Damian Lillardról kis túlzással csak szuperlatívuszokban lehet beszélni az elmúlt időszakban, és ezért maximálisan megdolgozott. Távoli tripláira sokan először a tavalyi rájátszásban figyeltek fel, amikor Paul George szorításában majdnem a félpályáról dobott meccsnyerő kosarat, de valójában már évek óta fokozatosan építette be ezt a fegyvert a játékába. A 2019/2020-as szezonban új szintre emelte játékának ezt az elemét, a mennyiséghez pedig hatékonyság is társult.
Ha egyetlen képpel kellene jellemeznem, hogy mi változott meg leginkább Damian Lillard játékában az elmúlt években, akkor ez lenne az:
A montázson (ami kattintásra növekszik) azoknak a dobásoknak a száma, illetve sikerességi rátája látszódik az elmúlt 3 alapszakaszból, amit Lillard legalább 30 láb távolságból engedett el. Emlékeztetőül: a triplavonal 23 láb 9 hüvelyk távolságra van a sarkokat leszámítva, vagyis 7,24 méterre. 30 láb az 9,14 méter, azaz ide csak olyan dobások számítanak, amik a legjobb esetben is közel 2 méterrel a triplavonal mögül jönnek. Nyugodt szívvel írom ezt a száraz és unalmas magyarázatot, mert tudom, hogy gondolatban még mindig a fenti ábrán merengesz, hogy mennyire beteg már ez a Lillard, hogy 41,5%-kal triplázott az elmúlt szezonban ilyen messziről. Én sem tudok másra gondolni, ez szinte felfoghatatlan.
Lillard a 2016/2017-es szezonban kezdett nagyobb mennyiségben tudatosan távolról dobálni. Egyrészt relatív, hogy mi számít nagyobb mennyiségnek, viszont ebben az esetben már a 30 is annak számít, mert szinte példátlan, hogy valaki ennyit vállaljon. Csak szinte, és erre hamarosan rá is térek, csak előbb merüljünk el Lillard számaiban. A tételmondatban a „tudatos” jelző a legfontosabb, ugyanis a 2012/2013-as idényben a 0/5-ös mutatóját például úgy hozta össze, hogy 4 vállalása is félpályán túlról, a játékrész utolsó másodpercében eleresztett dobás volt.
Lillard az idei kosarainak 8,65%-át szerezte úgy, hogy a gyűrűtől legalább 30 láb távolságra volt. Ez összesen 54 bedobott triplát eredményezett, amikből 12 előtt kapott valamelyik csapattársától gólpasszt. Ez a 22,2%-os ráta átlagon felüli az esetében, ugyanis a 30 lábnál közelebbről szerzett kosarainál csak az esetek 17,72%-ában jegyeznek fel valamelyik csapattársa neve mellett gólpasszt. Összességében kosarai 18,1%-ánál kap gólpasszt, aminél kisebb rátával csak két játékos dolgozik az egész ligában: James Harden (15,3%) és Chris Paul (17,5%). Mindebben erősen közrejátszott Jusuf Nurkic idei hiánya is, tavaly a bosnyák center 59 alkalommal készített elő neki kosarat, ami a legtöbb volt Lillard csapattársai között. Nurkic idei 8 neki címzett gólpassza úgy is az 5. legtöbb lett, hogy a center csak 8 meccset játszott az alapszakaszban.
A fenti statisztikákból következik, hogy nagyrészt saját magának alakítja ki a helyzeteit. Dobásai 56,1%-a előtt legalább 6 másodpercen át nála van a labda, és ebben a helyzetben 51%-kal dob mezőnyből (11,4 kísérletből), illetve 43,9%-kal dobja a triplát (4,7 kísérletből). Egybevág ezzel az a statisztika is, hogy meccsenként 10,2 dobást átlagol olyan helyzetben, ami előtt legalább 7 alkalommal leütötte a labdát, és ilyenkor 51,3%-kal dob. Ezen körülményekkel 3,9 triplát vállal 42,7%-os hatékonysággal. Akkor a leghatékonyabb, amikor sokáig van nála a labda és sokat cselezhet vele.
