Hack-a-GM

Mit jelent MVP-nek lenni?

2020. április 01. - Agárdi László Lehel

Az NBA-ben – ahogyan a többi nagy észak-amerikai sportligában is – minden szezon végén kiosztanak néhány díjat. Mindegyiknek megvan a maga presztízse, de egyik körül sem szokott kialakulni annyi vita, mint az MVP-díj esetében, ennek pedig nagyon egyszerű oka van: nincsen definiálva, hogy mitől lesz valaki a legértékesebb. Ez önmagában sem kis probléma, és ezt csak tetézi, hogy az évek során megváltoztatták azt, hogy kik szavazhatnak erről. És ez miért fontos? Ez a díj az egyik legmeghatározóbb érvelési alap akkor, amikor különböző korszakok játékosait akarjuk összehasonlítani. Bármilyen sokszor jutunk arra a következtetésre, hogy ennek egyszerűen nincs értelme, mégis mindig itt lyukadunk ki, mert élvezetes egymásnak ereszteni az érveket, hogy X vagy Y volt-e a jobb játékos. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy valós képet kapjunk arról, hogy az egyes idényekben kik voltak a legértékesebbek.

fadeawayworld.jpg

Az NBA – elődje, a BAA – az 1946/1947-es szezonnal vette kezdetét. A legértékesebb játékosnak járó MVP-trófeát először az 1955/1956-os idényben osztották ki. Ekkor a játékosok szavazták meg, hogy szerintük ki volt a legértékesebb közülük, választásuk pedig a St. Louis Hawks magasemberére, Bob Pettitre esett. A szavazás egyetlen kritériuma az volt, hogy senki sem voksolhatott a csapattársára. Mindenki 3 főt választhatott, ahol az első helyezett 5, a második 3, a harmadik pedig 1 pontot kapott. Egyszerűen hangzik, ugye? Nos, azt hiszem, nem szükséges atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a címre esélyes játékosok csapattársai véletlenül sem szavaztak a riválisra, hanem egy tetszőleges harmadik/negyedik/sokadik kosaras kapta a pontjaikat. Ha ketten versenyeztek a címért, akkor két csapatnyi szavazat máris mehet a kukába, ha hárman, akkor még rosszabb a helyzet. Ma ez nem hangzik vészesnek, de abban az időszakban, amikor csak 8-9 csapat volt a ligában, igenis jelentős mennyiségnek számított. Azt követően, hogy bevezették a díjat, először az 1966/1967-es szezonban érte el a csapatok száma a 10-et.

Az 1980/1981-es idényt már 23 csapat kezdte el. Innentől kezdve már sokkal kisebb jelentősége lett volna annak, ha X csapat játékosai nem szavaznak Y csapat legjobbjára, de ekkor már nem kellett ilyesmiben gondolkodniuk. Ettől az idénytől kezdve már nem a játékosok döntenek arról, hogy ki legyen az MVP, hanem a szakírók szavaznak. Ők már nem 3, hanem 5 játékost választanak ki, akik közül az első 10, a második 7, a harmadik 5, a negyedik 3, az ötödik 1 pontot kap. Ez a rendszer sem tökéletes, mivel egyes szakírók csak egy/néhány csapatot követnek közelebbről, ez pedig akarva-akaratlanul befolyásolhatja a döntésüket, csökkentheti az objektivitásukat. 2017-ig pedig itt is jelen volt egy hasonló jellegű probléma, mint a játékosoknál, ugyanis az egyes csapatok meccsein dolgozó szakértők is szavazhattak, akik szintén folyamodhattak a taktikai szavazás eszközéhez. 2010 óta a szurkolók is véleményt formálhatnak, ugyanis az NBA minden évben közzétesz egy felmérést, amin keresztül egy szavazati joggal a rajongók is rendelkeznek.

Mivel az NBA nem segít abban, hogy mi alapján válasszanak a szakírók (és a szurkolók) legértékesebb játékost, ezért eleve nagyon nehéz objektívnek lenni, de néhányan azért megpróbálkoznak ezzel. Köztük ettől függetlenül könnyen éles viták születhetnek, mert nagyon egyszerűen felállíthatnak két logikusan hangzó, de egymással nem összeegyeztethető szempontrendszert, amik alapján az egyiküknél X, míg a másiknál Y lesz a legértékesebb játékos. Mivel ezt a cikket az ihlette, hogy végre elkezdtem olvasni Bill Simmons The Book of Basketballját, ezért kézenfekvőnek találom azzal a szempontrendszerrel kezdeni, ami alapján Simmons szavaz hosszú évek óta. Módszere egyszerű, feltesz magának 3 + 1 kérdést. Ha az első 3-ból legalább 2-re ugyanaz a játékos a válasz, akkor valószínűleg ő az MVP.

