James Harden vagy Stephen Curry a jobb triplázó?

2019. november 27. - Poolikutya

Az NBA minden korszakához csatolható egy-két olyan személy, aki olyan hatással volt a játékra, amilyennel csak nagyon kevesen. Általában ugyanazok a nevek merülnek fel olyankor, ha azokat a játékosokat keressük, akik ebbe a csoportba tartoznak: Wilt Chamberlain, Kareem Abdul-Jabbar, Magic Johnson, Michael Jordan, Dirk Nowitzki, Stephen Curry. A sort lehetne folytatni, de nem véletlenül álltam meg pont Curry nevénél. Az ő nevéhez, illetve az ő csapatához szokták általában társítani a sok triplás, hatékony kinti dobásokra épülő játék elterjedését. Ennek a korszaknak van egy másik olyan alakja is, aki hasonló hatást ért el a játékával, mégsem ezen a szemüvegen keresztül szokás nézni az ő teljesítményét. Ez a játékos James Harden. (Ki gondolta volna, a címben is szerepel a neve...)

sn_nation.jpg

Az előző idény közben felmerült bennem az a gondolat, hogy egy napon James Harden nevével kezdődhet az a lista, ami az NBA történetében a legtöbb triplát bedobó játékosokat tartalmazza. Ez akkor önmagában eléggé elrugaszkodott gondolatnak tűnt, de mégsem tudtam elengedni: előfordulhat, hogy az NBA történetének – széles körben elfogadottan – legjobb tripladobóját túlszárnyalja egy olyan játékos, aki ugyanazon a drafton kelt el, mint ő? 2019 nyarán a Golden State Warriorsnál olyan változások történtek, amik után (szinte) mindenki azt várta, hogy Curry egy elképesztő szezont fog futni, míg a Houston Rockets inkább szkeptikusokat gyűjtött, mivel sokan azt várták, hogy a Harden–Westbrook duó nem fog működni.

kepernyofelvetel_8_1.png

Curry hosszabb időre kidőlt, Harden embertelen mennyiségű triplát vállal, úgyhogy a felvetésem is új erőre kapott. Jelenleg 388 tripla Curry előnye. Ez várhatóan nagy mértékben csökkenni fog ebben a szezonban, mivel a jelenlegi tudásunk szerint még hónapokig nem fog visszatérni, míg Harden ebben a pillanatban egészséges. Az sem elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi szezon utáni időszakban Harden több meccset fog még játszani a ligában, mivel eddigi kevésbé volt sérülékeny, illetve 9 hónappal fiatalabb is, mint riválisa. Mindez csak elmélkedés, de érdekes lehet ezen elgondolkodni.

hardencurry_bedobott_triplak_szama.png

Fontosnak tartom leírni a nyilvánvalót: laboratóriumi körülmények között Stephen Curry az NBA történetének legjobb (tripla)dobója. Azzal a véleménnyel is egyetértek, hogy a mennyiség mellett a hatékonyság is ugyanolyan fontos, és én sem gondolom azt, hogy a „legjobb” és a „legtöbb” jelzők közé egyenlőségjelet kellene tenni. Ebben az értelemben a címben feltett kérdésre egyértelmű választ lehet adni: Stephen Curry a jobb triplázó. Eredetileg azt terveztem, hogy ebben az írásban azt próbálom meg bizonygatni, hogy ez nem így van, hogy James Harden jobb triplázó, és ezt azzal terveztem alátámasztani, hogy másmilyen dobásokból talál be kintről. Végül beláttam, hogy ez a tipikus alma és körte összehasonlításának az esete. Mindkettő gyümölcs, mindkettőt lehet szeretni, akár egyszerre is, de valójában nincs értelme komolyan összehasonlítani őket. Így inkább arról szól a folytatás, hogy James Harden mekkora hatással van a játék evolúciójára. (S közben azért az összehasonlítást sem engedtem el teljesen.)

hardencurry_triplahatekonysag.png

Pusztán a hatékonyságot vizsgálva úgy tűnik, hogy Curry-nek mindegy, hogy magának kell megcsinálnia a helyzetet, vagy csak „elkapja és dobja”, mindkét esetben elképesztően hatékony, s mindkét dobásfajtában jobbnak tűnik, mint Harden. A 2019/2020-as adatmennyiség Curry részéről nem nevezhető releváns mintának, mindössze 4 alkalommal lépett pályára, úgyhogy ezt érdemes így nézni. Ez az ábra önmagában nem ér sokat, mert arról nem mond semmit, hogy melyik dobásfajtát mennyit használják a játékosok.

