Kareem Abdul-Jabbar megdönthetetlennek hitt rekordja megdőlt, már LeBron James vezeti az NBA örökös pontlistáját. Kiket előzött meg James, hogyan szerezte a pontjait, kik segítették ebben, és kik veszélyeztethetik a rekordját  – ezekre a kérdésekre próbálok meg választ találni.

A Warriors Andrew Wiggins és Jordan Poole szerződését is meg tudta hosszabbítani, amiről még Bob Myers GM is úgy nyilatkozott, hogy egy évvel ezelőtt ő sem gondolta volna azt, hogy ez összejöhet. Jelen állás szerint a 2023/24-es idényben 214 millió dollárt költenek majd fizetésekre, a luxusadóval együtt 483 millióba fog kerülni a csapat abban a szezonban, miközben a fizetési sapka a várakozások szerint valahol 134 millió magasságában lesz. Felmerül a kérdés: jól van ez így?

Az elmúlt bő egy évtized az NBA-ben mások mellett annak a narratívának a megerősödéséről is szólt, hogy egyre jobban elmosódnak a posztok közötti határok, és sokkal inkább a csapaton belül betöltött szerepekről érdemes beszélni. A játékszervezés terhe egyre kisebb mértékben nehezedett az irányítókra, sokkal inkább a wing sztárokra hárult ez a feladat is, ugyanakkor ez a tendencia némileg visszafordulni látszik, mert a fiatal irányítók egy új generációja kopogtat a sztárra válás ajtaján, néhányan már be is léptek a legszűkebb elitbe, de fel kell tenni a kérdést: megéri köréjük építkezni?

Hosszú ideje már csak az volt a kérdés, hogy Stephen Curry mikor dönti meg Ray Allen 2,973 alapszakaszban bedobott triplás NBA-rekordját, és nem az, hogy megdönti-e. A vártnál talán egy-két meccsel később, és kicsit nyögvenyelősebben ugyan, de a New York Knicks ellen megtörtént a rekorddöntés, és már 2,977-nél jár Curry számlálója. Hogyan érte el ez a két játékos ezt az 5,950 triplát, és ki lehet az, aki Curry elé kerülhet egyszer?

Miután Luka Doncic lejátszotta a 100. alapszakaszmeccsét az NBA-ben, összehasonlítottam a három legáltalánosabb statisztikai mutatóban (pont, lepattanó, gólpassz) hozott teljesítményét néhány másik játékos első 100 meccsével. Mivel anno nagyon élveztem ezzel foglalkozni, ezért elhatároztam, hogy a 200. meccse után ismét összevetem néhány mutatóját más olyan játékosok számaival, akik a ligába kerülésük után hozzá hasonlóan azonnal meghatározó játékossá tudtak válni. Az alapszakasz kezdetén eljött a nagy nap, Luka lejátszotta a 200. meccsét, úgyhogy végre lehet ismét értelmetlen összehasonlításokat tenni. Főbb szerepekben LeBron James, Michael Jordan, Larry Bird, Magic Johnson, Grant Hill, Dwyane Wade, no és persze a szlovén szívtipró.

2012 nyarán talán senki sem gondolta, hogy a Toronto Raptors a csapat történetének a(z egyik) legmeghatározóbb játékosát szerezte meg, amikor Gary Forbes-t, valamint egy jövőbeli első körös draftjogot a Houston Rocketshez postázták Kyle Lowry játékjogáért cserébe. Noha eleinte úgy tűnt, hogy nem lesz túlságosan hosszú életű ez a házasság, végül 9 évig tartott, aminek a fénypontja egy bajnoki cím lett, és Lowry annyira összenőtt a Raptorsszal, hogy teljesen idegenül hat őt most a Miami Heat mezében látni.

Számos statisztikával alá lehet támasztani, hogy minden idők leghatékonyabb támadójátékát láthattuk a 2020/21-es idény során az NBA-ben, és az elmúlt 5 év tendenciái is ebbe az irányba mutatnak. Mindehhez részben hozzájárult egy 2016-os szabályváltoztatás is, és meglehet, hogy egy újabb szabályváltoztatás tesz pontot ennek a korszaknak a végére, és nyit meg egy másikat.

Az NBA játékosainak egyik legfőbb fokmérője, hogy ki milyen egyéni díjakat zsebelt be pályafutása során. Ezek közül kiemelkedik a legértékesebbnek járó MVP-díj, amit az 1955/1956-os idény óta osztanak ki. Ekkoriban még a játékosok választották ki maguk közül, hogy szerintük ki volt a legértékesebb. Az NBA 16., 1961/1962-es idénye végén a játékosok szavazatai alapján Bill Russell érdemelte ki ezt az elismerést. Több évtizednyi távolságból nehéz megítélni, hogy mennyire született jó döntés, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy utólag ismét kiosszuk a díjat, akár az eredeti győztesnek, akár valaki másnak, aki jobban megérdemelte volna.

Az NBA játékosainak egyik legfőbb fokmérője, hogy ki milyen egyéni díjakat zsebelt be pályafutása során. Ezek közül kiemelkedik a legértékesebbnek járó MVP-díj, amit az 1955/1956-os idény óta osztanak ki. Ekkoriban még a játékosok választották ki maguk közül, hogy szerintük ki volt a legértékesebb. Az NBA 15., 1960/1961-es idénye végén a játékosok szavazatai alapján Bill Russell érdemelte ki ezt az elismerést. Több évtizednyi távolságból nehéz megítélni, hogy mennyire született jó döntés, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy utólag ismét kiosszuk a díjat, akár az eredeti győztesnek, akár valaki másnak, aki jobban megérdemelte volna.

A 2012-es drafton a második körben elég sok olyan játékos kelt el, aki aztán hosszú időre megragadt a ligában, és akár meghatározó játékossá is tudott válni, így Draymond Green, Will Barton, Jae Crowder, Tomas Satoransky, Mike Scott és Kyle O'Quinn is, hogy az NBA-legenda Robert Sacre nevét ne is említsük. A továbbiakban mégsem róluk esik szó, hanem arról a kosarasról, akit a 39. helyen választott ki a Detroit Pistons, hogy aztán egyetlen szezon után elcseréljék azért, hogy fizetésügyileg átmenjen egy olyan csere, amiben két Brandon váltott csapatot, de egyikük sem volt Roy: ő Khris Middleton, a Milwaukee Bucks All-Star és bajnok játékosa.