  1. Ha minden jelölt helyére betennénk egy átlagos játékost az egész szezonra, akkor az mennyiben befolyásolta volna a csapat mérlegét?
  2. Ha most te lennél egy 5-az-5 elleni meccsen az egyik csapatkapitány, akkor az előző szezonban mutatott teljesítmények alapján kit választanál elsőnek?
  3. Ha 10 év múlva felidézed ezt a szezont, ki lesz az első játékos, aki eszedbe fog jutni?
  4. Ha valaki olyannak érvelsz a választásodról, akinek a kedvenc csapatából esélyes az egyik játékos, de te nem rá szavazol, akkor ki tudsz csikarni egy olyan reakciót belőle, hogy „megértem, hogy miért őt választottad”?

Számomra az első két kérdés az igazán izgalmas, mert ezek azt mondják ki, hogy legyen a választott játékos a legjobb a mezőnyben, de ezt nem (csak) box score statisztikákban kell mérni, hanem abban (is), hogy mennyire van pozitív hatással a csapata játékára. A statisztikáktól mégsem lehet elvonatkoztatni, mert senki sem szavazna valaki olyanra, aki csak 13,8 pontot átlagol, illetve a 4. legtöbb lepattanót szedi le egy 57 győzelmig jutó csapatban. Wes Unseld 1969-ben mégis így nyert. Az ő esete inkább a kivételt erősítő szabály, mert döntő többségében az egyéni mutatók is nagyon fontosak, de itt jön be megint a képbe az a kérdés, hogy milyen mértékben számít az egyéni és a csapatteljesítmény? Erre kiváló példa, hogy miután 1968-ban a 76ers szinte a semmiért elcserélte a regnáló MVP Wilt Chamberlaint, mindössze 7 meccsel nyertek kevesebbet, nélküle is 55 győzelmet számláltak. Ez egy olyan kontextus, amivel nem rendelkeztek az akkori szavazók, de utólag ez azt mondatja, hogy talán mégsem volt annyira értékes a Philly számára abban a szezonban, mint elsőre gondolnánk. (Bónusz, hogy mindkétszer kiejtette őket a Boston a rájátszásban.)

Simmons módszerével az a legnagyobb probléma, hogy a gyakorlatban nem megvalósítható az 1. pontban felvázolt ötlet. (Nem, a 2K-ben lejátszott szimulációk nem jók erre.) Ennek a kérdésnek van egy olyan oldala is, hogy az MVP-kaliberű játékosok többnyire olyan rendszerben játszanak, ami arra van felépítve, hogy kihozzák magukból a legjobbat. Ez a feltevés újabb kérdésekhez vezet:

  • A játékos teszi tökéletessé a rendszert, vagy a rendszer maximalizálja a játékos képességeit?
  • Attól, hogy egy rendszer egy játékosra épül, biztos, hogy az a lehetséges legjobb rendszer, amit fel lehet rá húzni?
  • Más játékossal hogyan működne ugyanez a rendszer? 

Az utolsó kérdésre térek ki röviden, mivel ez nem ugyanaz, mint amit Simmons feltett az első kérdésével. Ebben az esetben megengedjük magunknak, hogy egy másik szupersztárt helyettesítsünk be ugyanabba a rendszerbe. Olyan fiktív felvetésekhez vezet ez, mint például az, hogy milyen lett volna a Steve Nash és Mike D'Antoni vezette Suns, ha a kanadai irányító helyén Jason Kidd játszik? Fordítva is izgalmas, mire ment volna a kétszer is döntőig menetelő Nets, ha Steve Nash az irányítója? Ugyanolyan lehetetlen kérdések ezek, mint az a felvetés, hogy helyettesítsünk be egy átlagos játékossal az MVP-jelöltünket, de attól még szórakoztató lehet elgondolkodni ezen. Nem tökéletes az összehasonlítás, mert a 2002-es Kidd és a 2006-os Nash cserélne helyet egy ideális teszthez, vagyis időutazásra szorulunk. 