curry_triplai.png

Curry közel azonos mennyiségű catch&shoot, illetve pull up triplát vállalt el az elmúlt években. Megfigyelhető, hogy Steve Kerr érkezése (2014/2015-ös szezon) után minden évben több catch&shoot helyzete lett, míg Kevin Durant leigazolásával (2016/2017-es szezon) egyre kevesebb pull up kísérletre szorult rá. A nagyon minimális méretű minta ellenére is érdemes megfigyelni, hogy ebben a szezonban a catch&shoot helyzetei bánták a GSW átalakulását. 

harden_triplai.png

Mike D'Antoni érkezése (2016/2017-es szezon) előtt Harden is hasonló arányban vállalt catch&shoot, illetve pull up triplát, viszont az ő dobóhelyzeteire ellentétes hatással volt az új edző érkezése: csökkentek a catch&shoot helyzetei, míg a pull up kísérletei drasztikusan emelkedni kezdtek. Ami igazán lenyűgöző, hogy D'Antoni keze alatt ezeknek a dobásoknak a hatékonysága is növekedett a korábbi évekhez képest. Az előző idényben már több mint 12 ilyen kísérlete volt meccsenként, s ezeket 36,3%-os pontossággal értékesítette. Itt nyilvánul meg az alma-körte hasonlat is, a nagyon eltérő dobáskiválasztás miatt nem szerencsés a Curry–Harden összehasonlítás.

raemelt_pullup.png

Pull up triplát általában azok a játékosok vállalnak nagy mennyiségben, akiknek a kezében sokat van a labda, ezért nem meglepő, hogy irányítóktól hemzseg az általam összeválogatott lista. Ezért nem szerepel például Klay Thompson, míg Devin Booker vagy Luka Doncic azért nincs itt, mert olyan játékosokat kerestem, akik a teljes vizsgált időszak alatt az NBA-ben voltak. Az első 3 szezonban Curry nem csak ebből a mezőnyből lógott ki, de az egész ligát is vezette a kísérletek számában, ezt követően viszont Harden vette át tőle ezt a szerepet. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy mások is megelőzték Curry-t. Feltételezhető, hogy az első időszakban miatta is vállaltak több pull up triplát a többiek, de az előző és a mostani idény adatait összehasonlítva újabb emelkedés érzékelhető, amiben már inkább Harden hatása lehet a katalizátor. A teljes időszak alatt a 2–3 kísérlettől eljutott 5–6 környékére a liga elitje. 

raemelt_catch.png

Az elmúlt években Curry volt az egyetlen, akinek igazán nagy mértékben emelkedett a catch&shoot helyzeteinek száma, bár Kyle Lowry nevét még érdemes külön kiemelni, akinek nagyon jót tett Nick Nurse támadásépítési filozófiája. A legtöbb játékos 2–3 kísérlet körül mozgott ezekben az években, míg Harden játékából szinte teljesen eltűntek ezek a lehetőségek. 

osszesbol_ennyi_pullup.png

James Harden mellett Chris Paul is kiemelkedik ebben az összehasonlításban, ennek fényében könnyen meg lehet magyarázni azt is, hogy sokan miért nem szerették nézni a Houston meccseit az elmúlt két évben. Damian Lillard és Kemba Walker pályaíve is egyenesen vezet felfelé, bár utóbbi megtorpanni látszik: ez összefüggésben lehet azzal is, hogy Kyrie Irving kísérleteinek aránya szintén akkor változott meg, amikor a Boston játékosa volt. Irving idén elszabadult, az viszont egy másik értekezés témája, hogy ez jó-e az új csapatának.

pullup_hatekonysag.png

Mindez ideáig szép és jó, de a hatékonyságról eddig nem sok szó esett. Stephen Curry – mily meglepő – hagyományosan hatékony, míg a többiek százalékai gyakrabban ingadoznak két szezon között. Harden sosem volt a legjobb ebben, ugyanakkor lefelé sem lóg ki a többiek közül, ami különösen nagy szó, ha a kísérletek számát is hozzávesszük ehhez. Meg kell említeni, hogy a többiek kísérleteinek a száma is emelkedett, és másnál sincs kimutatható összefüggés a kísérletek száma és a hatékonyság között. (A kísérletek minősége jelentős tényező lehet ebben az egyenletben.)

catchandshoot_hatekonysag.png

A catch&shoot triplák esetében ugyanaz az ingadozás a jellemző, mint a pull up vállalások esetében, a kísérletek száma nincs egyértelmű összefüggésben a hatékonysággal. Curry gyenge szezonkezdete ismert tény, de Damian Lillard pocsék dobóformája láttán megemelkedik Anthony Davis összes szemöldöke, a Portland szurkolói Carmelo Anthony mellett abban is reménykedhetnek, hogy ez javulni fog. Curry – az idei évet leszámítva – félelmetesen jó ebben, míg Harden esetében nem lenne meglepő, ha szintén feljebb kúszna a hatékonysága, az elmúlt években megmutatta, hogy a kevés catch&shoot helyzetét jó hatékonysággal tudja értékesíteni. 

Ez az – általam fentebb értelmetlennek nevezett – összehasonlítás rámutat arra, hogy James Harden hatása a kosárlabdázás evolúciójára nem elhanyagolható mértékű, ezért megérdemelne némi kreditet ezért. Az általa kiváltott hatás, vagyis a pull up triplák számának növekedése alapjaiban változtatta meg a meccsek képét. Curry érdemei ettől függetlenül elvitathatatlanok, de ennek Harden esetében is így kellene lennie, s azt a tényezőt figyelmen kívül kellene hagyni, hogy melyikük egyéni játéka a könnyebben befogadható a nézőnek. A tanulság annyira megrengeti a világot, mint a spanyolviasz második feltalálása: úgy is el kell ismerni valaki teljesítményét, ha az visszás érzéseket vált ki a nézőből.

 

Kép forrása: SB Nation

Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference

A bejegyzés trackback címe:

https://hack-a-gm.blog.hu/api/trackback/id/tr1915325686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zacskóstej 2019.11.28. 09:51:01

Harden esetében megemlíthetted volna a büntetők idegesítően kényszeres kierőszakolását. 3 pontos dobás közben hátraugrik, lábat előretol és addig kalimpál míg csóró védő bele nem akad. Nem véletlenül dobja a legtöbb büntetőt, ami nem csak öli a játékot, de néha élvezhetetlenné is teszi. Ebben a viszonylatban tényleg hatott a játékra, mert az amerikai szaksajtó azon filózik, hogy mit lehetne ezzel a jelenséggel tenni.

Poolikutya 2019.11.28. 10:11:12

@Zacskóstej: Ez a kérdés felmerült Facebookon is az NBA-s csoportban, ha nem bánod, akkor az oda írt válaszomat másolom be ide:
„Valóban óriási hatása van a játékra a faultok kiharcolásával, de erről érzésem szerint sokkal több szó esik általánosságban, ezért is vettem elő ezt a másik témát, amit végül kifejtettem. Én sem rajongok ezért a stílusért, viszont az egész ligát nézve szerintem közel sem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek tűnik. Az MVP-kaliberű játékosok mindig megkapták szerintem a könnyű fújásokat, a többség pedig előbb-utóbb elkezd ezzel visszaélni.
Ha azt nézzük, hogy most meccsenként átlagosan 23 büntető van, akkor teljesen más az összkép, mert az elmúlt 10 évben mindig 22-24 között mozgott ez a szám, előtte meg rendszeresen még több volt ez. Ha visszamegyünk a '80-as évekig, akkor ott az látható, hogy 28-30 büntető volt meccsenként, vagyis a játék evolúciója a kevesebb büntető felé mutatott eddig. Ettől még lehetséges, hogy egy új trend veszi kezdetét, s így az összes büntetőkísérlet száma is emelkedni fog, de nem lenne meglepő, ha csak a kiemelkedő játékosok kísérleteinek a száma növekedne, míg a ligaátlag stagnálna.
Amíg más játékos büntetői helyett dobnak a sztárok többet a vonalról, addig ezzel együtt lehet élni, a játék képe összességében nem fog ettől nagyon megváltozni. A legtöbb sztár eddig is rinyált a fújások miatt, s a jövőben is nyafogni fognak. (Eddig az optimista énem beszél belőlem.)
Ami Harden játékát illeti: szerintem az is nagyon kétélű fegyver, amit ő csinál. A legtöbb védő több helyet ad neki, mert annyira fél attól, hogy faultot fújnak, ezért jobb dobóhelyzetei vannak általában. Ebből most rengeteget profitál, de csak egyszer kell megtörténnie annak, hogy valaki szorosan védi őt, megpróbálja kiharcolni a faultot, majd rosszul fog talajt. Ne legyen így, mert senkinek sem kívánok sérülést, de nem tartom elképzelhetetlennek azt, hogy ennek a játékstílusnak egy sérülés lesz a véget vetője.”

Zacskóstej 2019.11.28. 14:49:51

@Poolikutya: Egyetértünk. Annak, hogy látványosan keresi a kontaktot és mindenképp seggre akar esni az lesz a vége, hogy valaki alá fog lépni.