplát dobott rá meccsenként. 
• Nikola Jokic 12 pontot szerzett a 2. meccs 4. negyedében. A többi meccsen összesen 7 egységig jutott ebben a játékrészben. (Mindet az 5. meccsen szerezte, az 1. összecsapáson pályára sem került ebben a játékrészben.)
• Jamal Murray 25 pontot átlagolt 63,1-es TS% mellett.
• Jerami Grant 15,8 pontos átlaga nagyon kellemes meglepetés volt, ugyanakkor nem mindig működött vele a Nuggets játéka. Noha a +/- mutató nem a legtökéletesebb statisztika a játékra gyakorolt hatás megmutatására (és akkor még finoman fogalmazok), de az 5 meccs alatt -47-ben volt vele a Denver.
• Anthony Davis 1/13 mezőnymutatón tartotta Paul Millsapot, Jerami Grant pedig 2/9 volt ellene. Nikola Jokic már több problémát okozott neki, a szerb center 11/19 volt ellene. Grant Davis ellen ugyan nem parádézott, de amikor LeBron James fogta őt, olyankor annál inkább, vele szemben 10/16-ot dobott.
• A párharc WTF statisztikai anomáliája: amikor LeBron James pályán volt, 58,9-es TS% mellett szerezte a Lakers a pontjait, míg nélküle ugyanez a mutató 66,2%-ot mutatott. Ezzel párhuzamosan Kyle Kuzma került a serpenyő másik oldalára: vele 65-ös TS%-t hozott a Lakers, nélküle 57-est.
• Amikor KCP pályán volt, 94,14-es pace mellett játszott a Lakers, míg nélküle 102,73-as tempót mentek.
• Anthony Davis a meccsek első 3 negyedében 3/13 volt a triplavonalon túlról. A 4. negyedekben 3/5.

Los Angeles Lakers – Miami Heat 4–2

Lassan már hagyománya lesz annak, hogy az NBA döntőjét sérülések árnyékolják be, most sem volt ez másképp. Goran Dragic és Bam Adebayo első meccses sérülései miatt sajnos nem azt a párharcot láthattuk, ami ebből a párosításból kijöhetett volna, ahogyan Anthony Davis sem mindig nézett ki a legjobban. Ennek ellenére is úgy gondolom, hogy egy kifejezetten jó döntőt kaptunk, és ez inkább a Heatnek köszönhető, mert a Lakers a pazar védekezése mellett „csak” hozta azt, amit várni lehetett tőlük. Ha X év múlva felmerül, hogy a 2020-as döntő hozott-e olyan klasszikust, amit sok év távlatából is érdemes lesz elővenni és újra végignézni, akkor arra határozott igen lehet a válasz. Jimmy Butler és LeBron James 5. meccsen bemutatott ütközete méltán foglalhatja el a helyét az NBA aranyoldalain, és talán a Heat másik győzelme is ide kívánkozik. Összességében szerintem jött a papírforma, LeBron James még mindig LeBron James, nem is érdemes ragozni a teljesítményét, mert ismét fantasztikus volt. Ugyanez a jelző igaz Anthony Davis védekezésére is, aki szemkáprásztató dolgokat művelt a saját térfelén. Jimmy Butler is pazar volt, a legnagyobb sztárok mind hozták magukat.

A párharc meg nem énekelt hőse: KCP? Kelly Olynyk?

Nehezemre esik egy olyan játékost kiemelni, aki többé-kevésbé végig jó teljesítményt nyújtott, ugyanakkor nem kapta meg a megérdemelt dicséretet, mert a döntőben már tényleg minden mozzanat óriási figyelmet kap. Megint KCP lenne ehhez a „meg nem énekelt hős” státuszhoz a legközelebb, ugyanakkor úgy érzem, hogy a 4. meccsen hozott 15 pontos, 5 gólpasszos teljesítményére elég sokan felkapták a fejüket, és ezt követően nem is maradt radar alatt a 16 és a 17 pontos estéje sem. A Heat oldaláról esetleg Kelly Olynyk érdemel egy említést a nem szokványos nevek közül, aki helyenként egész jól pótolta Bam Adebayot. Azon a két meccsen, amin 30 perc fölött játszott, összesen 41 pontot és 16 lepattanót tett a közösbe, beszórt 6/12 triplát is, és úgy tűnt, hogy hézagot okoz a Lakers védekezésében. Az 5. meccsre mégis kiszorult a rotációból, míg az 1. és a 6. meccsen csak a garbage time miatt hozhatott össze +14-es és +19-es +/- mutatót. (Remek példa, hogy mi ennek a statisztikának a rákfenéje.)

Érdekes statisztikák:

• Jimmy Butler 26,2 pontot, 8,3 lepattanót, 9,8 gólpasszt, 2,2 labdaszerzést és 0,8 dobásblokkolást átlagolt. Mindegyik kategóriában csapata legjobbja volt.
• LeBron James 29,8 pontot, 11,8 lepattanót és 8,5 gólpasszt hozott meccsenként. Mindhárom kategóriában a Lakers legjobbjának bizonyult.
• James, Davis és Morris 35/85 (41,1%) triplát dobott be a döntőben, míg a Lakers többi játékosa 49/154-et (31,8%).
• A Heat játékosai az első 5 meccsen 105/119 (88,2%) büntetőjüket bedobták, az utolsó meccsen viszont 13/22-t (59,1%) hajítottak a vonalról.
• LeBron James 9,2 pontot átlagolt a 4. negyedekben. A Lakers második legeredményesebb játékosa ebben a játékrészben Anthony Davis volt, ő 3,5 egységet hozott ilyenkor.
• James mindössze 66,7%-kal dobta a büntetőit, de az alapszakasszal ellentétben ezúttal a 4. negyedekben húzta fel a hatékonyságát. 11/11 büntetőjét értékesítette az utolsó játékrészben a 6 meccs során.
• Amikor Kelly Olynyk a pályán volt, a Heat a megszerezhető lepattanók 49,1%-át gyűjtötte be, míg nélküle csak 41,6%-ot. A csapat támadójátékára is nagy hatást gyakorolt, vele a pályán 62,2-es TS% mellett szerezte a Heat a pontjait, míg nélküle 55,5-del. 
• Jimmy Butler mindössze 30 percet töltött a kispadon 6 meccs alatt. Ebben a 30 percben 12 ponttal kapott ki a Heat, és csak azért nem többel, mert a 6. meccs utolsó 2 perc 24 másodpercét 7 ponttal nyerte a Heat.
• Amikor Alex Caruso pályán volt, a Lakers kosarainak 67,5%-át előzte meg gólpassz. Amikor ült, 59,3%-át.
• Amikor Anthony Davis pályán volt, a Lakers a megszerezhető lepattanók 57,8%-át kaparintotta meg, míg nélküle csak 45,6%-ot. Ő volt az aranysárga-lilák egyetlen olyan játékosa, akinek a hiányában 50% alá esett ez a mutató.
• Amikor Danny Green pályán volt, 38,7%-kal triplázott a Lakers, míg amikor pihent, 32,3%-kal. Ez a 6,4%-os visszaesés messze a legnagyobb a csapat játékosait nézve, senki más hiányát nem érezte meg ilyen mértékben a Lakers triplázása.

Ennyi lett volna ez a rövidke Playoff napló sorozat, remélhetőleg sikerült egy-két érdekességgel megörvendeztetnem titeket.

Kép: nba.com

Adatok forrása: stats.nba.com