A mai NBA-ben megkerülhetetlen kérdés a triplázás. Lehet szeretni, lehet utálni azt a jelenséget, hogy minden évben több hármast dobnak rá a csapatok, mint az azt megelőző idényben. Egy biztos: ez a játékelem annyira meghatározó lett, hogy egy-egy csapat potenciálját is úgy vizsgáljuk, hogy sorra vesszük a jól triplázó játékosaiknak a számát. De hogy indult ez a jelenség? Mi adott ekkora lökést a triplázás térnyerésének? Szerintem minden egyetlen szabálymódosításra vezethető vissza.
Az NBA-ben az 1979/1980-as idényben vezették be a modern kosárlabdázás egyik legnagyobb vívmányát: a 3 pontot érő dobást. Ez az újítás sok olyan játékost juttatott el a legnagyobb ligáig, akik valószínűleg sosem kerültek volna az NBA közelébe, ha nem tudnak dobni távolról. Jelentős ideig csak kevés edző és játékos ismerte el ennek a dobásfajtának az előnyeit, míg egyesek egyenesen a gyengeség jelének titulálták, hogy néhányan elhajították messzebbről a labdát. Ezért sem meglepő, hogy eleinte pocsék hatékonysággal estek be ezek a kísérletek, de mint minden újítás esetében, úgy itt is elkezdődött a fejlődést. Majd abbamaradt. A stagnálás sokszor nemkívánatos jelenség, ezért az NBA tett ez ellen. (A valódi ok az egyre kevesebb pontot hozó mérkőzések voltak, de ez így jobban hangzik...)
Az 1994/1995-ös idény előtt több változtatást eszközölt a liga. Ezek közül kettő is arra ösztönözte a csapatokat, hogy vállaljanak több hármast. Innentől kezdve a tripladobás közben elszenvedett szabálytalanságokért 3 büntető járt, míg a hárompontos vonalat közelebb festették fel, mint korábban. Eredetileg a két sarokban 22 láb (~6,71 méter) távolságra volt felrajzolva a vonal, míg a körív felsőbb része 23 láb 9 hüvelyk (~7,24 méter) távolságban volt. Az új szabályok értelmében egységesen 22 láb távolságra volt a gyűrűtől a vonal minden része.
A módosítások hatására a csapatok elkezdtek többet rádobni kintről, mert a kisebb távolság miatt azok is hatékonyan be tudták dobni ezeket, akik korábban inkább egy lépéssel közelebb mentek. A játék összképe megváltozott, és a stagnálást felváltotta valami, amit még ennél is jobban utálnak sokan: a túlzott mértékű változás. Ezt látták a szabályhozók is, ezért az 1997/1998-as idény előtt visszaállították a korábbi felfestést. 3 évig azonban olyan triplazuhatagot kapott az NBA, amire senki sem volt felkészülve, és talán ez lehetett az az időszak, aminek a hatására még több olyan játékos került később az NBA-be, aki tud dobni messziről.
Ha megvizsgáljuk azt, hogy melyik két szezon között van a legnagyobb kilengés abban, hogy hány százalékot változott a triplakísérletek száma az azt megelőző idényhez képest, akkor azt láthatjuk, hogy az új szabály bevezetése és eltörlése okozta a két legnagyobb eltérést. Az 1994/1995-ös idényben több mint 50%-kal emelkedett a kísérletek száma, míg az 1997/1998-as szezonban óriási visszaesés történt. Amióta visszaállították a korábbi távolságot, viszonylag egyenletes a növekedés mértéke, a maga elvetemült módján egészségesnek lehet nevezni. Ha ezt vesszük alapul, akkor a két szabálymódosítás együtt elérte a kívánt célt: a fokozatos fejlődést. (A meccsenkénti pontátlag is növekedni kezdett, de ebben más szabálymódosítások is közrejátszhattak.)
Hogy kerül a képbe Michael Jordan? Az első visszavonulása után egy olyan NBA-be tért vissza, amilyenben korábban nem játszott. Az új szabály új dimenziót adott a játékának, korábban nem látott mértékben kezdett el dobálni kintről, miközben a hatékonysága is az egekbe szökött. Jordan a teljes pályafutása alatt 581 trplát dobott be, amiből 238 abban a bő két szezonban született, amikor közelebb volt a vonal. Ebben az időszakban jegyezte az összes trojkája 40,96%-át. Ezt a 238 hármast 40,41%-kal dobta be. A többi szezonjában átlagosan 28,85%-kal értékesítette a távoli kísérleteit.
A gazdag még gazdagabb lett, a legjobb még jobb lett. Ha az elmúlt években sokszor felvetett 4 pontos vonalt bevezetnék, akkor szerintem rövidebb távon hasonló jelenséget lehetne tapasztalni, a liga legjobbjai közül sokan még nagyobb előnybe kerülhetnének, még akkor is, ha ez egy ellentétes irányú változtatás lenne, hogy milyen messziről dobnának a játékosok. Ahogyan Jordan játékát is segítette a közelebbről bedobható tripla, úgy Curry, Lillard, Lowry, Harden és még néhány távoli bombázó játékát is magasabb szintre emelné, ha szinte ugyanazok a dobások, amiket már most is elvállalnak, 1 ponttal többet érnének.
Valószínűleg sok más játékossal is szemléltethettem volna ezt a jelenséget, de Jordan esetében elképesztő a különbség. Amikor az eredeti távolságból dobta el a tripláit, akkor csak egyszer (1990/1991) teljesített a ligaátlag fölött, míg a gyűrűhöz közelebb felfestett vonal mögül célozva mindig megugrotta a ligát. Az 1994/1995-ös idény nagyon kicsi minta, mivel 16/32 dobással érte el az 50%-ot, de így is segít annak az alátámasztásában, hogy drasztikusan javult a távoli hatékonysága ebben az időszakban. Az 1995/1996-os idényben az egész NBA 11. legjobb hatékonyságát érte el, ami vitathatatlanul ligaelit. Ehhez mindössze annyi kellett, hogy az NBA hozott egy új szabályt, és ennek drasztikus hatása lett a játékra. Lehet, hogy a 4 pontot érő dobás is hasonlóan drasztikus változtatás lenne...
Kép forrása: Fox Sports
Adatok forrásai: stats.nba.com, basketball-reference