Engem most mégis egy másik probléma foglalkoztat, és nem az, hogy milyen messze vagyunk az időutazástól. Lehet-e egy csapatnak két jelöltje? Ha a szakírók 5 emberre szavazhatnak, akkor a 30 csapat egyenként legértékesebb játékosa közül válasszanak ki 5 játékost, vagy azt szavazzák meg, hogy ki a legértékesebb, a második legértékesebb, a harmadik legértékesebb, és így tovább? Ha az előbbi, akkor egy idei példát véve, LeBron James a Los Angeles Lakers legértékesebb játékosa, vagyis Anthony Davisnek nem szabad szavazatot kapnia. Ha az utóbbi, akkor már nyugodt szívvel be lehet húzni hozzá is egy strigulát, ha úgy gondoljuk, hogy top5-ös teljesítményt nyújt. Hasonló, mégis kicsit más probléma James Harden és Russell Westbrook esete. A szezon első felében egyértelműen Harden volt a Rockets legjobbja, viszont az elmúlt hónapokban már Westbrook. Az esetükben az is felmerülhetne, hogy egyikük se kapjon szavazatot, mert azt sem lehet eldönteni, hogy melyikük az értékesebb a csapat számára, ugyanakkor amellett is könnyű érvelni, hogy mindketten top10-es teljesítményt hoznak összességében, ami alapján hiba lenne őket figyelmen kívül hagyni.

Ha már Nash és Harden neve is felmerült, akkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy a védekezésben nyújtott teljesítményt milyen mértékben kell figyelembe venni. Ezen a ponton az egyik jellemző érv, hogy a játék 50%-ban a védekezésről szól, vagyis ugyanolyan mértékben kellene beszámítani a hátul nyújtott teljesítményt is. Általános ellenérv, hogy a védekezésben nyújtott teljesítményt egy külön díjjal honorálják, ugyanakkor ez a válasz felveti azt is, hogy az MVP a legértékesebb játékos díja, nem a legértékesebb támadójátékosé. Tovább lehet bonyolítani ezt a megközelítést, hogy mennyire számít kettős mércének, ha X játékosnál azzal érvelünk, hogy védekezésben is extra, míg Y-nál eltekintünk attól, hogy hátul negatív hatással van a csapatára. Erre legalább van válasz: ez tényleg kettős mérce.

A sort még lehetne folytatni, de száz szónak is egy a vége, iránymutatás nélkül sokszor tényleg nem könnyű eldönteni, hogy ki érdemli meg ezt a trófeát. Így maradnak a szubjektív vélemények, amik azért remélhetőleg próbálnak némi objektivitást belevinni a döntésükbe, s ha 100 ember többségében ugyanúgy látja a dolgokat, akkor azért feltételezhetően nem születnek annyira rossz döntések. Legalábbis manapság, mert korábban azért történtek érdekes választások, de erről majd egy másik cikkben. Vagyis inkább 73-ban... A szakírók szavazásaiban sem bízom, mert előfordul náluk, hogy egyszerűen megunják, hogy egymás után sokszor ugyanarra a játékosra szavazzanak. Inkább megválasztom magamnak a saját MVP-met minden szezonra. Valamivel el kell ütni azt az időt, amíg szünetel a liga.

Hogy fog ez kinézni? Minden szezon kap egy önálló cikket, felsorolom benne a legjobb teljesítményeket, megvizsgálom a körülményeket (már amennyire lehet), és hirdetek egy saját győztest. Az egyéni teljesítmény mellett fajsúlyos lesz a csapatmutató is, ugyanakkor azt is figyelembe fogom venni, hogy az egyes játékosoknak milyen segítségük volt, mennyire volt erős mellettük a második/harmadik opció. Főleg az első szezonokkal nehéz dolgom lesz, mert nagyon kevés statisztikából kell valami értelmeset kihozni. Ez hatványozottan igaz a védekezésre, mert számomra fontos, hogy az MVP lehetőleg hátul se döntse össze a csapata játékát, de kivételes esetekben el tudok ettől tekinteni. Továbbá igyekszem csak az alapszakaszban nyújtott teljesítmény alapján értékelni, mivel ez a díj továbbra is arról szól, hogy ki volt a legértékesebb játékos az alapszakaszban.

the_real_mvp_3.png

 

Kiemelt kép forrása: Fadeawayworld

A bejegyzés trackback címe:

https://hack-a-gm.blog.hu/api/trackback/id/tr9815573236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása