A liga telis-tele van olyan játékosokkal, akiktől bizonyos részfeladatok ellátását várják elsősorban, ezzel segítve csapatukat a győzelemhez. Ilyen lehet például a spacing növelése, vagy az ellenfél valamely játékosának a sanyargatása védekezésben. Ezen tulajdonságok mentén gyakran beskatulyáznak egy-egy játékost, így pedig könnyen elsiklik az ember afölött, ha valami másban (is) tudnak kiemelkedőt nyújtani csapatukban. Amikor a tőlük elsődlegesen várt dologban alulteljesítenek, akkor pedig különösképp háttérbe kerül, ha másban jeleskedni tudnak. A mai részben két ilyen játékosról lesz szó.

Az adatok elsődleges forrása az NBA hivatalos oldala, a számok 100 támadásra kivetítve értendőek. A két játékos neve rejtve marad a cikk végéig, ott viszont ugrólink vezet az arcképükhöz.

A játékosok alapvető statisztikai mutatói:

A két játékos között igen sok hasonlóság fedezhető fel, ami a jobb oldali játékos javára írható, hogy jobban lepattanózik, továbbá kevesebb beütött faulttal dolgozik. A bal oldali játékos láthatóan többet foglalkozik a játék szervezésével, bár az eladott labdáinak száma ezt valamelyest beárnyékolja.

Így alakulnak a dobásmutatók:

Ebben a kategóriában már sokkal nagyobb különbségek vannak a játékosok között, ami a hatékonyságot jelenti. Az összes vállalások száma közel azonos, a ráemelt triplák között viszont hatalmas a különbség. Amíg a bal oldali játékos vállalásainak alig több, mint a harmada hármas, addig a jobb oldali játékos vállalásainak majd 60%-a jön a pálya ezen területéről. Ennek fényében elgondolkodtató, hogy mennyire hullnak be ezek a dobások. 

Így szerzik a pontjaikat:

Mindkét játékosnak a bedobott tripláinak döntő többségét gólpassz előzi meg, ugyanakkor a kettesek értékesítésének a módjában hatalmas különbség van. A bal oldali játékos ezen vállalásainak közel 70%-a saját magának kialakított helyzetekből születik, míg a jobb oldali játékos ezekben a szituációkban is többnyire a társak passzaira támaszkodik. Ennek ellenére a bal oldali játékos sokkal hatékonyabban képes dolgozni, ennek miértjére talán választ kaphatunk, ha megnézzük, hogy mennyire van hozzá közel védője vállalásaikor:

Dobásainak több mint felénél közel, illetve nagyon közel van hozzá védője, mégis rendkívül hatékonyan képes dolgozni ezekből a vállalásokból. Hozzávetőleg minden negyedik kísérlete teljesen üres helyzetből érkezik, ezekből a szituációkból viszont kevésbé tud hatékony lenni, bár az ábra kiegészítéséhez hozzátartozik, hogy ezek többnyire triplák, így pedig ez a számadat is elfogadható. Ezzel szemben a jobb oldali játékos adatai így alakulnak:

Neki sokkal több tiszta, illetve nagyon tiszta dobóhelyzete van, utóbbi kategóriában sokkal hatékonyabb is, mint riválisa, a tiszta vállalásokból viszont elég csúfosan értékesíti helyzeteit, pedig dobásainak legnagyobb hányada ilyen szituációkból érkezik. Ennek fényében elgondolkodtató, hogy ezek a vállalások tényleg jók, vagy csak azért tűnnek annak, mert üresen van? A játékos csapatának szurkolói bizonyára abban bíznak, hogy előbb-utóbb elkezdenek behullani ezek a dobások.

Ezt mutatják a fejlettebb statisztikai mutatók:

Amint az eddig is sejthető volt, a jobb oldali játékos hatékonyabb lepattanózó, míg riválisa a több eladott labdája ellenére is jobban képes kiszolgálni társait. Nincs semmi meglepő a True Shooting-ot illetően sem, legalábbis a korábbi adatokból kiindulva. A bal oldali játékos kicsit nagyobb szerepet vállal csapata támadásainak befejezésében. Az első három sort úgy igazán érdekes megvizsgálni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy társaik mire képesek nélkülük a pályán:

Mindkét játékos csapata jobban teljesít, amikor ők pályán vannak, ez különösen a jobb oldali játékos esetében szembetűnő, hiszen vele jobban tudnak teljesíteni az ellenfeleknél (a pálya mindkét végén), míg nélküle átlagban rosszabbul. A bal oldali játékos is javít a csapatán (főleg védekezésben), ugyanakkor vele együtt sem tudnak jobbak lenni az aktuális ellenfélnél.

Amit még érdemes tudni:

A bal oldali játékostól elsősorban azt várják, hogy csapata védekezésén javítson, végezze el a piszkos munkát. Ehhez képest támadásban extrát nyújt eddig a szezonban, bizonyítva idén, hogy támadásban sem elveszett játékos. Vele szemben a jobb oldali játékostól a spacing növelését és az üres helyzetek értékesítését várják főképp, utóbbival viszont eddig hadilábon áll. Ettől függetlenül mégis jobbá képes tenni csapatát, a legmeglepőbb vele kapcsolatban, hogy nélküle rosszabb a csapat védekezése, mint amikor pályán van. Mindkét játékos a kispadról érkezve igyekszik segíteni társait.

Konklúzió:

Egyik játékos sem pont azt nyújtja idén, amit a sztereotípiák szerint elvárható lenne tőlük, mégis képesek jobbá tenni csapataikat. A bal oldali játékosnál ezt tükrözik a legáltalánosabb statisztikai mutatók is, viszont riválisánál csak a számok bugyraiba merülve juthatunk erre a megállapítására. Amennyiben sikerülne jobban értékesíteni az üres helyzeteit, csapata is szintet léphetne talán.

Szereposztás:

Bal oldali játékos, jobb oldali játékos