Lillard jó abban, hogy üresre játssza magát, vállalásainak 48,1%-át úgy engedi el, hogy a hozzá legközelebbi védő legalább 4 lábra van tőle. (Az NBA statisztikusai ettől a távolságtól kezdve tekintik tisztának a dobóhelyzetet.) Ha összevetjük ezt az előző szezon többi kiemelekedő pontszerzőjével, akkor azt látjuk, hogy ezzel a középmezőnyben helyezkedik el. Összességében nem túl szerencsés ez az összehasonlítás, mivel különböző stílusú játékosokat vet össze, akik különböző stílusú csapatokban szerepelnek. (Kivéve Harden és Westbrook.) Természetesen azoknál a játékosoknál alacsonyabb ez a százalékszám, akik több időt töltenek a gyűrű közelében (Davis, Antetokounmpo), Harden esetében pedig az is faktor lehet, hogy ő sokszor inkább keresi a védők közelségét, mintsem elkerülné.
Lillard a tripláinak közel kétharmadát úgy vállalja el, hogy a legközelebbi védő legalább 4 láb távolságra van tőle, és ilyenkor 40,7%-kal tüzel. Ide tartozik az egyik legfélelmetesebb fegyvere is, a step back hármas. 115 kísérletéből 58 ült az alapszakaszban, vagyis 50,4%-kal dobta ezeket. Az sem probléma, ha nem jön össze az ellenfél lerázása, ugyanis a dobásai 39,8%-át úgy ereszti el, hogy 2-4 lábra van tőle a védője. Ezekben a szituációkban 57,9%-kal dobja a kétpontos kísérleteit, és a triplája is csak 39,7%-ra esik vissza.
A Trail Blazers játéka erősen épít a zárásokra, a screen assist kategóriában például a 3. helyen zártak 11,3-es átlagukkal az alapszakasz során. Hassan Whiteside adta náluk a legtöbb ilyen zárást, 4,4-es átlagával a 8. helyen zárt a ligában. Itt is visszaköszönt ugyanakkor Jusuf Nurkic hiánya, ugyanis azon a 8 meccsen, amin pályára tudott lépni, 5,5-et átlagolt, vagyis még centertársánál is jobb volt.
Térjünk vissza a távoli dobásokhoz. Ahogy feljebb említettem, Lillard 30 vállalásos szezonja is csak szinte példanélküli, ugyanis egy évvel korábban Stephen Curry már 45 alkalommal próbált meg betalálni nagyon-nagyon messziről. A 2015/2016-os szezonban minden idők egyik legjobb idényét hozta le támadóoldalon, és ebbe belefért ez a nagyon extrém, 21/45-ös triplázás 30+ láb távolságról. Az is szembeötlő viszont, hogy ezt követően nem emelt olyan sokat a következő szezonjaiban a vállalásai számán, a 2019/2020-as idény pedig gyakorlatilag teljesen kiesett neki ebből a szempontból is.
Az az ugrás, amit idén Lillard művelt ezen a téren, egészen elképesztő. Lehetne ezen hosszasan hüledezni, és tudnék is, de egy közhelyjel élve, a számok magukért beszélnek. A lényeget egyetlen mondatban össze lehet foglalni: Curry kezdte, Lillard pedig idén új szintre emelte a nagyon-nagyon távoli dobásokra épülő játékot.
Ebben a műfajban Trae Young az újhullámos nagymenő, aki egyébként többször próbálkozott ezzel az előző szezonban, mint Curry vagy Lillard, és tette mindezt 35,2%-os hatékonysággal. Újoncként 25/71 volt nagyon messziről, a 2019/2020-as szezonban pedig rátett erre még egy lapáttal, már 105 alkalommal próbálkozott, és a hatékonysága is javult. Lillardhoz és Younghoz képest messze elmaradnak a többiek, senki más nem próbálkozik olyan gyakran 30+ lábról, mint ők ketten. (Könnyen előfordulhat, hogy a gyűjtésből valaki kimaradt, úgyhogy nem feltétlenül ez a 12 játékos próbálkozott a legtöbbször.) Davis Bertans 18/26-os teljesítménye a hihetetlen kategória, ahogyan a mennyiség és a hatékonyság párosa miatt Damian Lillardé is.
Kép forrása: USA Today
Adatok forrásai: stats.nba.com
